Kövess minket -on és -en!

Németországtól Lengyelországig és Hollandiáig, az elásott második világháborús német kincsek állítólag Európa-szerte szétszóródtak.

A 2. világháború vége óta szakértők és amatőrök egyaránt találtak elrejtett „náci” aranyat. 1945 áprilisában, néhány nappal azelőtt, hogy a Führer Berlinben meghalt, a Németországba bevonuló amerikai csapatok egy elképesztő, 238 millió dollár (194 millió font) értékű aranyrejtekhelyre bukkantak az ország központjában található Merkers sóbányában.

Az amerikaiak áttörték a bánya páncéltermének falait, és több mint 7000 zsáknyi aranyat fedeztek fel. A kincsek között voltak lefogltalt zsidó ékszerek, érmék és drágakövek, valamint népszerű műalkotások is, amelyeket vasúton szállítottak át a Merkers-bányába, hogy biztonságban legyenek.

A leltár szerint összesen több mint 8000 rúd aranyrúd, brit arany font, kilenc zsák értékes érme, 1300 doboz birodalmi márka és 20 ezüstrúd volt.

A kincsek nagy részét Walter Funk, a német Reichsbank elnöke küldte a bányába, miután az amerikai légierő Berlin elleni bombatámadásait követően lebombázták a bank központját.

Majdnem 80 év telt és a kincsvadászok még mindig az elrejtett „náci ereklyék” után kutatnak. 2019-ben például felbukkant egy napló, amelyet állítólag egy SS-tiszt írt, és amelyben azt állították, hogy egy 18. századi lengyelországi kastélyban 10 tonna, 200 millió font értékű aranyat rejtettek el.

A legenda szerint Heinrich Himmler SS-főnök elrendelte, hogy az aranyat temessék el a birtokon lévő kis házban. A lelkes kincsvadászok 2021 májusában kezdtek el aranyat ásni a környéken.

Aztán még augusztusban a Sziléziai Híd Alapítvány engedélyt kapott arra, hogy kiemeljenek egy elásott tartályt, amelyről azt gyanították, hogy az elrejtett kincset tartalmazhatja.

Úgy gondolták, hogy a tartályban az úgynevezett „breslaui arany” található, amely a mai lengyelországi Wroclaw város rendőrkapitányságáról tűnt el. A következő hónapban munkások, akik horogkereszttel megjelölt német érméket találtak, azzal érveltek, hogy a németek biztosan jártak a palotában.

Ebben a hónapban szakértők kétségeket fogalmaztak meg a történet hitelességével kapcsolatban, sőt egyesek szerint a napló valószínűleg „teljes hamisítvány”. A Discoverer szervezet történészei is azt állítják, hogy „meggyőző bizonyíték” van arra, hogy a dokumentum hamisítvány.

Ez annak ellenére van így, hogy a második világháborús kincsvadászok egy csoportja, a Sziléziai Híd Alapítvány azt állítja, hogy georadar segítségével találták meg az elásott tartályt, miután az SS-napló segítségével pontosan meghatározták a helyszínt.

Van egy híres történet az Aranyvonatról is szól, amely állítólag tele volt „náci” arannyal, ékszerekkel és ezüsttel.

De 80 évvel a háború befejezése után, és a „náci” arany utáni vadászat még mindig tart. A Holland Nemzeti Levéltár egy köteg dokumentumot, valamint a kincshez vezető térképet adott ki, abban a reményben, hogy megtalálják a németek által a holland vidék közepén elásott aranyérmék és ékszerek tárházát.

A lelet állítólag négy lőszeres ládát tartalmaz, amelyek tele vannak érmékkel, órákkal, ékszerekkel, gyémántokkal és egyéb tárgyakkal. Több mint 10 millió dollárnyi érték rejtőzhet ott.

A kutatók azt gyanítják, hogy a kincset 1945 áprilisában ásták el, amikor a szövetségesek a kelet-hollandiai Arnhem megszállásának küszöbén álltak.

Kövess minket -on és -en!

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Az Olasz Zsidó Hitközségek Uniója (UCEI), valamint a Milánói, Bolognai és Római Zsidó Hitközségek felháborodva ítélik el a milánói, bolognai és római demonstrációkon történteket, amit erőszakos antiszemita incidensek zavartak meg.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Egy most előkerült rendőrségi dokumentumból kiderül, hogy a több a híres német orvos, doktor Josef Mengele 1959-ben megpróbált Argentínából visszatérni Németországba – írja az MDR német televízió értesülései nyomán a világsajtó.