Kövess minket 
-on és 
-en!
Tavaly októberben Florian Bautsch amatőr régész fémdetektora segítségével az alsó-szászországi Lüneburg külvárosában véletlenül aranyra bukkant.
Miközben egy olyan területet térképezett fel, amelyről a régészek úgy tartották, hogy ősi sírhalmok borítják, Bautsch előbb egy aranyérmét talált, majd kilenc másikat is felfedezett egy fenyőfa alatt található üregben. Mivel a feltárás óta a tujaldonos nem jelentkezett az érmékért, a tárgyakat a helyi múzeumban állították ki.
Miután a kutató GPS-szel meghatározta a feltárás helyét, értesítette a Lüneburgi Múzeum munkatársait. A régészek a helyszínen ásatásokba kezdtek, és a következő két hétben további 207 érmét találtak. A legrégebbi 1831-re, a legújabb pedig 1910-re datálható, és egyiket sem Németországban verték. Az érmék többsége - összesen 128 darab - Belgiumból származik. További 74-et Franciaországban, 12-őt Olaszországban, 3-at pedig az Osztrák-Magyar Monarchiában vertek. Mindegyik érme 21 milliméter átmérőjű, és mintegy 6,45 grammot nyom. A tárgyak össztömege 1,4 kilogramm.
A kutatók ezenkívül két, horogkeresztet és birodalmi sast ábrázoló, Reichsbank Berlin 244 feliratú pecsétet, kátránypapír-maradványokat, valamint néhány szövetszálat is találtak a helyszínen. Az érméket ugyanis kátránylemezzel kibélelt zsákokban rejtették el, majd a batyukat birodalmi bank pecsétjével zárták le. Ezt a fajta pecsétet 1940-ben kezdték el gyártani, a kátránypapír kémiai vizsgálata során pedig kiderült, hogy 1950 előttről származik.
Feltételezések szerint a második világháború utolsó napjaiban gyűjtötték össze az aranyat, majd méretük és tömegük alapján pontosan szétválogatták, végül pedig lepecsételt zsákokba helyezték az érméket. Ha ez valóban így történt, az akció szinte bizonyosan a német birodalmi bank egyik - nehéz időkben anyagi biztonságra vágyó - alkalmazottjának tulajdonítható.
A hatóságok először felajánlották, hogy az érmék jogos tulajdonosa jelentkezhet az aranyért, de senki sem nyújtott be kérelmet a kincs iránt. Az illetékes szervek ezután a német pénzügyminisztériumhoz fordultak, de ők sem érdeklődtek az érmék után, így az arany végül Alsó-Szászország tartományi hatóságokhoz került, akik kezdettől fogva a magukénak szerették volna tudni a kincset.
Bár az érmék becsült értéke 45 ezer euró, Florian Bautsh mindössze 2500 eurót kapott felfedezéséért. A kutatót azonban a történelem szerelmeseként sokkal kevésbé izgatja a feltárás anyagi vonzata, mint a felfedezett leletek történeti értéke. A tárgyakat ideiglenesen a Lüneburgi Múzeumban állítják ki, és a kincs jövőben valószínűleg az intézmény állandó kiállításának része lesz.
(Múlt-Kor nyomán)
|
|
|
|
|
|
