Kövess minket -on és -en!

Német nemzetiszocialisták is közreműködtek az 1972-es müncheni merényletben, és a palesztin terroristák izraeli sportolókat célzó támadását akár meg is lehetett volna előzni - írták német lapok a merénylet után 40 évvel nyilvánosságra került forrásokra hivatkozva. 

A bajor alkotmányvédelmi hivatal - vagyis belső elhárítás - a müncheni olimpia kezdete előtti napokban, 1972 augusztusában egy bejrúti újságírótól arról értesült, hogy palesztinok a játékok megzavarására készülnek. Szeptember elején pedig ugyanettől a forrástól azt az információt kapták, hogy több palesztin Bejrút érintésével Nyugat-Németországba utazott. Az alkotmányvédelem azonban nem továbbította az értesüléseket a müncheni rendőrségnek, és az olimpia szervezőbizottságát sem tájékoztatták a lehetséges veszélyről. A hivatal csak 1972 őszén osztotta meg az információit a terrortámadás ügyében nyomozó müncheni ügyészséggel - írta a Die Welt.

1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin csoport izraeli sportolókat ejtett túszul a müncheni olimpián. A túszok életéért cserébe azt követelték, hogy Izrael engedjen szabadon több mint 200 palesztin foglyot. A terrorelhárításban járatlan német hatóságok túszmentő akciót indítottak, amely véres kudarcba fulladt, meghalt mind a 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr. Három palesztint élve elfogtak. A Die Welt szerint a tartományi alkotmányvédelmi hivatal értesülései révén valószínűleg meg lehetett volna akadályozni a támadást.

A Der Spiegel az alkotmányvédelmi hivataltól kikért iratok alapján azt írta, hogy téves az az annak idején széles körben elterjedt feltételezés, hogy a merénylet előkészítésében közreműködtek német szélsőbaloldali csoportok. Ugyanakkor két német "neonáci" igen komoly támogatást nyújtott a palesztin terroristáknak - derül ki az iratokból.

Egyikük - a jelenleg 68 éves Willi Pohl, aki időközben szakított a nemzetiszocialista eszmékkel és álnéven számos sikeres krimit írt - legkésőbb 1972 nyarán kerülhetett kapcsolata Abu Dauddal, a merénylet megtervezőjével. Ez úgy derült ki, hogy a többszörösen büntetett férfit lopás miatt feljelentette a főnöke, és azt is elmondta a rendőrségnek, hogy Pohl a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) radikális szárnya hívének vallja magát és találkozott egy "arab kinézetű" férfival. A rendőrség nyomozást indított, megállapította, hogy Pohl egy bizonyos Saad Wallival találkozott, majd az esetet jelentette a szövetségi bűnügyi hivatalnak és az alkotmányvédelemnek. Mint utóbb kiderült, Saad Walli egy álnév, amelyet Abu Daud használt.

A Der Spiegelnek kiadott iratok alapján az országos hatóságok érdeklődését nem keltette fel a rendőrségi jelentés, Daud így zavartalanul készíthette elő a akciót, többek között Pohl segítségével.

Pohl a Der Spiegelnek adott nyilatkozata szerint egyebek között autókat vásárolt Daud számára és beszervezte egy korábbi cellatársát, a gyakorlott okmányhamisító Wolfgang Abramowskit. 1972 júliusában mindketten Bejrútba utaztak, ahol Abramowski számos hamis útlevelet készített PFSZ-tagok felügyelete mellett.

Pohl elmondása szerint a tervezett akcióról csak augusztus vége felé tájékoztatták őket arab partnereik. Pohl azt javasolta, hogy a túszejtő akció után a PFSZ tartson nemzetközi sajtótájékoztatót Bécsben. Oda is utazott, hogy az eseményt előkészítse, a balul sikerült merénylet után pedig visszatért a Közel-Keletre. Végül 1972 őszén, egy újabb rakció előkészítése során Abramowskival együtt Nyugat-Németországban letartóztatták, de csupán 24 havi börtönre ítélték.

A Der Spiegel szerint az 1974-ben meghozott feltűnően enyhe ítéletet az magyarázhatja, hogy a német hatóságok attól tartottak, hogy a terroristák újabb túszejtő akcióval próbálják majd kikényszeríteni az elítéltek szabadon engedését, mint a müncheni merénylet három élve elfogott résztvevőjének esetében, akik elengedését egy Lufthansa-járat eltérítésével érték el a terroristák.

(Harcunk.info - Múlt-Kor nyomán)

 

Kövess minket -on és -en!

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

Alakulatunknak az orosz túlerővel szemben vissza kellett vonulnia, egészen a Stájer Alpokig. Itt ért bennünket a háború vége.

1945 telén tekintettel az önkéntesek magas számára, a magyar Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére Neuhammerben a Waffen-SS második magyar fegyveres-gránátoshadosztályának felállításába kezdtek.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.