Háborognak a zsidók, amiért kiderült, hogy egy zsidó adta fel Anne Frankot a Gestapónak

H. J. – Kuruc.info

Kövess minket -on és -en!

Az amerikai CBS tévécsatorna néhány nappal ezelőtt elsőként ismertette egy kutatócsoport hat évig tartó munkájának eredményét, miszerint Anne Frank és családja búvóhelyét egy amszterdami zsidó jegyző, a Judenrat tagja árulta el a németeknek.

A hollandiai zsidók, élükön Binyomin Jacobs főrabbival élesen bírálják a zsidó beáruló nevének közzétételét, mert szerintük jelenleg Hollandiában, sőt egész Európában dúl az antiszemitizmus, s ezzel a közléssel csak fegyvert adtak az antiszemiták kezébe – írja a Jedi’ot Áháronot című újság.

Egy húsz fős kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy Anne Frankot és családját egy zsidó személy, pontosabban Arnold van den Bergh amszterdami jegyző, a németek által létrehozott Judenrat tagja adta föl a németeknek, azaz árulta el a búvóhelyüket. A CBS tévécsatorna Minutes 60 című oknyomozó műsorában megjelent hír felháborította a hollandiai zsidó közösséget, élükön a főrabbival, mert szerintük a kutatási eredmény közlésének messzemenő következményei lehetnek a hollandiai, sőt az egész európai zsidóság biztonságára nézve. A hollandiai zsidók az Anne Frank feladójának kilétére vonatkozó kutatás eredményének közlését felelőtlenségnek és nagyon rosszul időzítettnek tartják.

Archívum

Binyomin Jacobs, Hollandia főrabbija a Jedi’ot Áháronot című izraeli lapnak adott interjúban meg is indokolja, hogy miért tartják rosszul időzítettnek a közlést: „Ma Európában, beleértve Hollandiát is, nagyon-nagyon erős az antiszemitizmus. Ez persze mindig is így volt, csakhogy manapság a zsidóellenesség már megengedett. Az antiszemitizmus mára normális jelenséggé vált. Az állítással, miszerint Anne Frankot zsidó adta föl a náciknak, csak fegyvert adtak az antiszemiták kezébe.”

A hollandiai főrabbi ezután a hollandokról is kiállítja a bizonyítvány: „Nem a náci rendőrség gyűjtötte be a zsidókat az otthonaikból, hanem a holland rendőrség. Akik úgy gondolják, hogy Hollandia jól bánt a zsidóival a holokauszt idején, azoknak elmondom: a családom 80 százalékát, amint Hollandia zsidóságáét is, a holland rendőrség és a holland kormány együttműködésével ölték meg a németek. Ez az antiszemitizmus manapság is létezik.”

Az Anne Frankról szóló, s a budapesti Operett Színházban is színre vitt opera, regények, játékfilm, táncjáték, tanulmányok és a naplója után ezekben a napokban kerül a könyvespolcok kirakatába Rosemary Sullivan kanadai író – a Sztálin lánya című könyv írója – Anne Frank elárulása című könyve. Az angolul, németül, finnül és magyarul szinte egy időben megjelenő könyv cselekménye már a fentebb említett kutatócsoportnak a hollandiai zsidóság körében élesen bírált következtetésére épül.

Nyugodjanak meg, a magyar változat megjelenése után a magyarországi közszolgálati rádiókban, tévékben még sokáig és sokat hallunk majd Rosemary Sullivan könyvéről.

Kövess minket -on és -en!

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabadlábon lévő tagja: Kovarcz Emil.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

Egy ottawai nemzetiszocialistát elítéltek az miatt, hogy „gyűlöletet, félelmet és megosztottságot keltett”, amikor segített létrehozni fajvédő toborzóvideókat és más fehér nacionalista propagandát a mostanra megszűnt szélsőjobboldali Atomwaffen division számára.

Harrisburg belvárosában a Blood Tribe fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoport tartott demonstrációt, amelyet a zsidók és liberálisok hisztérikusan elítélték, mondván, hogy a résztvevők „gyűlöletkeltő üzenetet terjesztettek, és álarcok mögé bújtak, hogy elrejtsék kilétüket”.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.

A rendőrség terrorizmus elleni csoportja nyomozást indított egy sydney-i zsinagógánál elkövetett festékszórós pingálás ügyében.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Kongatják a zsidók a vészharangot, miután Adolf Hitler és Joseph Goebbels beszédeivel lett tele a TikTok. 

A legutóbbi Ohio állambeli események, melyek a közelmúltban történt fehér fajvédő felvonulások mintáját követik, zsidók és liberálisok felzúdulását váltotta ki helyben és országosan is.

„Németország küszöbön álló győzelme megteremti számunkra a lehetőséget - amely nézetem szerint kötelesség is - az európai zsidókérdés megoldására. A kívánatos megoldás: kitelepíteni a zsidókat Európából” – kezdte Franz Rademacher, a német külügy zsidóügyi osztályának vezetője helyettes államtitkárának, Martin Luthernek 1940. június 3-án elküldött memorandumát.

Százakat taposott össze a tömeg Sztálin temetésén. Vaszilij Grosszman író úgy emlékezett arra a napra, mint amikor az emberek az igézettség állapotában, a misztikus eleve elrendelés szellemében rohantak a pusztulásba.

A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván által létrehozott irreguláris egységről a Rákosi- és Kádár-rendszerben főleg az úgynevezett „fehérterrorban” való részvételük kapcsán esett szó.

A katonai kíséretek a kora középkor hadviselésének meghatározó szerveződései voltak, harcos fiatal férfiak egy karizmatikus vezető köré gyűlve vettek részt a személyes dicsőséget és vagyonszerzést ígérő hadjáratokban.

Hadifogságom első napját egy Dembinszky utcai pincében töltöttem Budapesten. Másnap, január 28-án – éppen 21. születésnapomon – útnak indultunk Gödöllő irányába.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – mondta Alfred Jodl vezérezredes Dwight D.Eisenhower tábornoknak, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

Azokban a napokban, amikor Európa a második világháború végén megszabadult "a fasizmus igájától", a modern történelem legnagyobb tömeges nemi erőszakja zajlott. Berlin asszonyai valósággal rettegtek a betörő szovjetektől, akik elől nem volt menekvés. 

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

1945 januárjának első napjaiban az SS 25. és 26. fegyveres-gránátoshadosztályától kivonták sízászlóaljaikat (25., illetve 26. Waffen-Schi-Batallion der SS), amelyek a szemlét követően berakodtak és útnak indultak Prága és Bécs érintésével Magyarország felé.

Négy évvel azelőtt, hogy az Argentínában bujkáló Adolf Eichmannt a Moszad elrabolta, majd Izraelben egy gyorsított tárgyalás után kivégezték, a korábbi nagyhatalmú vezető sokórás interjút adott Willem Sassen holland nemzetiszocialista újságírónak, aki ugyancsak Argentínában talált menedékre.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Nagynémet Birodalmat, azonban arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.

A fehérellenes rendszer disztópikus Titanicja már jó ideje beleütközött a multikulti valóság jéghegyébe, és csak idő kérdése, hogy a lékeken át bezúduló „vibráló sokszínűség” mikor rántja le a mélybe.