Kövess minket 
-on és 
-en!
A magyarok egyharmada, a jobbikosok kétharmada antiszemita.
Ahogy 2013-ban, tavaly is felmérte a Medián kutatóintézet, hányadán állnak a magyarok a zsidókkal. 1200, a társadalmat reprezentáló felnőttet faggattak hát fél-fél óráig, olyan kérdésekkel, mint hogy örülne, ha zsidó szomszédja lenne, van-e háttérhatalom és meg lehet-e nekik bocsájtani Jézus keresztre feszítését. Hogy mire jutottak, azt kedden mondták el a Tett és Védelem Alapítvánnyal közösen.
Fontos – hangsúlyozták a kutatók az eredményeket bemutató sajtótájékoztatón –, hogy az antiszemitizmus nem igen-nem kérdése, azaz nem a zsidókat teljesen elfogadó, illetve gyűlölő állampolgárok lakják csak az országot. „A magyar társadalom jelentős része számára ez nem egy központi kérdés” – fogalmazott Hann Endre, a felmérés egyik vezetője. „Sok a tájékozatlanság, változékony a megítélésük. Az embereket mindenféle befolyásolja, nem kell, hogy köze legyen a zsidókhoz: ha rossz a közhangulat, ha negatív hírek érkeznek, az kivetül a zsidósággal kapcsolatos érzésekre is és megugranak az antiszemitizmus bizonyos mutatói.” Így lehet, hogy a kutatás definíciói szerint nem feltétlenül antiszemita az, aki a megkérdezéskor éppen nem szerette volna, hogy zsidó szomszédja legyen. A magyarok többségének életét tehát különösebben nem befolyásolja ez az egész, de azért véleménye a többségnek van.
Tehát akkor a nagy kérdés: van-e Magyarországon antiszemitizmus? Röviden:
Bővebben: antiszemitizmus van, a baloldal által rendszeresen megénekelt náciveszély azonban, úgy tűnik, nincs. Nemzetközi tekintetben „nem drámaiak a számok”, mondta Hann Endre, kicsit talán az európai átlag felett vagyunk, de nehéz összehasonlítani az országokat: a zsidógyűlölet mindenütt mást jelent és másként is mérik. Nézzünk öt érdekességet a felmérésből!
1. A magyarok 37 százaléka nem nézi jó szemmel a zsidók „viselt dolgait”
Ebből az elsőre hajmeresztő arányból 28 százalék a mérsékelten, 9 az erősen antiszemita, ami enyhe emelkedés a tavalyi értékekhez (27 és 7 százalék). Tegyük hozzá: a megkérdezettek 32 százaléka egyszerűen nem tudta megmondani, hogy antiszemita-e. A fenti arány pedig egyébként sem azt jelenti, hogy több, mint minden harmadik honfitársunk kiirtaná a zsidókat; ez az összesített adat a kognitív antiszemitizmusra vonatkozik, azaz arra, hogy ki mit tud, vagy vél tudni a zsidóságról. Olyan mondatokkal mérik ezt, mint például „A zsidó származású értelmiségiek befolyásuk alatt tartják a sajtót és kultúrát” (11 százalék teljesen egyetért, 16 százalék csak egyetért), vagy, hogy létezik egy, „a politikai és gazdasági folyamatokat meghatározó titkos zsidó együttműködés” (15 és 19 százalék, azaz a magyarok harmada hisz az háttérhatalomban). Összesen minden negyedik magyar gondolja úgy, hogy Jézus keresztre feszítése a zsidók megbocsájthatatlan bűne, és minden ötödik látná szívesen, ha egyszerűen kivonulnának az országból.
Érintőlegesen ide tartozik a holokauszttagadás is: a megkérdezettek 12 százaléka szerint táborok ugyan lehettek, de gázkamrák nem, 15 százalék szerint a zsidók csak utólag találták ki a szörnyűségeket, 23 százalék szerint lehettek áldozatok, de biztosan sokkal kevesebb. A kognitív antiszemitizmus egyébként rosszabb képet mutat, mint amilyen vészes a helyzet valójában: legendák, mítoszok és tévhitek ide vagy oda, a kutatás szerint a magyarok 32 százalékáról lehet kimondani, hogy antiszemita; 21 százalékuk erősen, 11 százalékuk mérsékelten.
