Kövess minket -on és -en!

Olaszországban emlékművet avattak Rodolfo Graziani fasiszta tábornok tiszteletére, akit korábban "háborús bűnök" miatt ítéltek el.

Rehabilitációjára a tábornok szülőfalujában, egy Róma melletti településen került sor. A liberálisok, homoszexuálisok és zsidók felzúdulását az váltotta ki Olaszországban, hogy az egykori fasiszta nemzeti hős Rodolfo Graziani emlékére tisztelői egy mauzóleumot és egy emlékparkot is avattak a Róma melletti faluban.

Rodolfo Graziani az Etiópia és Líbia elleni gyarmati háborúk parancsnoka volt. A négerek elleni "háborús bűnök" elkövetése miatt 1948-ban 19 évre ítélték, de két év után szabadult, 1955-ben természetes halállal halt meg.

A BBC riportja szerint Olaszország bizonyos részein újra nagy kultusza van a fasizmusnak, amely annak ellenére tartja népszerűségét, hogy a háború után szentesített alkotmány megtiltotta a fasiszta pártok szervezését. Hivatalosan eddig még nem tiltakoztak ellene, de tény, hogy az ünnepségen Affile polgármestere is részt vett, akinek a társaságában a Vatikán egyik képviselője is jelen volt.

A mai generáció előtt szinte teljesen ismeretlen férfi ragadványneve a "fezzani mészáros" volt, mivel a líbiai háború során sorozatban rendelte el a négerek kivégzését, miközben az észak-afrikai országban (Cyrenaica) tartományi parancsnokként tevékenykedett. De ő volt az is, aki a másik gyarmati háborúban vegyi fegyvereket vetett be az etióp törzsek ellen az akkor még Abesszíniának nevezett országban.

A háború végéhez közeledve a Mussolini bizalmába férkőzött férfit a Duce a rövid életű fasiszta állam, a Salói Köztársaság védelmi miniszterévé nevezte ki. 1944 decemberében az olasz csapatok élén megnyerte a garfagnana-i ütközetet, amely a tengelyhatalmak egyik utolsó katonai sikereként vonult be a történelemkönyvekbe.

Az olasz La Repubblica tudósítása szerint a mauzóleum 127 ezer euróból valósult meg, s a megnyitón mintegy száz ember tette tiszteletét. Ahol Ercole Viri polgármester leszögezte: az emlékmű fontos nemzeti értékkel bír, a kritikák pedig „üres fecsegések”. A falu honlapján elérhető képek egyike szerint Graziani a település „híres fia”, míg a mauzóleum falán a következő szavak olvashatók: „szülőföld” és „becsület”.

(mult-kor.hu)

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

A brüsszeli önkormányzati tanács egyhangúlag jóváhagyta azt az indítványt, amely a belga fővárost „antifasiszta várossá” nyilvánítja – jelentette a The Brussels Times című, angol nyelvű hírportál.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

Az újrafegyverkező hitleri Nagynémet Birodalomban fejlesztették ki, és olyan jól sikerült, hogy azóta globálisan mindenki ezt használja.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Egy friss YouGov európai közvélemény-kutatás szerint az európaiak (hat európai nemzet) nagy többsége immár ellenszenvet érez Trump Amerikájával szemben (a franciák 62, az olaszok 63, a britek 64, a spanyolok 66, a németek 72, a dánok 84 százaléka).

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.