Kövess minket -on és -en!

Az eritreai és szudáni menekülteknek távozniuk kell az őket befogadó Ruandába vagy Ugandába,

vagy ha erre nem hajlandók, az izraeli idegenrendészeti hatóság határozata alapján időkorlátozás nélkül a Negev-sivatagban létrehozott menekülttáborba fogják zárni őket – közölte szerdán a Háárec című izraeli újság. A belügyminisztérium alá tartozó izraeli hatóság a lap szerint már a közeli napokban megkezdi az Egyiptom felől évekkel ezelőtt illegálisan az országba jutott afrikai menekültek kiutasítását.

Az idegenrendészet nem árulta el az újságnak, mely afrikai országokba kell menniük a menekülteknek, de a lap szerint Ruanda és Uganda kész befogadni őket. Az eljárást Gilád Erdán belügyminiszter határozta el, aki a lépéshez megkapta Jehuda Veinstein államügyész jóváhagyását.

Az utóbbi években súlyos nyomást gyakoroltak a menekültekre, hogy térjenek vissza eredeti hazájukba vagy őket befogadni kész más országokba, de erőszakkal eddig senkit sem kényszerítettek Izrael elhagyására. Tavaly mintegy ezerötszázan előnyös feltételek felkínálása mellett, pénzösszeg fejében önként távoztak, s eddig nem alkalmaztak retorziót azokkal szemben, akik megtagadták az elutazást.

Az új rendelkezés értelmében az első szakaszban - ügyük elbírálásáig - nem fogják kiutasítani és elszállítani azokat, akik politikai menedékkérelmet nyújtottak be az izraeli hatóságokhoz. Jeruzsálem eddig az 5573 kérvényből csak négy eritreai és szudáni ügyét találta jogosnak, a menekülteknek csupán 0,07 százaléka kapott politikai menedékjogot, a többieket gazdasági menekültnek tekintik.

A kiutasítottakat előzetesen értesítik majd, hogy harminc nap áll rendelkezésükre az ország elhagyására, Izrael információkkal látja el őket, elutazásukhoz repülőjegyet és pénzsegélyt is kapnak. Ha mégis megtagadják a távozást, behívják őket meghallgatásra, majd időkorlátozás nélkül menekülttáborba zárják őket.

A Háárec szerint a nyugati országok gyakorlatában eddig nem volt példa arra, hogy a menekülteket más országba utasítsák ki, mint ahonnan érkeztek. Izraelben jelenleg mintegy 42 ezer eritreai és szudáni menekült él, közülük kétezren menekülttáborban. A helyi statisztikák szerint 2014-ben 5803-an távoztak, közülük 1093-an nem szülőhazájukba, hanem egy harmadik országba.

(MTI nyomán)

Kövess minket -on és -en!

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Tíz éve T. L. és dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos barátaimmal a budai hegyek s villák között sétálgattunk. Tele aggodalommal mérlegeltük a lehetőségeket és tárgyaltuk meg Horthy Miklós kormányzó október 17-re tervezett, de a német elhárító szolgálat által már ismert „kiugrási szándékát”.

Gyomorforgató riportban sajnáltatja a 2023-as budapesti antifa terrortámadásokban való részvételért a Fővárosi Törvényszék előtt álló, magát nőnek képzelő és ezért nevét hivatalosan is Majára változtató Simeon Ravi Truxot a Deutsche Welle magyar kiadása.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...