Kövess minket -on és -en!

A bodrogkeresztúri emberekből olyan félelmetesen áradt az indulat, mint a település alatt több mint öt méter magasan tetőző Bodrog folyó fenyegető hullámai a tél végén.

Vajon mi történhetett?

– Képzelheti, miért háborgunk annyira – fékezi le drótszamarát egy fiatalasszony a vas- és festékbolt előtt. – Most mutatta a televízió, hogy még a Fülöp herceg temetésén is a királynő csak egyedül gyászolhatott, és harmincnál többen nem lehettek jelen a járvány miatt. Hát nézzen már körül! Nálunk négy nap alatt több ezer külföldi imádkozott a rabbi sírjánál, aztán evett, ivott, aludt meg grasszált fel-alá a faluban. Ki véd meg bennünket tőlük most, amikor tombol a járvány?”

Mióta a magyar állam tetemes anyagi támogatásával többek között a bodrogkeresztúri zsidó temetőt is rendbe hozták és benne a térség egyik csodarabbijának a sírja fölé sátorszerű tetőt (ohelt) építettek, a héber naptár szerinti ijár hónap harmadik napjától ezrek kelnek útra halálának évfordulójára Izraeltől Amerikáig, hogy imádkozzanak a szerintük különleges képességekkel megáldott Reb Sájele (1851–1925) bodrogkeresztúri házában, illetve sírja előtt.

A festői falucska polgármesterének, Rozgonyi Istvánnak nem kevés fejtörést okoz az évenkénti zarándoklat, hiszen egy ezerfős település nem alkalmas több ezer látogató fogadására, kiszolgálására, főként nem pandémia idején.

– Nem örültem neki egyáltalán, és a falubeliek nagy többsége sem, sőt fel vannak háborodva, mert félnek a járványtól, a fertőzéstől. Nézze meg, alig viselnek szájmaszkot, pedig nagy csoportokban járják a falut meg a temetőt.

Szokatlan látvány fogadja az idegent: az utcákat külföldi rendszámú autók, buszok lepik el, egyes portákon és a zsidó temető előtt hatalmas sátrak fehérlenek, miközben a régi rabbiház környékén, illetve a Kossuth utcán prémkucsmás (strájmli) vagy kalapos, hosszú fekete kaftános (bekise), fehér harisnyás, fekete lakkcipős haszid zarándokok sétálgatnak.

– Amikor ön azt nyilatkozta, hogy a rendezvény szervezői 4500 zarándokról értesítették, az egyik felelős rabbi, Oberlander Báruch azzal próbálta lehűteni a kedélyeket, hogy túloz, mert csak 2500-an jönnek.

– Én tudom, mit beszélek – feleli a polgármester –, engem ne hazudtoljon meg senki. Különben a 2500 vendég is ugyanolyan veszélyes lehet. Ma is hajnal négykor kerültem ágyba, mert kapcsolatot kell tartani a rendőrséggel, a lakossággal, az illetékes rabbikkal, este ugyanis nem ritka a sátrakban a hangos buli, a zene meg a mulatozás. Tegnap feljelentést is tettem a rendőrségen, mert a Traubisoda gyártási jogával kapcsolatban elhíresült Berkowitz család egyik tagja, Berkowitz Mózes állítólag az intézkedéseim miatt azt mutatta nekem az utcán, hogy át lesz vágva a torkom.

Abban is rendhagyóak ilyenkor a keresztúri hétköznapok, hogy a vallási összejövetel szervezői a rendőrség mellett civil és fegyveres biztonsági embereket fogadtak fel, akik idegenek lévén a polgármestert is kérdőre vonták, egyáltalán kicsoda, hová megy és mit akar. Még akkor is nagyképű, tapintatlan túlkapás, ha külföldi szervezők találták ki és alkalmazták, főként ha tudják, hogy a magyar kormány rendelete, amely a külföldiek beutazását szabályozza, kivételként tekint a vallási programokra érkezőkre. Ezzel a nagylelkű kivétellel senkinek sehol, egyetlen vallás nevében sem szabad(na) visszaélni. A vallási szertartás ugyanis a házasság és a temetés kivételével nem minősül rendezvénynek, ezért a magatartási szabályokat maga a szervező közösség határozza meg és felel a betartásukért. (Egyébként aki megszegte a járványügyi szabályokat, azt 150 dollárra büntették a rendőrök.)

