Becsmérelte a niggert, 6 hét börtönt kapott „rasszizmusért”

Kövess minket -on és -en!

A 19 éves Justin Lee Price hat hét letöltendő börtönbüntetést kapott, amiért a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság után Twitteren megkifogásolta a Manchester United néger játékosának teljesítményét.

A színes bőrű csatárra „rasszista” megjegyzéseket tett, Justin Lee Price a március 17-én tartott tárgyaláson el is ismerte, hogy egy alkalommal „súlyosan sértő” üzenetet küldött a Marcus Rashford nevű néger focistának. A Guardian cikke szerint először úgy próbálta elkerülni a lebukást, miután jelentették posztját, hogy megváltoztatta Twitteren a felhasználónevét, ez sajnos nem jött be. Letartóztatása után első rendőrségi kihallgatásán tagadta „rasszista” gondolatbűnözést, később viszont elismerte, hogy ő írta a bejegyzést.

Mark Johnson ügyész azt mondta, Justin Lee Price „tette egyértelműen rasszista és gyűlölet-bűncselekmény volt”. Ehhez a brit legfőbb ügyészség vezető ügyésze, Douglas Mackay hozzátette, a labdarúgással kapcsolatos „gyűlölet-bűncselekmények” száma jelentősen megnőtt az elmúlt években, azonban itt érdemes megjegyezni, hogy ez alatt jórészt a liberális extrémista fősodor számára politikailag nem megfelelő gondolkodást értik a brit illetékesek, Magyarországon ez körül-belül mindössze egy kicsit szabadabb beszédnek számítana, ami mondjuk nem fér el főműsoridőben a tévében.

Jelentések

Kövess minket -on és -en!

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Bűnösnek mondta ki a Leeds-i Koronabíróság azt a 16 éves Northumberland-i fiút, aki tagja volt a „The Base” (Az Alap) nevű, Nagy-Britanniában betiltott nemzetiszocialista szervezetnek.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

„Meg kell bosszulnom, érted? Ha ezt kiteszed, elkaplak és megöllek. Nem érdekel, mi lesz belőle. Ez tönkre fog tenni. Ez az egyetlen dolog, amiért élek”– így fenyegette meg Dan Burros amerikai nemzetiszocialista és a Ku-Klux-Klan (KKK) prominens tagja a New York Times újságíróját, amikor az egy interjú alkalmával elmondta neki: tud Burros zsidó származásáról.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

A trianoni békediktátum után a magyar politikai vezetés egyik fő célkitűzése a területi revízió lett.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

30 évvel ezelőtt rejtélyes, horogkeresztet mintázó lombkoronákra lettek figyelmesek egy kelet-németországi erdőben.

Az ókor óta egy terület gyarmatosítása mindig civilizációs előnnyel járt, még ha kezdetben – de nem mindig – meg is kellett szabadulni a haladás ellenzőitől, egy teljesen túlhaladott társadalom régi maradványaitól.

A puritanizmus történelmi öröksége vagy genetikai terheltség okán, de tény, hogy a britek a világ legkonformistább népe (tengerentúlra szakadt zabigyerekeikkel, az amerikaiakkal, kanadaiakkal és ausztrálokkal holtversenyben).

Több mint 40 éves dél-afrikai tartózkodásom alapján szeretném megosztani személyes véleményemet a Dél-Afrikában élő feketékről.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Magyarországon már több mint két hónapja vége volt a II. világháborúnak, amikor a budapesti összekötő vasúti híd építéséről elhurcoltak, a vasúti peronon elfogott civilekkel együtt.

1953. március 5-én röpítették világgá Moszkvából a sokak által hőn áhított, mások által rettegve várt hírt: 74 éves korában elhunyt Joszif Visszarionovics Sztálin.

Az amerikai Pew Research Center (PRC) számításai szerint 2080-ra 121 millió fővel növelik az Európai Unió népességét a harmadik világbeli bevándorlók és leszármazottaik ahhoz képest, amekkora földrészünk népessége a bevándorlás nélkül lenne.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.