1456. augusztus 11-én halt meg Zimonyban Hunyadi János Magyarország kormányzója. A Hunyadi-családot az országos politika élvonalába emelő törökverő hadvezér születésének helye és ideje máig vitatott.
Vélhetőleg 1407 körül láthatta meg a napvilágot. Családja két évvel később kapta meg Zsigmond királytól Hunyad várát, innen a Hunyadi név. Apródéveit Ozorai Pipo, majd Lazarevics István szerb despota udvarában töltötte, 1430 körül vette el Szilágyi Erzsébetet. Zsigmond király kíséretében jutott el Itáliába, ahonnan 1434-ben már lovagként tért haza. 1437-ben elűzte Szendrő vára alól a törököt, ezért több birtokot és királyi tanácsosi címet kapott. 1438-ban szörényi bán és temesi gróf lett.
Albert király 1439 októberében meghalt, de özvegye 1440 februárjában gyermeknek adott életet. A csecsemő V. (Utószülött) Lászlót megkoronázták ugyan, de a török fenyegetéstől tartó rendek Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, akit szintén megkoronáztak. Hunyadi Ulászló pártjára állt, és Bátaszéknél megverte Erzsébet híveit. A hálás király Nándorfehérvár kapitányává, erdélyi vajdává tette, és rábízta a Délvidék védelmét, amihez megkapta a királyi sójövedelmeket.
Hunyadi sorozatos győzelmeket aratott a török ellen. 1443-44-es hosszú hadjárata után, amelynek során Szófiát is bevette, egész Európa hősként ünnepelte. Ulászló azonban a törökkel kötött békét megszegve 1444-ben ismét hadba szállt, és Várnánál katasztrofális vereséget szenvedett. A csatában elesett a király is.
A gyermekkirály V. Lászlót Frigyes osztrák herceg nem engedte szabadon, így a rendek 1446-ban Hunyadit választották kormányzóvá. Ő megpróbálta helyreállítani az ország egységét, de az oligarchák támogatása híján kudarcot vallott, és 1448-ban Rigómezőnél ismét vereséget szenvedett a töröktől. 1453-ban lemondott a kormányzóságról, de továbbra is a legmagasabb rangú főúr maradt országos főkapitányként és a "királyi jövedelmek kezelőjeként".
Ugyanebben az évben II. Mohamed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, és tudni lehetett, hogy ezután Magyarország meghódítására készül. A törökök 1456-ban százezres haddal indultak a Délvidék kulcsát jelentő Nándorfehérvár ellen, s úgy tűnt, útjukba csak Hunyadi állhat. A hírre keresztes hadjáratot hirdettek ugyan Európában, de katona kevés érkezett; Magyarországon az olasz Kapisztrán János toborzott keresztes sereget.
Hunyadi ismét tanúságot adott hadvezéri képességeiről: az ostromlott vár felmentésére sietve flottájával áttörte a dunai hajózárat, és végül fényes győzelmet aratott a sokszoros túlerőben lévő törökök fölött. A diadal évtizedekre megállította a törökök európai terjeszkedését, emlékére vezette be a pápa az Úr színeváltozása ünnepet - a déli harangozást azonban könyörgésként még az ütközet előtt rendelték el, és csak a győzelem hírére lett a hálaadás kifejezője.
A diadalt nem sikerült kiaknázni, Hunyadi néhány héttel később, 1456. augusztus 11-én a táborában kitört pestisjárvány áldozatául esett. A gyulafehérvári katedrálisban temették el, fia, Hunyadi Mátyás egyik legnagyobb magyar király lett. Hunyadi Jánost Zrínyi „minden vitéz ember példájának” nevezte, Arany azt írta róla: „Idegen nép hőse is lett, / Legjobb hőse a magyarnak”.
