Kövess minket -on és -en!

Sikerült kizökkenteni Marine Le Pent a nyári sziesztájából, hogy ismét négerekért és arabokért rajongjon, de most nem az olimpián.

Félig még pityókásan, de ragaszkodott hozzá, hogy „örökös” tisztelettel adózzon a negro-araboknak, akik „megszabadították” Franciaországot a szőke germánoktól, hogy a zsidókat és a demokráciájukat juttassák hatalomra.


„1944. augusztus 15. Micsoda büszkeség minden francia számára a harcoló Franciaország hadseregét látni, a szövetségesek oldalán, a haza felszabadításáért vívott harcban. A szabadság mindenhonnan érkező katonái számára, akik a provence-i partraszálláskor estek el a becsület mezején, a nemzet kifejezi mély tiszteletét és örök háláját.”

Ami azt illeti, tényleg mindenhonnan jöttek

A De Gaulle tábornok által Provence partjaira dobott limlom több mint fele színes bőrű volt.

De Gaulle nagyon gyorsan megérezte ennek az ügynek a politikai és faji vonatkozásait, amelynek az volt a célja, hogy Franciaország „felszabadítójaként” pózolhasson, az angol-amerikaiakkal egyenrangúan, a teljes afrikai söpredék rekvirálásáért cserébe.

Megpróbálkozott egy trükkel, amely természetes képmutatását tükrözte, elkótyavetyélve a strandokra dobott feketéket és arabokat az útközben összeszedett néhány fogdmegje javára.

A zsidó sajtó, amely sohasem veszíti szem elől az átfogó tervet, a provence-i partraszállást fokozatosan a fehér faj kiirtásáért folytatott harc részévé teszi. Ma is hangsúlyozza, hogy a gaulle-ista klikk hogyan próbálta megmenteni Franciaország franciák általi „felszabadításának” mítoszát, csendben megszabadulva a megszálló hadseregét alkotó gyarmati alattvalóktól.

„A provence-i partraszállás után a francia csapatok „kifehérítése”; láthatatlanná tette az afrikai lövészek szerepét. A Párizs felé tartó hadsereg nagy többsége a gyarmatokról származott.” (Le Monde)A kafferek és arabok, akik azért szálltak partra Provence-ban, hogy helyreállítsák a kozmopolita zsidó rendszert Franciaországban, sohasem tértek haza.

Minden nap csodálhatjuk a csodálatos partraszállásuk eredményét Marseille-ben is, ahol szinte már teljesen lecserélték a fehér őshonosokat.

Persze a Le Pen-emberroncs egy elveszett ügy, akárcsak a hazafiaskodó, antifasiszta és képmutató „szélsőjobboldal”, amely lelkesedik ezért a gyászos bohózatért azzal az egyetlen ürüggyel, hogy nemzeti lobogókat találhat benne. Azonosulnak az elnégeresedett Franciaországgal, miközben minden, ami a faji egészséget leheli magából, pánikba ejti őket.

A faji háború meg fog szabadítani minket tőlük, mint a maradéktól.

Bárki, aki ünnepeli a „Szabad Franciaország” csalását a zsidóival, a gaulle-istáival és a marxistáival, ezzel rabszolgává válik a „felszabadítók” utódai számára, akik a francia útlevél szerencsés birtokosaiként immár elkúrják a városaikat és megkúrják a lányaikat.

A fehérellenes rezsim nem csalódik e tekintetben, és ezért ünnepeli őket nagy pompával.

A francia hadsereg vezérkara tiszteletét fejezi ki az egykori afrikai francia gyarmatok katonáinak

Az egészséges lelkületűek meghatottan emlékeznek a Wehrmacht 19. hadseregének 7000 katonájára, akik Európa védelmében haltak hősi halált Provence-ban.

A harc folytatódik Európa felszabadításáért.

Győzelem vagy Valhalla!

Forrás: Démocratie Participative, ford. H. T. – Kuruc.info

Kövess minket -on és -en!

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

Amikor 2002-ben útjára indítottuk a felvonulást, Trianon ügye még szinte teljesen száműzve volt a közéletből. A nemzet szétszakításáról, a magyarságot ért történelmi igazságtalanságról alig esett szó, a hivatalos politika pedig kerülte a kérdést.

A szovjet diktátor 1939 nyarán a hosszan elhúzódó háborút tartotta országa érdekének, és Adolf Hitler győzelmét sem tartotta túl veszélyesnek – már ha a Szovjetuniónak addig sikerül kimaradni.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.