Kövess minket -on és -en!

Sikerült kizökkenteni Marine Le Pent a nyári sziesztájából, hogy ismét négerekért és arabokért rajongjon, de most nem az olimpián.

Félig még pityókásan, de ragaszkodott hozzá, hogy „örökös” tisztelettel adózzon a negro-araboknak, akik „megszabadították” Franciaországot a szőke germánoktól, hogy a zsidókat és a demokráciájukat juttassák hatalomra.


„1944. augusztus 15. Micsoda büszkeség minden francia számára a harcoló Franciaország hadseregét látni, a szövetségesek oldalán, a haza felszabadításáért vívott harcban. A szabadság mindenhonnan érkező katonái számára, akik a provence-i partraszálláskor estek el a becsület mezején, a nemzet kifejezi mély tiszteletét és örök háláját.”

Ami azt illeti, tényleg mindenhonnan jöttek

A De Gaulle tábornok által Provence partjaira dobott limlom több mint fele színes bőrű volt.

De Gaulle nagyon gyorsan megérezte ennek az ügynek a politikai és faji vonatkozásait, amelynek az volt a célja, hogy Franciaország „felszabadítójaként” pózolhasson, az angol-amerikaiakkal egyenrangúan, a teljes afrikai söpredék rekvirálásáért cserébe.

Megpróbálkozott egy trükkel, amely természetes képmutatását tükrözte, elkótyavetyélve a strandokra dobott feketéket és arabokat az útközben összeszedett néhány fogdmegje javára.

A zsidó sajtó, amely sohasem veszíti szem elől az átfogó tervet, a provence-i partraszállást fokozatosan a fehér faj kiirtásáért folytatott harc részévé teszi. Ma is hangsúlyozza, hogy a gaulle-ista klikk hogyan próbálta megmenteni Franciaország franciák általi „felszabadításának” mítoszát, csendben megszabadulva a megszálló hadseregét alkotó gyarmati alattvalóktól.

„A provence-i partraszállás után a francia csapatok „kifehérítése”; láthatatlanná tette az afrikai lövészek szerepét. A Párizs felé tartó hadsereg nagy többsége a gyarmatokról származott.” (Le Monde)A kafferek és arabok, akik azért szálltak partra Provence-ban, hogy helyreállítsák a kozmopolita zsidó rendszert Franciaországban, sohasem tértek haza.

Minden nap csodálhatjuk a csodálatos partraszállásuk eredményét Marseille-ben is, ahol szinte már teljesen lecserélték a fehér őshonosokat.

Persze a Le Pen-emberroncs egy elveszett ügy, akárcsak a hazafiaskodó, antifasiszta és képmutató „szélsőjobboldal”, amely lelkesedik ezért a gyászos bohózatért azzal az egyetlen ürüggyel, hogy nemzeti lobogókat találhat benne. Azonosulnak az elnégeresedett Franciaországgal, miközben minden, ami a faji egészséget leheli magából, pánikba ejti őket.

A faji háború meg fog szabadítani minket tőlük, mint a maradéktól.

Bárki, aki ünnepeli a „Szabad Franciaország” csalását a zsidóival, a gaulle-istáival és a marxistáival, ezzel rabszolgává válik a „felszabadítók” utódai számára, akik a francia útlevél szerencsés birtokosaiként immár elkúrják a városaikat és megkúrják a lányaikat.

A fehérellenes rezsim nem csalódik e tekintetben, és ezért ünnepeli őket nagy pompával.

A francia hadsereg vezérkara tiszteletét fejezi ki az egykori afrikai francia gyarmatok katonáinak

Az egészséges lelkületűek meghatottan emlékeznek a Wehrmacht 19. hadseregének 7000 katonájára, akik Európa védelmében haltak hősi halált Provence-ban.

A harc folytatódik Európa felszabadításáért.

Győzelem vagy Valhalla!

Forrás: Démocratie Participative, ford. H. T. – Kuruc.info

Kövess minket -on és -en!

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Az újrafegyverkező hitleri Nagynémet Birodalomban fejlesztették ki, és olyan jól sikerült, hogy azóta globálisan mindenki ezt használja.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

A híres német orvos, Josef Mengele, svájci történészek szerint a második világháború után többször is az országban tartózkodhatott. Az akták ezt segíthetnek feltárni.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.