Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER
Egyre gyorsabb ütemben folyik néhány klasszikus, évtizedek óta a fejekbe vert fogalom újraértelmezése Németországban. A „náci” kifejezés tartalmi gazdagodása mellett már a „holokauszt” is más értelmet kapott.
A minap a „rasszizmus” fogalmát sikerült a német kultúrelitnek nemcsak kibővíteni, hanem teljesen új megvilágításba is helyezni. Történt ez a berlini Kultúrák Háza „Hijacking memory – a Holocaust és az új jobboldal” címmel rendezett szimpóziumán, amelynek legfontosabb üzenete az volt, hogy a „holokauszt-megemlékezés” bizony a rasszizmus és a jobboldali radikalizmus tünete, illetve táptalaja. A vita, amelyet most állami szintre emeltek – a Kultúrák Háza egy adókból fenntartott állami intézmény – mintegy egy éve kezdődött el, amikor is egy Dirk Moses nevű történész a „holokauszt-megemlékezések” beszüntetését követelte, lévén az „az izraeli gyarmatosító politika legitimációja”.
Ezt a perverz gondolatot kívánta a most megrendezett szimpózium elmélyíteni.
A kezdeményezés az amerikai zsidó Susan Neiman személyéhez fűződik, aki a szintén adókból fenntartott potsdami Einstein-Forum igazgatója. Neiman annak idején Obama tanácsadója volt, és már eddig is Izrael német támogatása és a német „megemlékezési kultúra” bírálójaként tűnt fel. A megrendezésben a berlini Technikai Főiskola antiszemitizmus kutatási központja (szintén az adófizető jóvoltából) segédkezett.
Tehát egy teljességében állami rendezvényről van szó.
A programon résztvevők azt kívánták kivizsgálni, hogy hogyan használnak a „holokauszt-megemlékezések” a politikai jobboldalnak – hogy ez így van, azt eleve adottnak tekintették.
Neiman tézise szerint az 1945 óta Németországban meghonosodott áldozati kultusz logikusan ahhoz vezetett, hogy a „politikai jobboldal a holokausztot eszközként használja fel saját céljaira”.
A világháború után a német új baloldal, főleg a 68-as mozgalom képviselői, a háború előtti baloldali hagyományt folytatva az „elnyomott népek támogatásaként” szenvedélyesen arabbarát volt, és Izrael-ellenességét sem titkolta el. Ebben mindenképpen számíthattak a Szovjetunió és a kommunista tábor támogatására. A hírhedt terrorista Bader-Meinhof csoport sok tagja arab terrorista kiképzőtáborokban szerzett képesítést hazai tevékenységéhez. Ha Németországban tényleg létezett az úgynevezett „megbánás”, akkor az a konzervatív, keresztény meggyőződésűek között volt leginkább megtalálható.
Neiman és a konferencia résztvevői szerint a „holokausztra” való emlékezés egy elit projekt, amelynek célja a német gyarmatosító politika eltussolása, amiért is az „emlékezési kultúra” a rasszista elnyomás eszköze.
A cionizmust „fasiszta” mozgalomként értelmezik, amelynek célja a palesztinok és a baloldal elnyomása. Ezért nem szabad a jobboldal antifasiszta hitvallásait komolyan venni, sőt, a jobboldal Izrael irányában mutatott támogatása csak palást, amely a valódi, jobboldali antiszemitizmust álcázza. Mindenképpen említést érdemel, hogy a konferencián a szintén zsidó származású 68-as „forradalmár” (és hírhedt pedofil) Daniel Cohn-Bendit is részt vett, anélkül, hogy ennek az elméletnek ellentmondott volna.
A konferencia tudatosan kapcsolódott a június 18-án Kasselben megnyíló Documenta ügyében létrejött konfliktushoz és a sokak által hangoztatott „antiszemita irányultság” vádjához. A Documenta a kortárs képzőművészet egyik legnagyobb nemzetközi szemléje, amelynek művészeti vezetője idén egy túlnyomórészt muszlimokból álló és az Izrael-ellenes bojkott-mozgalomhoz közel álló indonéz csoport.
A művészeti vezetés a német felelősökkel együtt gondoskodott az izraeliek távoltartásáról, viszont a meghívottak között szerepelnek közismert arab és muszlim antiszemiták, valamint a BDS mozgalom támogatói.
A kizárólag adókból fenntartott kiállítás (egyedül a szövetségi kulturális alapból 3,5 millió euró folyt a Documentába) német vezetői érdekes módon a kezdettől fogva leblokkoltak minden bírálatot, amelyek főleg zsidó szervezetektől jöttek.
Így érvelt Christian Geselle, Kassel városának polgármestere, a Documenta vezetőségének elnöke is, mondván, hogy „először nézzük meg, hogy miről is szól a 15. Documenta és azután ítélkezzünk, és ne hagyjuk, hogy a médiában folyó vita gondokat és félelmeket gerjesszen.”
Németországról lévén szó, meglepő módon a polgármester szerint a „művészeti szabadsághoz az antiszemitizmus is hozzá tartozik”, majd kijelentette, hogy a Documentán megjelenő álláspontok „a mi német identitásunk alapján esetleg nehezen követhetők, illetve elviselhetetlenek lehetnek, de ezt a sokszínűség értelmében tolerálni kell”.
