Kövess minket -on és -en!

Zsidó-liberális felháborodást váltott ki Németországban, hogy az NSDAP éves nagygyűléseinek helyszínét vagy a közelében lévő befejezetlen kongresszusi csarnok udvarát szeretné ideiglenes játszóhelynek opera- és balett-társulata számára a Nürnbergi Állami Színház.

A történelmi nürnbergi operaház működési engedélye 2025-ben lejár, és azt csak a lepusztult épület teljes körű, várhatóan évekig eltartó renoválása után újítják meg. Az operaház vezetése szerint az eredetileg 50 ezer fő befogadására szánt, amfiteátrumszerű félkész épület vagy az egykori birodalmi nagygyűlések tágas területe kiváló ideiglenes játszóhely lenne a teátrum számára, sőt valójában nincs is más megoldás.

Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze eredetileg egy 80 méter magas, a római Colosseumre emlékeztető U-alakú csarnokot tervezett, de az építkezés a második világháború kezdetével abbamaradt. A kongresszusi központnak mára csak 38 méter magas, csaknem teljes egészében üresen álló külső burka maradt fenn.

A Geschichte für alle, vagyis a Történelem mindenkinek nevű egyesület, amely ismeretterjesztő túrákat rendez az egykori nemzeziszocialista nagygyűlések helyszínének és a hatalmas térhez kapcsolódó építményeknek a bejárására, nyílt levélben bírálta az operaház tervezett odaköltözését.

„A terv árt a náci erőfitogtatással, ideológiával és propagandával kapcsolatos felvilágosító munkának” – panaszkodtak.

A nürnbergi városi tanács december 15-én dönt a továbbiakról. Az operaház szerint a rövid határidő miatt nincs lehetőség a döntés elodázására. Nyílt levelében a menedzsment bizonygatta, hogy „korunk szellemének megfelelően” tudnak majd megbirkózni a történelmi kontextussal.

Kövess minket -on és -en!

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

Megérkezett az Egyesült Államokba a dél-afrikai menekültek első csoportja, akiket a Trump-kormányzat azért fogad be, mert az afrikai köztársaságban igazságtalan faji megkülönböztetéssel és erőszakkal kell szembenézniük.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Gyászkeretes emlék marad számomra 1945. március 4. Szülővárosomra, Szombathelyre bombák hullottak, és a pusztulás az ország romvárosai közötti sorrendben a hatodik helyet juttatta...

A finn légierő kivezeti a szimbólumai közül a horogkeresztet – írja az Associated Press. A légierő hivatalos zászlajáról még 2020-ban törölték a hazafias szimbólumot, de néhány egységnél még ma is használják, a következő időszakban ezek zászlóit és logóit is megváltoztatják majd.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.