Kövess minket -on és -en!

Nyolc évtizeden keresztül csak titkosítás alatt álló FBI-dokumentumokban szerepelt, hogy 1941. december 7-én a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottát harci repülőgépekkel szinte megsemmisítő japánokat Hawaiin élő német kémek segítették.

A támadásban közel 2400-an vesztették életüket, és az Egyesült Államok válaszként belépett a II. világháborúba. Ez a történelem azon része, amelyet mindenki ismerhet, azt azonban kevesen tudják, a támadás másnapján az amerikai hatóságok letartóztattak egy családot, amelyről kiderült, német kémekként tevékenykedett a szigeteken.

Az akkor 26 éves Ruth, az anyja, Friedel és mostohaapja, Otto Kühn, valamint a házaspár közös gyermekei, a 16 éves Eberhard és a nyolcéves Hans, 1936-ban költözött a Csendes-óceánon található szigetekre, és éveken át észrevétlenül gyűjtöttek információkat a katonák beosztásáról, elfoglaltságaikról, műveleteikről.

Ruth Honolulu egyik fodrászatában a katonafeleségek bizalmába férkőzött, a nyolcéves Hansot pedig rendszeresen „bevetette” az apuka, hogy gyermeki bájával a kikötőben a hadihajók közelébe jusson. A kora miatt ugyanis senki nem gyanakodott arra, hogy az őt kísérő szülei kémek lennének. Az információkat aztán speciális módszerrel továbbították: a Honoluluban lévő otthonuk szobáiban le-fel kapcsolták a villanyt, ezt dekódolták összekötőik. Így a japánok pontosan tudták, mikor kell támadniuk.

– A hatóságok találtak bizonyítékot arra, hogy a család többször több ezer dollárt kapott a japán konzulátustól – árulta el a Bildnek dr. Takuma Melber, a heidelbergi egyetem katonai történésze, aki szerint az FBI már 1941 év eleje óta figyelte a családot, de nem tudta lebuktatni. A támadás másnapján azonban őrizetbe vették a kémfamíliát. Otto Kühnt halálra ítélték, majd a büntetését 50 év börtönre módosították. Végül 1945-ben elengedték, és kitoloncolták Amerikából. 

– Arra lehet következtetni, hogy az általuk szolgáltatott információk hasznosnak bizonyultak az őket vallató amerikaik számára – vélte Melber, aki szerint a férfi és a felesége csak a legkisebb gyermekükkel távozott Németországba. Eberhard az Egyesült Államokban maradt, Ruthot pedig az FBI aktái szerint 1945-ben toloncolták ki, Svájcban egy amerikai katona felesége lett. A hatóságok 800 oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze a kémcsaládról, de ezek nagy része ma is titkosított.

– A történelmi kutatás céljából szükség lenne a teljes nyilvánosságra – jelentette ki Melber. – Hiszen máig nem tudni, miért bánt ennyire kesztyűs kézzel az FBI olyan kémekkel, akiknek feltehetően nagy szerepük volt Pearl Harbor bombázásban.

Kövess minket -on és -en!

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

A The Base nevű nemzetközi nemzetiszocialista akciócsoport, amely az Egyesült Államokból ered, gyors ütemben építi újra globális és hazai hálózatát.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Büntetőeljárás indult annak a II. kerületi történelemtanárnak az ügyében, aki egy diákját azzal a megjegyzéssel illette, hogy „Te amúgy is zsidó vagy, neked zsidó iskolában lenne a helyed”. 

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

1987. augusztus 17-én repült világgá a hír, hogy Rudolf Hess, Hitler egykori helyettese, a Nürnbergben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt "nemzetiszocialista háborús főbűnös", a spandaui fegyház utolsó foglyaként, 93 éves korában meghalt.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.