Kövess minket -on és -en!

Hiába aratott sporttörténetinek nevezhető 8:0-ás győzelmet Anglia Norvégia ellen a napokban zajló női futball Európa-bajnokságon, a BBC munkatársa mégis elégedetlen volt.

Természetesen nem az eredménnyel, inkább azzal, hogy a kezdő tizenegyben és az öt tagú cseresorban nem volt egyetlen néger játékos sem.

Eilidh Barbour műsorvezető nem sok szót vesztegetett a sikerre, arra, hogy az angol lányok bebiztosították helyüket a negyeddöntőben. Azt azonban szinte fájdalmas hangon ecsetelte, hogy a csupa fehér futballistából áll a csapat, s ez rávilágít arra, hogy Angliában – minő fájdalom – nincs sokszínűség a női labdarúgásban. Ki hitte volna, hogy a 85 százalékban fehér bőrűek által lakott szigetországban sokkal több sápadtarcú lány focizik?

A szövetségi kapitánynak kutya kötelessége lett volna a képzettség, technikai, taktikai jártasság helyett bőrszín alapján összeállítani a csapatot. A BBC szerint az angol csapatoknak talán még etnikai kvótát is be kellene vezetni?

De akkor mi a helyzet a brit atlétikai válogatottal, melyben szinte csak mutatóban találni fehér bőrűeket? S minő véletlen, ezen a fronton senkit sem zavar az egyszínűség. Ahogy az sem, hogy a nigériai vagy a szenegáli futball-válogatottban nincsenek fehérek.

Mindenesetre a BBC munkatársának megnyilvánulása is jelzi, hogy a közszolgálati csatorna az ébredés kultúrájának jegyében megpróbálja intézményesített rasszizmussal vádolni Angliát. Nem csoda, hogy a brit felnőttek mindössze 51 százaléka hiszi el, hogy a műsorszolgáltató hatékonyan képes pártatlan híreket és aktuális eseményeket közölni. A közvélemény-kutatások szerint már legalább hárommillió brit vesztette el a hitét a közszolgálati műsorszolgáltatóban.

Az csak hab a tortán, hogy saját portája előtt nem nagyon söpröget a BBC. A Mail Online által is nyilvánosságra hozott lista szerint a csatorna „kezdő tizenegyének” tagjai, vagyis a legjobban fizetett műsorvezetők mind fehérek.

Igaz, a fehér minimum ötven árnyalata ott virít vastag arcbőrükön.

Kövess minket -on és -en!

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.