Kövess minket -on és -en!

Sikerült kizökkenteni Marine Le Pent a nyári sziesztájából, hogy ismét négerekért és arabokért rajongjon, de most nem az olimpián.

Félig még pityókásan, de ragaszkodott hozzá, hogy „örökös” tisztelettel adózzon a negro-araboknak, akik „megszabadították” Franciaországot a szőke germánoktól, hogy a zsidókat és a demokráciájukat juttassák hatalomra.


„1944. augusztus 15. Micsoda büszkeség minden francia számára a harcoló Franciaország hadseregét látni, a szövetségesek oldalán, a haza felszabadításáért vívott harcban. A szabadság mindenhonnan érkező katonái számára, akik a provence-i partraszálláskor estek el a becsület mezején, a nemzet kifejezi mély tiszteletét és örök háláját.”

Ami azt illeti, tényleg mindenhonnan jöttek

A De Gaulle tábornok által Provence partjaira dobott limlom több mint fele színes bőrű volt.

De Gaulle nagyon gyorsan megérezte ennek az ügynek a politikai és faji vonatkozásait, amelynek az volt a célja, hogy Franciaország „felszabadítójaként” pózolhasson, az angol-amerikaiakkal egyenrangúan, a teljes afrikai söpredék rekvirálásáért cserébe.

Megpróbálkozott egy trükkel, amely természetes képmutatását tükrözte, elkótyavetyélve a strandokra dobott feketéket és arabokat az útközben összeszedett néhány fogdmegje javára.

A zsidó sajtó, amely sohasem veszíti szem elől az átfogó tervet, a provence-i partraszállást fokozatosan a fehér faj kiirtásáért folytatott harc részévé teszi. Ma is hangsúlyozza, hogy a gaulle-ista klikk hogyan próbálta megmenteni Franciaország franciák általi „felszabadításának” mítoszát, csendben megszabadulva a megszálló hadseregét alkotó gyarmati alattvalóktól.

„A provence-i partraszállás után a francia csapatok „kifehérítése”; láthatatlanná tette az afrikai lövészek szerepét. A Párizs felé tartó hadsereg nagy többsége a gyarmatokról származott.” (Le Monde)A kafferek és arabok, akik azért szálltak partra Provence-ban, hogy helyreállítsák a kozmopolita zsidó rendszert Franciaországban, sohasem tértek haza.

Minden nap csodálhatjuk a csodálatos partraszállásuk eredményét Marseille-ben is, ahol szinte már teljesen lecserélték a fehér őshonosokat.

Persze a Le Pen-emberroncs egy elveszett ügy, akárcsak a hazafiaskodó, antifasiszta és képmutató „szélsőjobboldal”, amely lelkesedik ezért a gyászos bohózatért azzal az egyetlen ürüggyel, hogy nemzeti lobogókat találhat benne. Azonosulnak az elnégeresedett Franciaországgal, miközben minden, ami a faji egészséget leheli magából, pánikba ejti őket.

A faji háború meg fog szabadítani minket tőlük, mint a maradéktól.

Bárki, aki ünnepeli a „Szabad Franciaország” csalását a zsidóival, a gaulle-istáival és a marxistáival, ezzel rabszolgává válik a „felszabadítók” utódai számára, akik a francia útlevél szerencsés birtokosaiként immár elkúrják a városaikat és megkúrják a lányaikat.

A fehérellenes rezsim nem csalódik e tekintetben, és ezért ünnepeli őket nagy pompával.

A francia hadsereg vezérkara tiszteletét fejezi ki az egykori afrikai francia gyarmatok katonáinak

Az egészséges lelkületűek meghatottan emlékeznek a Wehrmacht 19. hadseregének 7000 katonájára, akik Európa védelmében haltak hősi halált Provence-ban.

A harc folytatódik Európa felszabadításáért.

Győzelem vagy Valhalla!

Forrás: Démocratie Participative, ford. H. T. – Kuruc.info

Kövess minket -on és -en!

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Bíróság elé áll a német radikális baloldali Antifa Ost csoport hét feltételezett tagja. A német ügyészek szerint a csoport 2018 és 2023 között Németországban és Magyarországon hajtott végre terrorista akciókat.