Kövess minket -on és -en!

Immáron tizenkettedik alkalommal rendezte meg a HVIM a Legbátrabb Város Emléktúrát azon az útvonalon, melyen haladhattak a csehkiverő honvédek és azok a polgárok, akik csatlakoztak hozzájuk, hogy együtt mentsék meg szülőföldjüket.

A megemlékezők napja Balassagyarmaton kezdődött, ahol Horváth Gábor főszervező pár szót szólva megnyitotta a rendezvényt, majd koszorúzással tisztelegtek a vasútállomás menti harcokban hősi halált halt vasutasok előtt. Ezt követően buszra szállva utaztunk át Magyarnándorba, ahol a polgármester várta a megemlékezni kívánókat. Ő nemcsak a rendezvény méltóságteljességét emelte beszédével, hanem meg is vendégelte az egybegyűlteket forró teával, zsíros kenyérrel, pálinkával – mint azt ahogyan bő száz évvel ezelőtt is tette a falu lakossága. Miután elfogyasztottuk az ellátmányt, több mint százan indultunk neki a majd’ 20 km-es menetnek.

Amikor a balassagyarmati első világháborús temetőt elértük, Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társvezetője gondolatait hallgathattuk meg. Kitért rá, hogy sokan támadják a vármegyéseket azért, mert többször kinyilvánították, hogy idealisták, és nem a realitáshoz igazodnak. A modern, materialista ember mérlegelvű, kishitű, ezzel szemben a történelemben a nagy tetteket az idealisták hajtották végre. A Balassagyarmatot megmentők is idealisták voltak, hiszen, ha a realitást nézték volna, nem fogtak volna fegyvert. Egy vesztes háború után, állami, hivatalos segítség nélkül, civilként vonultak hadba egy reguláris hadsereggel szemben, és győztek. Az idealisták elérték, hogy magyar maradjon Balassagyarmat, ahogy Sopron is. A koszorú elhelyezése után a városháza felé vettük az irányt.

Végül a városháza falán elhelyezett emléktáblánál emlékeztünk meg a hősi halált halt balassagyarmatiakra, s mielőtt kiosztásra kerültek volna az emléklapok, Horváth Gábor Rákóczy István főispán-kormánybiztos beszédét olvasta fel, mely 1919. február 16-án hangzott el:

Katonák! Polgárok! Vasutasok! Kedves magyar embertársaim! A magyar állam 1918. év november elején, azután a négy és fél esztendőn át folyt rettenetes háború után, amely Európa népeinek tűzhelyeit feldúlta (…). Letettük a fegyvert, mert mi békét akarunk teremteni, azonban fájdalommal és megilletődéssel kell tűrnünk, hogy régi ellenségeink a népjogok semmibevételével, stratégiai pontok megszállásának örve alatt, határainkon betörve édes magyar hazánk évezredes testét közprédának tekintik!

A magyar ember nyugodt méltóságával vártuk a békét, de amikor azt kellett látnunk, hogy ellenségeink a megszállott területeken mint sajátjukon rendezkednek be, a társadalom jobbjait elhurcolják, bebörtönzik, kínozzák, és halálbüntetéssel fenyegetik: íme a pártok között lévő falak leomlanak, és mindenkit a magyar hazához való tántoríthatatlan közérzés forrósága hat át!

Ez a közérzés, a hazaszeretet géniusza erősítette meg mindannyiunkban, hogy ahhoz a röghöz, amelyen nevelkedtünk, amely ápol és majdan eltakar, utolsó leheletünkkel is ragaszkodjunk!

Ez a közszellem nevelte nekünk Bajatz és Vizy századosokat, azokat a halált megvető vitéz Czakó Balázsokat, Rózsa Andrásokat és Vancsó Józsefeket, akik nem tekintve sem jobbra, sem balra – hősiesen támadtak a cseh légionáriusokra és Balassagyarmatot 1919. év január hó 29-én, drága vérük árán visszafoglalták!

Ez a közszellem növelte hazaszeretet olvasztott egybe mindannyiunkat akkor, amikor a válságos órákban a cselekedet és köteles gondoskodás terén mindannyian együtt voltunk.

Ez a géniusz nevelte azt a közérzést, ami méltóságos türelemmel várja ugyan a békét, de amikor ellenségeink túlkapásaival szemben a békés türelem már megszakadt, hatalmas ökölcsapással mutatta meg ellenségeinknek, hogy »Ne bántsd a magyart!«

Amikor nemcsak a vármegye lakossága székhelye felé, de a magyar haza minden hűséges tagja örömtől ragyogó szemmel tekint Balassagyarmatra, ily hazafias érzéstől áthatva úgy Balassagyarmat, mint Nógrád vármegye lakossága, sőt az egész ország nevében magyar szívvel, magyar lélekkel hajtom meg a hódolat és köszönet lobogóját Balassagyarmat hősi felszabadítói előtt!

Köszönet és hála nektek, vitéz harcosok! Ti tettétek lehetővé, hogy Balassagyarmat felszabadítását ma ünnepelhetjük.

Én meg biztosítalak benneteket, hogy Balassagyarmat és a vármegye a hősi tetteitek emlékeit az utókornak példaadásra hűségesen fogják megőrizni, és úgy, mint most tette – az elesettek hátramaradott családtagjain segíteni a jövőben is hazafias és emberséges kötelességének fogja mindenkoron ismerni!

Ti megdicsőült hősök és ti vitéz harcosok! Akik életeteket ajánlottátok fel a haza oltárára, ott az egekben és itt a földön büszkék lehettek: drága véreteket nem ontottátok hiába: abból az édes haza iránti szeretet és tántoríthatatlan ragaszkodás virágai nyiladoztak ki széles e hazában, amelyek egy szabad és békésebb kor felé biztatóan hívogatnak. Éljen a haza!

Kövess minket -on és -en!

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Alulírottak, a magyar igazság érvényesítésére alkalmas kedvező történelmi pillanatot felismerve, továbbá magyar hazánkhoz és nemzetünkhöz való olthatatlan szeretetünktől és hűségünktől vezérelve, a magyar összetartozás jegyében nem nézhetjük tovább tétlenül és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan és önrendelkezési jogot sárba tipró diktátumok által szabott határok felülvizsgáltatására.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Lina Engelt még 2023 májusában ítélte egy drezdai bíróság öt év és három hónap börtönre bűnszövetkezet tagjaként elkövetett súlyos testi sértést okozó támadások miatt. 

Megszületett az ítélet Isabel Peralta ügyében. A fehérellenes rezsim bírósága egy év börtönnel és kb. 1000 euró pénzbüntetéssel sújtotta a Marokkó madridi nagykövetsége előtt 2021. május 18-án megtartott tüntetésen elmondott beszéde miatt.