2. Sokkal többen gondolnak rosszat a zsidókról, mint ahányan gyűlölik is őket
|
|
|
|
|
|
A tavalyi adatok szerint a magyarok 23 százaléka szerint „a zsidók ellenszenvesek”; itt lehet tetten érni a klasszikus zsidógyűlölők arányát, azaz azokét, akiknek nem csak „érveik”, de érzelmeik is vannak. Ez évek óta nagyjából változatlan, egy kicsit magasabb a 2013-ashoz képest (21 százalék), de még mindig alacsonyabb, mint a korábbi években (2010-ben 28, utána 24 százalék). A 2010-es csúcsot egyébként könnyű lenne a választásokra fogni („az erőteljes kampányok, élesedő társadalmi feszültségek erősítik a zsidók iránti negatív érzelmeket”, fogalmazott Hann Endre), de ez nem ilyen egyszerű: egy választás sem sodorhatott ennyi magyart az antiszemitizmus felé, főleg, ha azt nézzük, hogy 2009-ben csak tíz százalék (!) volt azok aránya, akik szerint ellenszenvesek a zsidók. Itt jön a képbe a következő pont:
3. A Jobbik az antiszemiták pártja
2009-ben robbant be a köztudatba a Jobbik és egy évre rá be is jutott a Parlamentbe, „nézetrendszere, zsidókhoz való viszonya közben pedig legitimmé vált, belekerült a magyar politika főáramába”. Azaz leegyszerűsítve: ekkortól volt szabad antiszemitának lenni. Szándékosan nem azt írtam a címbe, hogy a Jobbik antiszemita, hiszen ezt nem állíthatom: maga a Vona Gábor mosdatja évek óta a pártot. „A kérdés az, mit szólnak ehhez a választók”, fogalmazott Hann. „Elég komoly művelet lenne, ha ezzel több szavazót hoznának, mint amennyit veszítenek.” A helyzet ugyanis az, hogy – elnézést, pártelnök úr – a cukiskodó, a Jobbikot rendpárti, de azért visszafogott középpártként eladni igyekvő kommunikáció a szavazók körében teljes kudarc.
A Jobbikot választók 69 százaléka antiszemita, 54 százalék erősen (!), 15 százalék „csak” mérsékelten. A Fidesznél a teljes társadalomhoz (a már említett 21 és 11 százalék) képest kicsit felülreprezentáltak az antiszemiták (23 és 14 százalék), az MSZP-szavazóknak pedig 16 százaléka erősen, 8 százaléka mérsékelten utálja a zsidókat. Érdekes, hogy az Együtt-PM is rosszul áll (23 és 8), az LMP-szavazók körében pedig csak mérsékelt antiszemitizmust tapasztaltak, igaz, az ő arányuk 23 százalék.
4. Az igazi antiszemita gazdag, városi
A szegény, bántalmazó családból kikerült külvárosi skinheadek sztereotípiáját felejtsük el: Magyarországon ez is fordítva van. A legtöbb antiszemitát a leggazdagabbak között találjuk, Budapest látványosan antiszemitább a vidéki városoknál és községeknél (a fővárosiak pont fele az), a vallásosság és a zsidók utálata között pedig nincs összefüggés.
5. Nagy baj nincs, mindenki utál mindenkit
Az antiszemitizmus sosem áll egymagában. „Nem úgy van az” – magyarázta Hann Endre –, hogy ők egyébként minden tekintetben átlagos állampolgárok, akik a zsidókkal szemben erős ellenérzéssel viseltetnek, hanem ez egy összetett dolog: az antiszemitizmus a széles értelemben vett másság elutasításának egyik megnyilvánulása.” Azaz, aki utálja a zsidókat, az jó eséllyel utálja a melegeket, arabokat, vagy a – „bocsánat a szóért, de hát ez nem egy píszí ország” – négereket. 2014-ben a megkérdezettek 44 százaléka nem járulna hozzá ahhoz, hogy zsidó szomszédja lenne, de sokkal többen nem akarnak román (57 százalék), néger (59 százalék), homoszexuális (61 százalék) vagy cigány (73 százalék) szomszédot. A fentiek tükrében egyenesen vicces, hogy a legtöbben (79 százalék) a bőrfejű szomszéd gondolatától viszolyognak.
|
|
|
|
|
|
