Kövess minket -on és -en!

86 éves szolgálat után a ősi szimbólummal ellátott berlini harangot egy múzeumba költöztették.

A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomátvétele után a hitleri vezetés igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a keresztény egyházakkal. Ennek egyik folyománya templomok építése volt, többek között a Berlin egyik külső kerületében 1935-ben felszentelt Philipp Melanchton kápolnáé. Az akkori szokásnak megfelelően a templom harangját hazafias szimbólummal látták el: horogkeresztet markoló birodalmi sassal. A második világháború előrehaladtával, amikor a német hadiiparnak egyre kevesebb nyersanyag állt rendelkezésére, Hermann Göring légügyi birodalmi miniszter, aki a négyéves tervekért is felelt, utasítást adott az egyházaknak harangjaik leadására. Ennek esett áldozatául a kápolna nagyobbik harangja, míg a szóban forgó kisebbiket megtarthatták.

Az evangélikus papság kilencven százalékban nemzeti-német gondolkodású volt, akik gyászolták a Porosz Királyság megszűntét. Hitler ezt felsimerve igyekezett mozgalmának megnyerni őket. Többségük támogatta, vagy hallgatólag elfogadta a helyzetet. Nagyon kevesen voltak, akik ellenálltak volna. Sokan tagjai voltak a Deutsche Christen (Német Keresztények) szervezetnek, mely az evangélikus egyház nemzetiszocialista átalakítását tűzte ki feladatául. 

A háborúk követően feledésbe merült a harang díszítése. Illetve akik emlékeztek rá, hallgattak. Csak 2017-ben derült erre ismét fény, amikor a rajna-pfalzi Herxheim faluban egy hasonló harangot fedeztek fel. Ennek kapcsán az evangélikus egyház vezetői felszólították összes közösségüket harangjaik ellenőrzésére. A Berlin-Brandenburg-Felső Lausitz egyházkerület, melyhez a szóban forgó istenháza is tartozik, úgy döntött, nem maradhat a harang a helyén. Nem akarták, hogy továbbra is a történelem egyik legszentebb jelképével hívják istentiszteletre a hívőket. 

Évekig tartott a vita, majd az előkészület. Mementóként a templomkertben semmilyen körülmények között nem akarták elhelyezni. Attól tartottak, hogy hazafias, jobboldali csoportosulások zarándokhelyévé válhat az emlékhely. Annál is inkább, mert Berlinnek erre a negyedére amúgy is jellemző a keményvonalas nacionalisták jelenléte: falakra rendszeresen mázolnak bevándorlásellenes, fajvédő és antiszemita feliratokat, holokauszt "botlatóköveket" téptek ki a helyükről.

Végül úgy döntöttek, hogy a 120 kg súlyú, 60 cm átmérőjű harangot átadják Neukölln kerület helytörténeti múzeumának. Június eleje óta egy zárt térben, előzetes bejelentés és „megfelelő pedagógusi szakmagyarázat” mellett tekinthető meg e dicső korszak szokatlan tárgyi emléke. A levett harang helyére nem kívánnak újat elhelyezni.

Kövess minket -on és -en!

A német rendőrség összehangolt akcióban csapott le Brémában öt német nemzetiszocialistára. A házkutatások során egy puskát, több pisztolyt, késeket, machetéket, valamint nagy mennyiségű propagandanyagot foglaltak le.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Rendkívül ritka képek az amerikai történelem egyik legdrámaibb időszakáról és tradicionális fehér fajvédő szervezetéről, a Ku Klux Klánról.

Megérkezett az Egyesült Államokba a dél-afrikai menekültek első csoportja, akiket a Trump-kormányzat azért fogad be, mert az afrikai köztársaságban igazságtalan faji megkülönböztetéssel és erőszakkal kell szembenézniük.

Trump láthatóan Gorbacsov kényszerpályájára került, és elkezdi szanálni az amerikai birodalmat. Akárcsak elődje, ő sem önszántából teszi.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.