Kövess minket 
-on és 
-en!
1956 kevés meghagyott, a kádári restaurációban sem visszacsinált eredményeinek egyike a Rákosi-címer kiakolbólítása.
(Index)
A búzakalászos-kalapácsos címert a forradalom leverése után sem hozták vissza, közterületen rég nem volt látható. Idáig. Egy győri lakóházon egy éve feltárták az évtizedeken át befalazott domborművet. A lakók úgy döntöttek, a restaurált Rákosi-címer maradjon.
Ahhoz képest, hogy ezzel ez lett az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép Magyarországon, meglepően simán ment a dolog.
A papa mondta, hogy ilyen legyen
Katharina Roters több mint tíz éve fényképezi a tipikus magyar kockaházakat. Amiket mi utálunk, azokat a németek rajongásig szeretik és egzotikusnak tartják.
Az egész egy kiállításon kezdődött. Szolnoki József és Katharina Roters elég régóta foglalkozik az emlékezet és felejtés helyeivel, azzal, hogy mit tudunk kezdeni a múlt darabjaival. Szolnokinak a Krumplibogár és mások mellett volt egy nagyon erős filmje a magyarországi „hun nemzetiségről”, foglalkozott a Turul Kólával és az ezoterikus nacionalizmus burjánzásával, feldolgozták a Kádár-rendszer kockaházainak örökségét, de az egyik fő témájuk a (közel)múlt alulnézetből, a közös történelem, ahogy azt az átlagember látja, használja, satírozza – megdolgozza vagy eltakarja.
|
|
|
|
|
|
A salgótarjáni sortűz épületén ott van ma is az ország utolsó Rákosi-címere
Mit tudunk kezdeni a múlttal, mi a rák lehet az '56-os lukas zászló közepén? 60 éve volt a legdurvább kora-kádári mészárlás, de az emlékünnepségektől pár méterre ma is ott virít az ötvenes évekbeli jelkép.
Mivel a művészházaspár egyik mániája az átragasztott szimbólumok, az eltüntetett címertáblák, nagyon lelkesek voltak, amikor kiderült, hogy a salgótarjáni megyeházán még mindig ott van egy kommunista összefogást hirdető dombormű és egy Rákosi-címer. Arról, hogy mit gondolnak erről az emberek ma, csináltak is egy kiállítást Hackeld a múltat! címmel – és lám, mire jó egy tárlatvezetés: egy ilyen alkalmon jött oda hozzájuk egy látogató egy igen hasonló sztorival Győrből.
A dolog lényege, és ezt tanúsította a látogató által hozott harmincéves fotó is, hogy az Attila utca 15. számú ház homlokzatán a nyolcvanas évekig díszelgett egy Rákosi-címer. Akkor egy felújításnál eltüntették, de a reliefet nem verték le, csak befalazták. Azóta is ott volt a bejárat felett, a láthatatlanná tett, mégis velünk lévő múlt kis darabjaként.
Önmagában érdekes, hogy a mázas kerámia dombormű a késő-Kádár korig a helyén maradhatott, hiszen a Rákosi-címereket 1956 után a legtöbb helyen igyekeztek gyorsan eltüntetni. A lyukas zászló, melyből éppen a régi címert vágták ki, a forradalom egyik legfontosabb jelképe lett, és az egyik fő köztérmegtisztítási forradalmi rituálé is (a vörös csillagoké mellett) a Rákosi-címerek eltávolítása volt – a gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatán lévőt például katonák lőtték szitává.
A Rákosi-címerek forradalmi eltüntetése nem csak spontán történt: október 28-án a kádári megtorlásban később kulcsszerepet játszó Münnich Ferenc (már ekkor is ő volt a belügyminiszter) adott ki parancsot a régi címer eltávolítására, Nagy Imre pedig ugyanaznap jelentette be a rádióban, hogy a kormány azt javasolja: a Kossuth-címer legyen az új magyar címer. Mint tudjuk, a forradalom bukása után a Kossuth-címer nem maradhatott, de a sztálinista jelképet sem hozták vissza: az országgyűlés forradalom utáni első ülésén, 1957. május 9-én fogadta el az új, „Kádár-címerről” szóló törvényt.
A "művészeti projekt" keretében az alkotók kibontották és restaurálták a befalazott győri Rákosi-címert.
|
|
|
|
|
|
Mi nem értelmezünk, nem értékelünk, hanem feltárunk, szemeket nyitogatunk, s aki szívesen beszél – sokan nem akarnak –, azzal beszélgetünk – mondta egy interjúban Katharina Roters. Szerinte az Attila utcai Rákosi-címeres dombormű egy "street art emlékmű", ők pedig elsősorban egy "párbeszédet" szeretnének életre hívni, ebben az esetben elsősorban az ötvenes évekről.
A projekt részeként a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium diákjait is megkérték arra, hogy otthoni tárgyakon keresztül vizsgálják a saját családjuk ötvenes évekhez kapcsolódó emlékezetét. Az alumínium kávéfőzőtől a mosonmagyaróvári sortűz helyén talált Rákosi-címeres gombig a legkülönbözőbb tárgyak jöttek elő. A gimnazisták mellett maga a Rákosi-címeres ház lakói is helyzet elé voltak állítva: nekik kellett eldönteniük, hogy mi legyen a forradalom 60. évfordulójára újra láthatóvá tett önkényuralmi jelképpel.
A győri Attila úti ház vagongyári kádereknek épült a Rákosi-korszakban. Azóta a lakóközösség nyilván szinte teljesen kicserélődött.
A most itt élők lényegében három lehetőség közül választhattak:
A címer maradjon a helyén, egy emléktáblával kiegészítve.
Vakolják vissza úgy, ahogy korábban volt.
Emeljék ki, kerüljön múzeumba.
A tulajdonosok szinte egyöntetűen az első opció mellett döntöttek. Csak egyvalaki szavazott nemmel, ő úgy érezte, hogy „ez olyan lenne, mintha egy diktatórikus rezsimnek állítanánk emléket”. A többség azonban a Rákosi-címer meghagyása mellett volt, így jövőre, miután felkerül a külső szigetelés, a felújított címer a házon lévő többi domborművel együtt visszakerül majd. Egy emléktábla is kerül majd mellé, ezzel a szöveggel:
|
|
|
|
|
|
„1953-ban adták át a Szerszámgépgyár munkásai számára épült lakóházat. Az 1984-es felújítás során a homlokzat egyik, Rákosi-címert ábrázoló domborművét befalazták. 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum által megrendezett »ötven6van« című kiállításhoz kapcsolódóan tárták fel az épület eredeti állapotának megfelelően.”
Az alkotók szerint ezzel a kísérő szöveggel az emléktábla már nemcsak a Rákosi-rendszert szimbolizálja, hanem az ahhoz való viszonyunkat is. Magyarországon legjobb tudomásunk szerint ez lesz az első, eredeti állapotában helyreállított önkényuralmi jelkép. Horogkeresztes vagy nyilaskeresztes emlékműveket azonban valószínűleg hiába keresnénk az országban.
.jpg)
