Kövess minket -on és -en!

Németországtól Lengyelországig és Hollandiáig, az elásott második világháborús német kincsek állítólag Európa-szerte szétszóródtak.

A 2. világháború vége óta szakértők és amatőrök egyaránt találtak elrejtett „náci” aranyat. 1945 áprilisában, néhány nappal azelőtt, hogy a Führer Berlinben meghalt, a Németországba bevonuló amerikai csapatok egy elképesztő, 238 millió dollár (194 millió font) értékű aranyrejtekhelyre bukkantak az ország központjában található Merkers sóbányában.

Az amerikaiak áttörték a bánya páncéltermének falait, és több mint 7000 zsáknyi aranyat fedeztek fel. A kincsek között voltak lefogltalt zsidó ékszerek, érmék és drágakövek, valamint népszerű műalkotások is, amelyeket vasúton szállítottak át a Merkers-bányába, hogy biztonságban legyenek.

A leltár szerint összesen több mint 8000 rúd aranyrúd, brit arany font, kilenc zsák értékes érme, 1300 doboz birodalmi márka és 20 ezüstrúd volt.

A kincsek nagy részét Walter Funk, a német Reichsbank elnöke küldte a bányába, miután az amerikai légierő Berlin elleni bombatámadásait követően lebombázták a bank központját.

Majdnem 80 év telt és a kincsvadászok még mindig az elrejtett „náci ereklyék” után kutatnak. 2019-ben például felbukkant egy napló, amelyet állítólag egy SS-tiszt írt, és amelyben azt állították, hogy egy 18. századi lengyelországi kastélyban 10 tonna, 200 millió font értékű aranyat rejtettek el.

A legenda szerint Heinrich Himmler SS-főnök elrendelte, hogy az aranyat temessék el a birtokon lévő kis házban. A lelkes kincsvadászok 2021 májusában kezdtek el aranyat ásni a környéken.

Aztán még augusztusban a Sziléziai Híd Alapítvány engedélyt kapott arra, hogy kiemeljenek egy elásott tartályt, amelyről azt gyanították, hogy az elrejtett kincset tartalmazhatja.

Úgy gondolták, hogy a tartályban az úgynevezett „breslaui arany” található, amely a mai lengyelországi Wroclaw város rendőrkapitányságáról tűnt el. A következő hónapban munkások, akik horogkereszttel megjelölt német érméket találtak, azzal érveltek, hogy a németek biztosan jártak a palotában.

Ebben a hónapban szakértők kétségeket fogalmaztak meg a történet hitelességével kapcsolatban, sőt egyesek szerint a napló valószínűleg „teljes hamisítvány”. A Discoverer szervezet történészei is azt állítják, hogy „meggyőző bizonyíték” van arra, hogy a dokumentum hamisítvány.

Ez annak ellenére van így, hogy a második világháborús kincsvadászok egy csoportja, a Sziléziai Híd Alapítvány azt állítja, hogy georadar segítségével találták meg az elásott tartályt, miután az SS-napló segítségével pontosan meghatározták a helyszínt.

Van egy híres történet az Aranyvonatról is szól, amely állítólag tele volt „náci” arannyal, ékszerekkel és ezüsttel.

De 80 évvel a háború befejezése után, és a „náci” arany utáni vadászat még mindig tart. A Holland Nemzeti Levéltár egy köteg dokumentumot, valamint a kincshez vezető térképet adott ki, abban a reményben, hogy megtalálják a németek által a holland vidék közepén elásott aranyérmék és ékszerek tárházát.

A lelet állítólag négy lőszeres ládát tartalmaz, amelyek tele vannak érmékkel, órákkal, ékszerekkel, gyémántokkal és egyéb tárgyakkal. Több mint 10 millió dollárnyi érték rejtőzhet ott.

A kutatók azt gyanítják, hogy a kincset 1945 áprilisában ásták el, amikor a szövetségesek a kelet-hollandiai Arnhem megszállásának küszöbén álltak.

Kövess minket -on és -en!

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Gázában zavartalanul folytatódik a népirtás? Lépjünk tovább. Trump elsumákolja az Epstein-akták nyilvánosságra hozatalát? Felejtsük el az egészet. Cincinnatiban fehéreket lincselnek a négerek? Mindennapos eset, kit érdekel.

A nemzetiszocialista Németországgal való jó viszony mellett, a fegyveres semlegesség fenntartása érdekében Magyarország 1940-ben a Londonnal jó viszonyt ápoló Jugoszláviához kezdett közeledni.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

A végső vereség után az addig hatalmon lévő hungaristák sem kerülhették el, hogy a diadalittas győztesek kegyetlen vérbosszút álljanak rajtuk.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

Egy svájci egyetem kiállítást szentelt az egykori olasz diktátor, Benito Mussolini díszdoktori elismerésének, reflektorfénybe állítva a múlt század harmincas éveiben a fasiszta kormány és a svájci társadalom között szövődött kapcsolatokat.