Kövess minket -on és -en!

A Belgiumon belül működő regionális flamand parlament havi folyóirata megemlékezett a képviselőtestület fennállásának 50. évfordulójáról.

Ebben két ismert flamand nemzetiszocialista tevékenységét tüntetik föl kedvező színben.

A De Standaard c. belga újság arról ír, hogy a "náci szimpátiájáról elhíresült" két kollaboráns –Auguste Borms és Staf De Clercq – a flamand parlament szerint sokat tett a nyelv és a nép emancipációjáért a flamand régióban.

Auguste Borms együttműködött a németekkel, ezért 1945-ben halálra ítélték, de végül az ítéletet megsemmisítették.

Staf De Clercq szélsőjobboldali mozgalma közreműködött a zsidók begyűjtésében. De Clercq 1942-ben meghalt.

Mint ismeretes, a németek 25.000 belgiumi zsidót deportáltak az auschwitzi koncentrációs táborba.

Yohan Benizri, a belgiumi zsidó szervezetek koordinációs tanácsának (CCOJB) elnöke szerint a belga nemzetiszocialisták méltatása "botrányos":

"A belga zsidóságnak és a demokrácia híveinek elege van az egyre féktelenebb antiszemitizmusból. Aggódunk magunk és gyermekeink biztonságáért."

Benizri állítja, hogy "a Soá eltorzítása és tagadása egyre nagyobb méreteket ölt, különösen az interneten. Sok belga fiatal nincs tisztában országa történelmével. A gyűlöletbeszéddel nem lehet küzdeni, amikor a szégyenteljes örökséget ünneplik."

Borító: Auguste Borms (a képen jobbra) 1941-ben nemzetiszocialista üdvözlésre lendíti a kezét (Forrás Wikicom).

Kövess minket -on és -en!

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

A német rendőrség összehangolt akcióban csapott le Brémában öt német nemzetiszocialistára. A házkutatások során egy puskát, több pisztolyt, késeket, machetéket, valamint nagy mennyiségű propagandanyagot foglaltak le.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

A hatóságok szerint a szélsőjobboldali „Letzte Verteidigungswelle” (Utolsó Védelmi Hullám) csoport célja Németország demokratikus rendszerének összeomlasztása.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.