Berlin: Múzeumba kerül a horogkeresztes harang

Kövess minket -on és -en!

86 éves szolgálat után a ősi szimbólummal ellátott berlini harangot egy múzeumba költöztették.

A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomátvétele után a hitleri vezetés igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a keresztény egyházakkal. Ennek egyik folyománya templomok építése volt, többek között a Berlin egyik külső kerületében 1935-ben felszentelt Philipp Melanchton kápolnáé. Az akkori szokásnak megfelelően a templom harangját hazafias szimbólummal látták el: horogkeresztet markoló birodalmi sassal. A második világháború előrehaladtával, amikor a német hadiiparnak egyre kevesebb nyersanyag állt rendelkezésére, Hermann Göring légügyi birodalmi miniszter, aki a négyéves tervekért is felelt, utasítást adott az egyházaknak harangjaik leadására. Ennek esett áldozatául a kápolna nagyobbik harangja, míg a szóban forgó kisebbiket megtarthatták.

Az evangélikus papság kilencven százalékban nemzeti-német gondolkodású volt, akik gyászolták a Porosz Királyság megszűntét. Hitler ezt felsimerve igyekezett mozgalmának megnyerni őket. Többségük támogatta, vagy hallgatólag elfogadta a helyzetet. Nagyon kevesen voltak, akik ellenálltak volna. Sokan tagjai voltak a Deutsche Christen (Német Keresztények) szervezetnek, mely az evangélikus egyház nemzetiszocialista átalakítását tűzte ki feladatául. 

Hírek

A háborúk követően feledésbe merült a harang díszítése. Illetve akik emlékeztek rá, hallgattak. Csak 2017-ben derült erre ismét fény, amikor a rajna-pfalzi Herxheim faluban egy hasonló harangot fedeztek fel. Ennek kapcsán az evangélikus egyház vezetői felszólították összes közösségüket harangjaik ellenőrzésére. A Berlin-Brandenburg-Felső Lausitz egyházkerület, melyhez a szóban forgó istenháza is tartozik, úgy döntött, nem maradhat a harang a helyén. Nem akarták, hogy továbbra is a történelem egyik legszentebb jelképével hívják istentiszteletre a hívőket. 

Évekig tartott a vita, majd az előkészület. Mementóként a templomkertben semmilyen körülmények között nem akarták elhelyezni. Attól tartottak, hogy hazafias, jobboldali csoportosulások zarándokhelyévé válhat az emlékhely. Annál is inkább, mert Berlinnek erre a negyedére amúgy is jellemző a keményvonalas nacionalisták jelenléte: falakra rendszeresen mázolnak bevándorlásellenes, fajvédő és antiszemita feliratokat, holokauszt "botlatóköveket" téptek ki a helyükről.

Végül úgy döntöttek, hogy a 120 kg súlyú, 60 cm átmérőjű harangot átadják Neukölln kerület helytörténeti múzeumának. Június eleje óta egy zárt térben, előzetes bejelentés és „megfelelő pedagógusi szakmagyarázat” mellett tekinthető meg e dicső korszak szokatlan tárgyi emléke. A levett harang helyére nem kívánnak újat elhelyezni.

Kövess minket -on és -en!

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

„Antiszemita” tartalmak azonosítására képes szoftvert fejlesztett ki és mutatott be a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) – közölte a szervezet pénteken az MTI-vel.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Egy 35 éves zsidó férfit mellkason szúrtak Brooklyn Crown Heights negyedében, miután támadója antiszemita szidalmakat kiáltott – közölték a hatóságok.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Amikor 2002-ben útjára indítottuk a felvonulást, Trianon ügye még szinte teljesen száműzve volt a közéletből. A nemzet szétszakításáról, a magyarságot ért történelmi igazságtalanságról alig esett szó, a hivatalos politika pedig kerülte a kérdést.

Nagyravágyó terveit mérnöki pontossággal hajtotta végre, vezetői képességeit senki sem merte kétségbe vonni, de a portyák során sem ismerte a könyörületet.

2005. június 21-én harcát megharcolva hosszú, sok szenvedéssel járó, súlyos betegség után Ujlaki Miklós egy montreáli kórházban átlépett egy talán szebb és jobb másik világba és nem maradt utána más, csak egy javarészt megsárgult papírhalom.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

1945 januárjának elején a komáromi vasútállomáson kivagonírozott Tigris harckocsik hosszú sora nagy zajt csapva kígyózott a macskaköves utcákon, hogy a Vág-Duna hídján túl elfoglalják harcállásukat.

A német hadsereg-parancsnokság már 1934-ben adott utasítást a világ akkori legnagyobb gyárának, a Krupp fegyvergyárnak, hogy építsen egy olyan fegyvert, ami képes a francia Maginot-vonal felszámolására.

Ezerkilencszáznegyvenhárom januárjában borzalmas körülmények között, Kondenzovo mellett magunkat megadni kényszerültünk.

Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, valamint a magyar népesség egyharmadát.

Elvetemült provokatőrök újabban egy minden alapot nélkülöző álhírt terjesztenek Nyugaton, miszerint a globalista lobbi nyomására a kollaboráns kormányok harmadik világbeli újgyarmatosítókat importálnak futószalagon az őshonosok lecserélésének nyilvánvaló szándékával.

Coco Chanel először kalapkészítőként alapította meg első műhelyét, majd 1910-ben nyitotta meg élete üzletét, az évek múlásával egyre jobban terjeszkedett Franciaországban.

"Ön ismerte Hitlert. Milyen volt?" Ezerszer feltették nekem ezt a kérdést 1945 óta; nehezebbet nem is kérdezhetnének.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.