Majomparádé Amerikában

Kövess minket -on és -en!

Nagy "meglepetéssel" zárult az Egyesült Államok elmúlt évtizedeinek talán legjelentősebb koncepciós pere, melyben minden vádpontban bűnösnek találták a dolgát végző rendőrtisztet, Derek Chauvint.

A férfi még tavaly május 25-én térdelt rá percekig a drogos négerbűnöző George Floyd nyakára, a vád szerint ezzel a férfi halálát okozva. A boncolási jegyzőkönyvből aztán persze kiderült, hogy Floyd szervezetében rengeteg drog volt, továbbá szívbetegségben szenvedett és covidos volt. Az ügy kapcsán felkelt az amerikai négertársadalom apraja-nagyja és "igazságszolgáltatás" címszóval fosztogatni, gyújtogatni kezdtek országszerte, illetőleg hódító útjára indult a Black Lives Matter nevű terrorszervezet is. A minneapolisi bíróságon született ítélet nyilvánvalóan senkit nem lepett meg, Biden "imáját" a "helyes ítéletért" pedig inkább nem kommentálnánk. Azaz mégis.

Az Egyesült Államok eredetileg úgy vonult be a történelembe, mint a "szabadság hazája", ahol a felvilágosodás elvrendszerének megfelelően a hatalmi ágakat szétválasztották, azokon külön politikai nyomás ELMÉLETBEN nincs és nem is lehet. Az amerikaiak erre mindig büszkék is voltak, hiszen egy olyan államról beszélünk, amelynek nincsen korábbi előtörténete, már eredetileg is az imént említett elvek mentén alapították. 2021-ben pedig eljutottunk oda, hogy a Biden-adminisztráció és a hosszú évtizedek alatt kifejlődött liberálmarxista, "antirasszista" lobbi bíróságoknak szabja meg, hogy milyen ítéletet KELL hozni egy-egy ügyben. A látszatra persze ügyelnek, még ezt a nyomást is olyan mézesmázosan végzik, ha úgy tetszik, "imába" rejtve, mintha csupán külső szemlélői lennének az eseményeknek és az "igazságban" reménykednek. A faji háború szélére sodródott Amerika lezüllesztésében az egész regnáló politikai "elit" bűnös, ezt jól jelzi, hogy korábbi szereplők is szükségét érezték, hogy megnyilvánuljanak az ügyben (lásd: Obama). Az évtizedek óta tartó liberális agymosás végül pedig megellette ezt az ocsmány torzszülöttet, amit Biden Amerikájának nevezünk.

Archívum

Chauvin pere jóval túlmutat azon, hogy egy rendőr vélhetően örök életére börtönbe kerül, mert végezte a dolgát egy drogos bűnözővel szemben. Persze, ez nyilvánvalóan egyéni tragédia is, de a Minneapolisban történt események, majd a történéseket lezáró ítélet szimbolikus is egyben. Így ülnek tort a "régi Amerika" halálán, már ami egyáltalán még megmaradt belőle az elmúlt évtizedekre. A kör bezárult és nyilvánvaló módon, mindenki értésére adták, hogy még az eddigieknél is merőben más szelek fújnak majd. Az Egyesült Államokban jelenleg egy nyíltan fehérellenes, ám a végletekig négerbarát, minden szellemi és nemi degeneráltságot támogató hatalom regnál, amely minél hamarabb fel szeretné számolni a fehér patriotizmust, sőt, igazából annak örülne a legjobban, ha számottevő fehér közösségek sem maradnának az ország területén. A marxista jegyeket mutató BLM-négerek pedig modern kori Lenin-fiúkként jelölik ki az idézőjeles "terepasztalon", hová kell legközelebb lecsapnia a velük cinkos politikai hatalomnak, amit a "politikailag korrekt", kiherélt sajtó okoskodása követ.

Portálunk az elmúlt szűk egy évben többször hírt adott róla, hogyan működik a rendőrség szisztematikus átalakítása, vagyis inkább felszámolása, ám ez még ekkora elnyomás mellett sem lesz egyszerű feladat. Ugyan az egy-egy bűnöző semlegesítése utáni féktelen majomparádé már megszokott elemévé vált ennek az új Amerikának, de jelen sorok írója még ebben az áldatlan helyzetben sem gondolja úgy, hogy komolyabb faji konfliktusok nélkül tudják majd felszámolni a még megmaradt fehér patrióta közösségeket. Utóbbiak ellen persze nemcsak Biden és csapata dolgozik, hanem maga az idő is. Ha az etnikai arányok eltolódása ekkora ütemben folytatódik, a migráció elősegítéséről és a fajkeveredésről nem is beszélve, akár már az elkövetkezendő évtizedek valamelyikében (mondjuk a 40-es, 50-es évtizedek) kisebbségbe kerülhet a fehér lakosság.

A Floyd-ügy úgy fog bekerülni a politikailag korrekt történelembe, mint a "feketék egyenlőségéért vívott harc" egy XXI. századi, "korszakalkotó" állomása. Így lett az Egyesült Államok történelmében egy drogos bűnözőből az "elnyomott kisebbség" egy ikonikus "hőse", akinek heroizálását az idegenszívű, zsidó-liberális sajtó segítségével már meg is kezdte az idézőjeles "áldozat" testvére a per után adott interjújában. A tényeket azonban lehet ferdíteni, átírni, letagadni, de az igazság attól még igazság marad. Joe Biden majmai még ennyi évszázad elteltével is egy visszaeső bűnözőt tudnak kitermelni magukból "hős" címszó alatt.

Kövess minket -on és -en!

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

1915. április 20-án született Szeleczky Zita, az 1940-es évek első felének egyik legkedveltebb magyar filmsztárja.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Tanúk, trombitálás, skandálás – ismét hangosan vette kezdetét a 2023-as antifa támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. A teremben Simion Trux ismét a bv. kommandósai gyűrűjében érkezett, a padsorokban a német vádlott antifa szimpatizánsaival, eközben az utcán többször is kiabálva követeltek a terroristáknak szabadságot.

Eugene Terre'Blanche 1970-ben alapította meg az Afrikaaner Felszabadítási Mozgalmat.

Házunkba 1944. december 31-én lépett be az első szovjet katona, és németeket keresett. Miután jól megetettük őt, társai is meglátogattak egyre sűrűbben. Közben néha elvittek tolmácskodni, mert lengyelül beszéltem.

A fehér bőrű britek tömegesen menekülnek el azokból a zónákból, ahol kisebbségbe kerültek.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

1946. február 27-én írták alá a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, amiért a mai napig nem történt kárótlás, egyes elemei pedig mindmáig hatályban vannak.

A Felvidékre vezényelték alakulatomat (151. gépvontatású tüzérosztály) 1945 márciusában. Március utolsó napjaitól megszűnt lőszerutánpótlásunk.

Mindennap, minden szinten, az elitektől a plebszig, fent és lent, ugyanaz az örökös vádbeszéd, Nürnberg ad vitam aeternam, a „kréta arcok” nagy koncepciós pere.

1918 elején látott hozzá a szovjet vezetés az ortodox egyház szétveréséhez, ami aztán a 30-as években teljesedett ki.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

A Life Magazine hét évtizeddel Berlin eleste után tett közzé korábban ismeretlen, a szovjet megszállás után két héttel az úgynevezett Hitler-bunkerben és annak környékén készült fényképeket.

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.