Nem az érkezésük céljával, jogosságával van baj, a Dávid-csillag például a falu címerében is megtalálható, hiszen erre a vidékre már az 1700-as évek elején betelepedtek a galíciai zsidó családok, hanem utódaik viselkedésével. Először az itt élő görög borkereskedőkkel együtt űzték az adásvételt, majd pedig nélkülük, amikor a görögök „kivonultak a pult mögül”. A XIX. század második felében már több ezren élhettek Tokaj térségében. Bodrogkeresztúrt az 1940-es években például már 700 zsidó lakta, mert az első világháborút követően nagy számban menekültek ide Lengyelországból.

A haszidizmus egy az ortodox judaizmuson belüli irányzat, többek között hűséget és emelkedett hangulatú imádkozást jelent, terjedését, irányítását születése óta rabbik vezénylik. A térség leghíresebb csodarabbijai Sátoraljaújhelyen és Olaszliszkán éltek, utóbbit Friedmann Herschelének hívták. Amikor az ő olaszliszkai sírját keresték fel a haszid zarándokok, legutóbb 2019-ben, akkor a Dankó utcában lakó telepiek megdobálták az őket szállító buszokat.

Egyébként Friedmann tanítványa volt Reb Sájele, aki állítólag tanácsokat adott a bajbajutottaknak, meg ételt a házába kopogtatóknak, sőt gyógyított is, és aki karosszékében imádkozva fel sem kelt egész nap, csak péntek este feküdt le az ágyába. Akkor négy zsinagóga volt a faluban. Akadt zarándok, aki most azt mondta róla, „ha itt lenne a csodarabbi, gyorsan eltűnne a Covid-járvány”.

A gyógyulni, erőt gyűjteni, imádkozni érkezők repülővel jönnek Budapestre, Debrecenbe vagy Kassára, onnan pedig bérelt buszokkal, olykor helikopterrel a Bodrog partjára.

A 83 esztendős Stelcz Laci bácsi azon a véleményen van, hogy jogosan jönnek, csak ne szemetelnének az utcán, parkolnának szabályszerűen, és nem az út közepén, ne hangoskodnának, ne dobálnák el a papír zsebkendőt meg a kólásdobozt, és ne lennének némelyek olyan nagyképűek, lekezelők.

– Velünk szemben lakott annak idején Czódik Mózes – mutat az utca túloldalára, miközben a teli ballonokat rendezgeti. – Most volt itt a szódás, szóval a Czódik, az tanító volt az iskolában. Két házzal feljebb a Weisz pedig lovakat tartott, fiákerrel kereste a kenyerét. Aztán jött a háború, összegyűjtötték őket a templomban, és gyalog kísérték ki a vonatállomásra. Az orvost, a patikust, az óvónőt Széchenyi Ernőné grófnő igyekezett megmenteni, de később csak elvitték őket is.

A zsidó temetőbe egy a katolikus és református sírkertet is átszelő út vezet, a végén hatalmas fehér sátor, tucatnyi mobil WC és kézmosó tartály virít a szőlőültetvények között. Onnan a csodarabbi sírja fölé emelt épületig szalmával szórták be a sarat, igaz, most senki sem dagasztja, csak a biztonsági őr bakancsa. Minden zárva, szombat van.

Odalent a rabbi házának szobáiban imára és étkezésre készülnek a férfiak, mellettük, de külön tőlük hölgyek is tartózkodnak az úgynevezett ladylakban. Az udvaron tetemes mennyiségű kávétól, zacskós üdítőtől meg ásványvíztől rogyadoznak az asztalok, körülöttük hangosan felolvasó, éneklő, fejüket erősen ingató férfiak imádkoznak. A konyhának nevezett helyiségben ipari méretekben sorakoznak a tányérok, a poharak, mázsaszámra a krumpli meg a kristálycukor.

