Kövess minket -on és -en!

Hiába aratott sporttörténetinek nevezhető 8:0-ás győzelmet Anglia Norvégia ellen a napokban zajló női futball Európa-bajnokságon, a BBC munkatársa mégis elégedetlen volt.

Természetesen nem az eredménnyel, inkább azzal, hogy a kezdő tizenegyben és az öt tagú cseresorban nem volt egyetlen néger játékos sem.

Eilidh Barbour műsorvezető nem sok szót vesztegetett a sikerre, arra, hogy az angol lányok bebiztosították helyüket a negyeddöntőben. Azt azonban szinte fájdalmas hangon ecsetelte, hogy a csupa fehér futballistából áll a csapat, s ez rávilágít arra, hogy Angliában – minő fájdalom – nincs sokszínűség a női labdarúgásban. Ki hitte volna, hogy a 85 százalékban fehér bőrűek által lakott szigetországban sokkal több sápadtarcú lány focizik?

A szövetségi kapitánynak kutya kötelessége lett volna a képzettség, technikai, taktikai jártasság helyett bőrszín alapján összeállítani a csapatot. A BBC szerint az angol csapatoknak talán még etnikai kvótát is be kellene vezetni?

De akkor mi a helyzet a brit atlétikai válogatottal, melyben szinte csak mutatóban találni fehér bőrűeket? S minő véletlen, ezen a fronton senkit sem zavar az egyszínűség. Ahogy az sem, hogy a nigériai vagy a szenegáli futball-válogatottban nincsenek fehérek.

Mindenesetre a BBC munkatársának megnyilvánulása is jelzi, hogy a közszolgálati csatorna az ébredés kultúrájának jegyében megpróbálja intézményesített rasszizmussal vádolni Angliát. Nem csoda, hogy a brit felnőttek mindössze 51 százaléka hiszi el, hogy a műsorszolgáltató hatékonyan képes pártatlan híreket és aktuális eseményeket közölni. A közvélemény-kutatások szerint már legalább hárommillió brit vesztette el a hitét a közszolgálati műsorszolgáltatóban.

Az csak hab a tortán, hogy saját portája előtt nem nagyon söpröget a BBC. A Mail Online által is nyilvánosságra hozott lista szerint a csatorna „kezdő tizenegyének” tagjai, vagyis a legjobban fizetett műsorvezetők mind fehérek.

Igaz, a fehér minimum ötven árnyalata ott virít vastag arcbőrükön.

Kövess minket -on és -en!

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Az olasz társadalom egy jelentős része nem igazán szívleli a zsidókat. Egy friss olasz közvélemény-kutatás szerint az olasz társadalom jelentős részében jelentős mértékűre nőtt az antiszemita attitűd a zsidókkal szemben, miközben országszerte erősödnek a tiltakozások Izrael gázai népirtása miatt.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, valamint a magyar népesség egyharmadát.

Bűnösnek mondta ki a Leeds-i Koronabíróság azt a 16 éves Northumberland-i fiút, aki tagja volt a „The Base” (Az Alap) nevű, Nagy-Britanniában betiltott nemzetiszocialista szervezetnek.

A második világháborúban elesett német katona földi maradványait tárták fel Kecskeméten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai.