Kövess minket -on és -en!

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

A Lichtenhagen lakótelepen napokon keresztül demonstráltak hazafias és nemzetiszocialista csoportok, és számos helyi biztatására felgyújtottak egy épületet, amelyben vietnami és román cigány migránsok éltek.

A zavargás központja az úgynevezett napraforgós háznál volt, ahol a Balti-tenger partján fekvő keletnémet városba érkező bevándorlók számára alakítottak ki migránsszállást. A patrióták haragját eredetileg azok a román állampolgárságú cigányok váltották ki, akik százasával táboroztak a panelház előtt, arra várva, hogy benyújthassák a „menedékkérelmüket”.

A kövekkel és Molotov-koktélokkal tiltakozó hazafias csoportok mellett nagyjából háromezer helyi lakos is megjelent a helyszínen. Többségükben időnként éljenezve biztatták a nacionalistákat a ház felgyújtására, míg mások megakadályozták, hogy a rendőrség és a katasztrófaelhárítás egységei a helyszín közelébe menjenek.

Az épületet végül a zavargás harmadik napján, augusztus 24-én gyújtották fel. Eddigre a legtöbb invazív migránst már kivitték az ostromlott központból, de nagyjából 100 vietnámi és egy német tévéstáb még bent volt. Ők ajtókon áttörve jutottak ki a tetőre, ott vészelték át a tüzet, miközben lentről azt skandálta a tömeg, hogy mindenkit elkapnak.


A „felelősségre vonás” jórészt elmaradt

A rendőrség napokig nem fojtotta el a jogos elégedetlenséget, amiért később számos zsidó-liberális kritika érte a testületet.

„A zűrzavart okozó emberek bejutottak a lenti ajtón. Már hívtam a rendőrséget, de nem fogták fel, hogy mi történik” – mondta az épületben a bent lévő tévéstábnak egy bevándorlókkal foglalkozó tisztviselő, Wolfgang Richter.

A zavargást csak az ötödik napon, augusztus 26-án fojtották el a hatóságok. Halálos áldozatai nem voltak az elégedetlenségi hullámnak, de ez nem sokon múlt.

„Sosem éltem át ilyet az NDK idejében. Elvesztettem a hitemet a kormányban” – mesélte egy vietnámi migráns, aki a felgyújtott épületben lakott 1992-ben.

A történtekkel kapcsolatban csupán néhány embert vontak felelősségre később, és a legtöbben közülük is felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. A rendőrség szerepét vizsgáló eljárásokat megszüntették.

Kövess minket -on és -en!

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

A Nap égi útjának motívuma, mely a világmindenség örök körforgását is jelképezi, az emberiség egyik legősibb jelképének számít. E szimbólum jelentésére tökéletesen illeszkedik a „napforgás” szó, amely a magyar nyelv első tudományos igényű szótára, a Czuczor-Fogarasi (1862) meghatározása szerint így hangzik: „A Napnak látszatos mozgása, keringése, melyet a Föld körül és az úgynevezett állatkörön tesz.”

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Egy emberként hördült fel a „nyilvánvalóan nem hálózatként működő liberális média”, amikor Trump a feketék, vagy egyéb túlvédett rassz helyett a fehéreknek adott menedékjogot.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

A múlt hónapban Észak-Karolinában egy fajgyűlölő néger meggyilkolt egy 23 éves ukrán menekültet, Iryna Zarutskát, az esetből politikai ügy kerekedett.

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.