– Ma hal lesz az ebéd – mondja a készen érkezett ételes edényeket cipelő szakács. Őt is, akár a fegyveres biztonságiakat meg a pincéreket erre az alkalomra fogadták fel a környékről vagy Budapestről.

– Én a közelben, egy másik településen vagyok tanár – mondja a kompresszorral fűtött, ezüstös virágtartókkal díszített, legalább 200 fehér székkel berendezett sátor közepén László, akinek óránként 1500 Ft-ot fizetnek a felszolgálásért.

– Leginkább tojást esznek sütve, főzve, meg halat, sóletet, mellé maguk készítette édességeket, hozzá kólát, néha bort, vodkát isznak. De ide mindent máshonnan hoznak, mert itt mindennek kósernek kell lennie…

A csodarabbi zarándokokkal, sátorral, finomságokkal teli udvara fölött a felújításra váró, körbeállványozott református templom magasodik, buzogányos tornya a színes sokadalmat figyeli. Távolabb emelkedik a görög- és a római katolikus templom, rendbetételükre összesen több mint 600 milliót nyertek a keresztúriak.

– Ez mind nagyon szép és jó, de mire megyünk vele, ha az idő múlása és a néhány éve divatba jött ingatlanvásárlás keresztülhúzza a számításainkat? – summázza az egyik fiatal vállalkozó, aki nemcsak a maga és a családja miatt aggódik. – Például a Felső utca már teljesen elnéptelenedett, nem jönnek ide a fiatalok, mert nem képesek a házárakat megfizetni, ugyanakkor fogy a gyerek az iskolában.

– A Világörökség része lettünk, de hasznunk nem, csak kárunk származik belőle – mondja az utcán összeverődött kis csapat női tagja, Katika. – A Reál üzletben esetleg kólát, Marlborót vesz a zarándok, de azért sem várja ki a sorát, a takarítást utánuk meg nem lehet győzni közmunkásokkal.

Az utóbbi években, legalábbis ezt mondják többen, élükön a polgármesterrel, az a legnagyobb baj, hogy az imádkozni és tisztelegni érkezőket megbolondította üzleti alapon két család, akiknek az ősei valamikor itt laktak, de maguk már Amerikában élnek. Nyereséges bizniszt csinálnak az egészből, összegezte a polgármester, meg is nevezve a Rubin, illetve a Friedmann családokat.

– Rubinék 2012-ben áron alul vették meg a rabbi házát az akkori polgármestertől és testülettől, most ott fogadják, etetik, itatják a tömeget, a Friedmannok pedig a Székely Fogadót vásárolták meg és teszik benne ugyanazt – mondja Rozgonyi István. – A zarándokutakat szintén kizárólag üzleti alapon szervezik és hirdetik ezer, vagy tessék megkapaszkodni, akár háromezer dollárért. Itt minden az üzletről szól! Hol vannak a vallási szempontok?

Hol vannak a vallás és az ősök szülőfaluja iránti tiszteletnek, a közös feladatnak és közös gyarapodásnak a szempontjai? Vajon miért nem egyenrangú, egymást segítő partnerek az érintettek? Nem tudjuk. Eddig közel 80 ingatlant vásároltak meg a külföldiek. Egy 120 négyzetméteres, Kádár-kockának csúfolt házért például akár 40 vagy 50 milliót is elkérnek. Ennyiért másutt fél falut lehet venni.

Hirdetik azt is, hogy szívesen segítenek az érdeklődőknek, hogyan kell a településen „gazdaságosan” házat vásárolni. (Ugyanakkor szabálytalan építkezés miatt a polgármester három eljárást is folytat.) Bodrogkeresztúr központjában, a Fő utcában tizenkét ingatlan közül tízet már nem helyi lakos tulajdonol. Mostanában egy nagy szálloda és önálló zsinagógaépítés anyagi támogatását szorgalmazzák a szervezők, állítólag már meg is vették a templomnak való ingatlant, hihetetlen, de 175 millió forintért.

