Kövess minket 
-on és 
-en!
Amikor a németek szembekerültek a szovjet tankokkal a Pak 38-as volt az egyike azoknak a korai lövegeknek, amelyek alkalmasak voltak biztonságos távolságból átütni a T–34 45mm-es páncélzatát. Ez nem volt biztonságos távolság.
A Pak 38 egy jól megtervezett ágyú ívelt pajzzsal és acél keréktárcsákkal, amelynek érdekessége hogy telepítéskor leszedhették róla a kereket így kisebb lett a sziluettje és könnyebb volt elrejteni. Könnyű súlya miatt könnyen mobilizálható, általában 1 tonnás féllánctalpas járművek vontatták. A futómű torziós felfüggesztést kapott és szabványos nyomtávú volt. Az ágyúcsövet könnyű ötvözetekből gyártották és csőszájfékkel is ellátták a nagyobb tűzerő érdekében.
Az ágyú tervezésekor figyelembe vették a kezelők igényeit ennek köszönhetően könnyen kezelhető lett. Ezen felül, a löveghez használni lehetett a Panzergranate 40 APCR lövedéket, amelyek volfrám-karbid maggal volt ellátva, így képes volt átütni a nehezebb KV–1 harckocsik páncélzatát is. A hozzá rendszeresített új típusú volfrám-üreges lőszert egy lefoglalt cseh páncéltörő lövedék mintájából készítették amely tökéletesen bevált. A sűrű volfrám lényege, hogy nagyobb a szakítószilárdsággal bír (még magas hőfokon is) mint az acél lövedék így vastagabb homogén páncélzatot is képes átégetni.
Habár a löveg gyorsan elavulttá vált mivel a volfrámból egyre kevesebb volt ezért felváltották a normál lőszert használó erősebb típusok. Használhatóságát mi sem jelzi jobban hogy hadrendben tartották a Wehrmacht egységeinél egészen a háború végéig különösen az Atlanti-fal védelménél mint partvédelmi üteg.
Utódjaként a 7,5 cm PaK 40 típusú löveg követte.
