Kövess minket -on és -en!

Sikerült kizökkenteni Marine Le Pent a nyári sziesztájából, hogy ismét négerekért és arabokért rajongjon, de most nem az olimpián.

Félig még pityókásan, de ragaszkodott hozzá, hogy „örökös” tisztelettel adózzon a negro-araboknak, akik „megszabadították” Franciaországot a szőke germánoktól, hogy a zsidókat és a demokráciájukat juttassák hatalomra.


„1944. augusztus 15. Micsoda büszkeség minden francia számára a harcoló Franciaország hadseregét látni, a szövetségesek oldalán, a haza felszabadításáért vívott harcban. A szabadság mindenhonnan érkező katonái számára, akik a provence-i partraszálláskor estek el a becsület mezején, a nemzet kifejezi mély tiszteletét és örök háláját.”

Ami azt illeti, tényleg mindenhonnan jöttek

A De Gaulle tábornok által Provence partjaira dobott limlom több mint fele színes bőrű volt.

De Gaulle nagyon gyorsan megérezte ennek az ügynek a politikai és faji vonatkozásait, amelynek az volt a célja, hogy Franciaország „felszabadítójaként” pózolhasson, az angol-amerikaiakkal egyenrangúan, a teljes afrikai söpredék rekvirálásáért cserébe.

Megpróbálkozott egy trükkel, amely természetes képmutatását tükrözte, elkótyavetyélve a strandokra dobott feketéket és arabokat az útközben összeszedett néhány fogdmegje javára.

A zsidó sajtó, amely sohasem veszíti szem elől az átfogó tervet, a provence-i partraszállást fokozatosan a fehér faj kiirtásáért folytatott harc részévé teszi. Ma is hangsúlyozza, hogy a gaulle-ista klikk hogyan próbálta megmenteni Franciaország franciák általi „felszabadításának” mítoszát, csendben megszabadulva a megszálló hadseregét alkotó gyarmati alattvalóktól.

„A provence-i partraszállás után a francia csapatok „kifehérítése”; láthatatlanná tette az afrikai lövészek szerepét. A Párizs felé tartó hadsereg nagy többsége a gyarmatokról származott.” (Le Monde)A kafferek és arabok, akik azért szálltak partra Provence-ban, hogy helyreállítsák a kozmopolita zsidó rendszert Franciaországban, sohasem tértek haza.

Minden nap csodálhatjuk a csodálatos partraszállásuk eredményét Marseille-ben is, ahol szinte már teljesen lecserélték a fehér őshonosokat.

Persze a Le Pen-emberroncs egy elveszett ügy, akárcsak a hazafiaskodó, antifasiszta és képmutató „szélsőjobboldal”, amely lelkesedik ezért a gyászos bohózatért azzal az egyetlen ürüggyel, hogy nemzeti lobogókat találhat benne. Azonosulnak az elnégeresedett Franciaországgal, miközben minden, ami a faji egészséget leheli magából, pánikba ejti őket.

A faji háború meg fog szabadítani minket tőlük, mint a maradéktól.

Bárki, aki ünnepeli a „Szabad Franciaország” csalását a zsidóival, a gaulle-istáival és a marxistáival, ezzel rabszolgává válik a „felszabadítók” utódai számára, akik a francia útlevél szerencsés birtokosaiként immár elkúrják a városaikat és megkúrják a lányaikat.

A fehérellenes rezsim nem csalódik e tekintetben, és ezért ünnepeli őket nagy pompával.

A francia hadsereg vezérkara tiszteletét fejezi ki az egykori afrikai francia gyarmatok katonáinak

Az egészséges lelkületűek meghatottan emlékeznek a Wehrmacht 19. hadseregének 7000 katonájára, akik Európa védelmében haltak hősi halált Provence-ban.

A harc folytatódik Európa felszabadításáért.

Győzelem vagy Valhalla!

Forrás: Démocratie Participative, ford. H. T. – Kuruc.info

Kövess minket -on és -en!

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

A Little Rock-i négereket sokkolta, hogy a hétvégén a nemzetiszocialista Blood Tribe csoport tartott felvonulást a város több pontján.

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.