Ha így haladunk, öt év múlva elnéptelenedik a falu, üresen állnak majd a felvásárolt házak, és nem lesz, aki beüljön a szépen felújított keresztény templomok meg az iskola padsoraiba.

Kövess minket -on és -en!

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Három fekete férfi rasszizmussal vádolja, és beperelte az American Airlines légitársaságot, miután testszagukra érkező panaszok miatt leparancsolták őket a repülőgépről.

Ausztrália Victoria szövetségi államának rendőrsége arra készül, hogy vádat emeljen az ausztrál nemzetiszocialista aktivista Jacob Hersant ellen „súlyosan sértő közszereplés” miatt, miután körülbelül 30 maszkos aktivista tömeges deportálásokat követelve demonstrált egy melbourne-i állomáson.

Antonio Tajani olasz külügyminiszter és Carlo Nordio igazságügy-miniszter közös közleményt adott ki arról, hogy tiszteletben tartják Magyarország szuverenitását, és nem avatkoznak bele a letartóztatásban lévő olasz antifa-terrorista ellen zajló eljárásba.

Másodjára állt bíróság elé az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis a Fővárosi Törvényszéken. A Markó utcai épület tárgyalótermébe ismételten széles vigyorral a képén nézett végig a hallgatóságon. 

Kevesen tudják, ki az az olasz, akit közel egy éve tartanak fogva egy magyar börtönben azzal a váddal, hogy 2023-ban antifasiszta támadásokban vett részt a magyar fővárosban – írta meg az olasz il Giornale nyomán a Magyar Nemzet.

A Denisz Kapusztyin vezette Orosz Önkéntes Hadtest (RVC) állítása szerint több, Oroszországban végrehajtott támadást vitt véghez 2022-es megalakulása óta, ám nem ő az egyetlen, aki orosz gyökerű, s ukrán oldalon harcoló fegyveres csoportot vezet.

A soha nem létezett zsidó-keresztény kultúrát (amely egy filoszemita politikai termék) megvédeni igyekvő Magyar Péter egy keménynek gondolt odamondással kezdte beszédét a közmédia épülete előtt.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

Csaknem pontosan 60 éve, 1964. november 28-án Hannoverben megalakult a Német Nemzeti Demokrata Párt (Nationaldemokratische Partei Deutschlands - NPD). Az elmúlt hétvégén tartotta meg az immár Die Heimat (Szülőföld) névre keresztelt szervezet a 39. rendes pártkongresszusát.

Robbanóanyagokkal megrakott, a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadiflottájához tartozó második világháborús hadihajók roncsai emelkedtek ki a nagy szárazság miatt a Dunából Mohácsnál, illetve a szerbiai Prahovónál.

A gondolatbűnöző politikus azért állt bíróság elé, mert egy 2021-es gyűlésen a „Mindent Németországért!” szavakat használta. Ez ugyanis Németországban bűncselekménynek számít.

Ha már múlt héten szóba került a Fanta, arra gondoltam, nézzük meg közelebbről ennek az italnak az eredettörténetét, illetve tegyük rendbe az üdítőt övező féligazságokat, tévedéseket.

A Csíkszentdomonkos és Marosfő körüli harcokban estem fogságba 1944. szeptember 12-én a 23. határvadász zászlóalj tisztjeként. A gyűjtőtáborok – Brassó, Focsani, Moszkva – után Magnyitogorszkban tettek ki a vasúti szerelvényből.

Amint ismert, a németországi Magdeburgban szörnyűséges események zajlottak le. A karácsonyi vásárban péntek este egy szaúd-arábiai származású, de már 2006 óta Németországban élő férfi egy bérelt BMW-vel a tömegbe hajtott.