Kövess minket -on és -en!

A walesi kormány szerint a „sértő vagy nemkívánatos alkotásokat”, például a Wellington herceget és a Lord Nelson admirálist ábrázoló szobrot át lehetne helyezni vagy meg lehetne semmisíteni a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.

A várhatóan ebben a hónapban véglegesítendő iránymutatás szerint a „nagy hatalmú, idősebb, erős testalkatú fehér férfiakat” dicsőítő történelmi szobrok „sértők” lehetnek a „sokszínűbb modern közösség” számára.

A kormány szerint a tanácsoknak és más közintézményeknek „lépéseket kell tenniük” a „megfelelő történelmi narratíva” megteremtése érdekében.

Az útmutató szerint a hatóságok diszkréten elrejthetnék az emlékműveket, vagy kreatív módon új műalkotásokba foglalhatnák azokat.

Az utcákat és épületeket is át lehetne keresztelni, hogy „eltávolítsák a sértő vagy nemkívánatos neveket”, olvasható a javaslatban – írja Telegraph.

Alternatív megoldásként a „sértő vagy nemkívánatos tárgyakat” át lehetne helyezni vagy meg lehetne semmisíteni – áll a tanácsadói dokumentumban, amely azért felhívja a figyelmet a hátrányokra, többek között a költségekre és a széles körű nyilvános konzultáció szükségességére.

A dokumentum szerint a sokszínűség nem igazán köszön vissza a nyilvános műemlékeken, melyek azt a benyomást keltik, hogy „a társadalom a történelmi sikereket a nagy hatalmú, idősebb, jó erőben lévő fehér férfiakkal kapcsolja össze”.

E narratíva „eloszlatása” és „a fehér felsőbbrendűségről szóló rasszista gyarmati mítoszok állandósulásának” megszüntetése érdekében a potenciálisan sértő régebbi emlékművek sorsáról a nyilvánossággal és szakértőkkel folytatott konzultáció kiértékelése után dönthetnek.

A tisztviselők úgy látják, hogy „a fehér történészek relatív túlsúlya más identitásokkal szemben torzíthatja a megértést”.


A konzervatívok felháborodtak

2020-ban Sir Thomas Picton szobrát a cardiffi városházán bedeszkázták, miután a város polgármestere az eltávolítására szólított fel. Sir Thomast hősként ünnepelték az 1815-ös waterlooi csatában bekövetkezett halálát követően, de örökségét megkérdőjelezték, miután részt vett a rabszolga-kereskedelemben is.

Andrew RT Davies, a walesi konzervatívok vezetője aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az iránymutatás „orwelli” kísérletet jelent arra, hogy az állami szervek átírják a történelmet.

„Lehet, hogy a szobrok egyeseket sérthetnek, de ettől még nem lesznek kevésbé részei Wales gazdag történelmének. Mi lesz a múlt hibáira való emlékezéssel és a tanulságok levonásával?” – tette fel a kérdést a politikus.

Kövess minket -on és -en!

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Megjelent az Antifa szervezeteket terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet, amiről péntek reggel beszélt a Kossuth rádióban Orbán Viktor. 

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.