Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Meglepő hirdetés tűnt fel nemrég a legnagyobb magyar ingatlanos oldalon – egy, a csobánkai villaövezetben, a főváros szívétől alig húsz kilométerre fekvő századfordulós épület leírása ugyanis a következő mondattal nyit: eladóvá vált a hajdani Szálasi-villa.
A hirdetés szövege szerint: a villa vadregényes, elvehetetlen panorámájú telken található, az ingatlan 160 négyzetméteres, DK-i fekvésű, százhúsz éves ház. […] A telek előtt folyik a Dera patak, a telek kis hídon közelíthető meg, [..] hátsó része vadregényes erdő. A kertje szeretve gondozott, számos természetes növény-, és állatfaj otthona. A majdani arculatnak csak a fantázia szab határt. A történelmi emlékként is tekinthető épület közösségi célra, alapítványi központ, gyógyászati központ kialakítására is kiváló.
A 129 millió forintos árcímkével feltűnő hirdetést nyitó állítás meglepő módon valóban igaz: a magyar királyi honvédségtől való nyugállományba vonulása után a politikai pályára összpontosító hungarista politikus a szegedi Csillagbörtönből, a második bécsi döntést követő amneszita miatt idő előtt, 1940 őszi szabadulását követően már rendszeresen járt az egyik mecénása által felajánlott Rónay-villában – ahová több forrás szerint előbb csak az édesanyját költöztette be – 1944 folyamán pedig állandó jellegű lakóhelye lett.
A villára 1944 őszéig volt szükség, ekkor az SS által átvett budai Erdődy-Hatvany-palotába (I. Táncsics Mihály utca 7.) költözött, ahonnan nemzetvezetővé válása után a Sándor-palotába tette a székhelyét. Berendezkedésre sajnos nem igazán maradt idő, hiszen a szovjet Vörös Hadsereg előretörése miatt novemberben osztrák-magyar határra települt ki a kormány: előbb Farkasgyepün, majd Brennbergbányán, végül pedig Kőszegen rendezték be a főhadiszállását. 1945. március 27-én aztán az ausztriai Mattsee-be vonultak vissza, ahol hat héttel később amerikai fogságba esett.
A magyar határt végül október 3-án, a nyilaskeresztes vezérkar több másik tagjával együtt léphette át újra, a következő év februárjában induló vérbírósági eljárásban pedig rövidesen halálra ítélték. A kivégzésre 1946. március 12-én került sor, kegyelmi kérvényének tárgyalása azonban csak a következő napon kezdődött, mivel még a látszatra sem adtak a bosszúszomjas kommunisták.
A Rónay-villa azóta is büszkén áll a patak és az Oszoly-szikla közti úgynevezett Hegyalján, mellette elsétálva pedig a jó érzésű magyar embernek eszébe jut róla a ház korábbi lakója. Ez jó eséllyel a jövőben is így marad majd, azt pedig csak remélhetjük, hogy a századfordulós épület a helyi védettség hiánya ellenére is hosszú időn át a településkép része marad.