Kövess minket -on és -en!

Why Don't We Murder More White People?, azaz "Miért nem gyilkolunk meg még több fehér embert?" címmel rövidfilmet forgattak az Egyesült Államokban, melyet le is vetítettek egy San Franciscó-i művészeti komplexumban.

Valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag ez kimaradt a CNN és a BBC híradásából.

A nyíltan a fehér emberek tömeges kiirtásáról lamentáló "művészfilm" lényegében kisebbségi háttérrel rendelkező – és egyben lelkileg teljesen sérült – emberek fehérellenes agymenéseiről szól. A forgatókönyv nagyon egyszerű: a szereplők a kamerának elmondják, hogy mit gondolnak a fehér emberekről, az úgynevezett "fehérségről" (fehérek kultúrája), bennük ez milyen félelmeket vagy érzelmeket kelt, végezetül pedig választ adnak arra a nemcsak vegytisztán rasszista, hanem büntetőjogi kategóriába illő kérdésre, miszerint "miért nem gyilkolunk meg még több fehér embert?"

A filmben megszólalókat szemmel láthatóan nem zavarja a kérdés, bele sem gondolnak abba, mi lenne, ha valaki ugyanilyen címmel forgatna filmet, csak mondjuk a "fehér" jelzőt kicserélné "négerre", "muszlimra" vagy mondjuk "latinóra". A sértett kisebbségi szerepkörükbe szorulva inkább arról beszélnek, hogy

mennyire félnek a fehér emberektől,

mennyire gyűlölik a fehérséget,

mennyi időt töltenek el arra, hogy a fehérekről elmélkedjenek,

és hogy mennyire kiirtandó jelenség ez a nagybetűs FEHÉRSÉG.

(Időközben a YouTube eltávolította az eredeti felvételt)

A kisfilmet megnézve az jut az ember eszébe, hogy ez akár egy groteszk vicc is lehetne, hiszen annyira abszurd és akkora képtelenségek hangzanak el benne, csak hát a gond az, hogy ezt mind a készítők, mind pedig a megszólalók véresen komolyan gondolják. Nem is értem, hogy maradhatott ki ennek a filmnek a híre a fősodratú, toleranciapárti médiából.

Kövess minket -on és -en!

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Simeon Ravi Trux ellen a 2023-as antifatámadások miatt zajlik eljárás Budapesten, a német Deutsche Welle magyar nyelvű kiadása pedig riportfilmet készített a „megpróbáltatásairól”. Ebben aztán van minden: neonácizás, orbánozás, és egy nagy adag aggódás – persze nem a megvert magyarok miatt, írja a Magyar Jelen.

Mint tüzér műszaki tisztet, 1944 tavaszán a honvédség tüzérségi szertárával Nyugatra telepítettek. Állomásaink: Prága mellett, németországi Naumburg an der Saale, majd a német kapituláció után már mint fogoly Remagen, Attichy, Reims és Mailly le Camp.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.