Kövess minket -on és -en!

Ahogy a közelmúltban olyan sok film, úgy az új, élőszereplős Pinokkió sem tudta elkerülni a modernek „haladó” ideológiáját, és sikerült a mesében szereplő kedves kék tündér bőrébe egy kopasz néger nőt bújtatni.

Hollywood részéről az összes remaket övező kritikacunamira általában annyi a reakció, hogy a nézők „tudatlanok”, „maradiak”, „rasszisták”, meg mindenfóbok. Tehát eddig is bevett gyakorlat volt a potenciális fogyasztók és vásárlók szisztematikus sértegetése, az viszont igen ritka, mikor a film egyik szereplője kel ki magából a közönség ellen.

Legutóbb erre Brie Larson vetemedett, mikor egy díjátadón arról beszélt, ő magasról tesz a fehér férfiak véleményére. Mint Marvel főhős, ezzel gyakorlatilag a nézői 60-80 százalékát fordította maga ellen, ami meg is látszott a bevételeken.

Ám Christine Wawira most ennél is messzebb ment. Ő az új, élőszereplős Pinokkióban alakítja a kék tündért. És mivel újabb fehér karaktert mázoltak négerre, ezért evidens volt, hogy még a plakáton is őt szerepeltetik.

Aligha meglepő, hogy ez a rajongóknak nem igazán tetszett. A kenyai származású, ám mégis a „rasszista” nyugaton letelepedő, és igen jól megélő színésznőnek pedig a kritika nem tetszett, így Facebookon kelt ki magából. Szerencsére viszonylag kevés néger szlenget használt, ezért viszonylag érthető a hozzászólása. Mint írta:

„Elképesztő mennyi ember hagy tudatlan, buta, rasszista hozzászólást. Szégyen, hogy 2022-ben felnőtt férfiak rinyálnak azért, mert a Disney egy borotváltfejű fekete nőt castingolt. Remélem a Disney továbbra is idegesíteni fog titeket. Tetszik, vagy sem, a világ megváltozott srácok! A fejetekben maradhattok a Jim Crow érában, de mi tovább haladtunk. Szedjétek össze magatokat.”

Ő legalább nem kertel. Nyíltan kimondja, hogy az új kor az övéké, és ne is reménykedjünk abban, hogy a civilizációnk olyan lesz, mint amilyennek szerettük.

Kövess minket -on és -en!

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a 34 éves férfit, aki az idei ausztrál nemzeti ünnepen (Australia Day) a zsidókat kritizáló beszédet tartott és nemzetiszocialista nézeteket népszerűsített egy sydney-i tüntetésen.

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.