A járvány miatti zárt kapus focimeccsek elemzése során derült ki, hogy az olasz első osztályban jobban teljesítenek a néger focisták, ha nincsenek nézők.

A globális Covid-járvány a stadionbeli „rasszizmus” hatásának mérésénél egyedi természetes kísérlet lehetőségét hozta el. A járvány alatt ugyanis a legtöbb helyen leállt a focibajnokság, ezeket üres nézőtér előtt pótolták.

Ez azt jelenti, hogy fel lehetett mérni ugyanazon játékosok és ellenfeleik teljesítményét nézők nélküli környezetben. Mauro Caselli és szerzőtársai részletesen elérhető, meccsenkénti focistatisztikai adatokból posztonkénti teljesítménymutatót számolhattak az olasz első osztályú bajnokság összes játékosának.

Ezután összehasonlították a nézős és a nézők nélküli teljesítményét azoknak a játékosoknak, akik játszottak legalább egy-egy ilyen meccset.

A kutatóknak az jött ki, hogy nézők nélkül szignifikánsan emelkedett az afrikai állampolgár focisták teljesítménye, mintegy három százalékkal.

Ez nem drámaian nagy növekedés, viszont semmilyen más csoportnál nem volt szignifikáns elmozdulás. Némileg hasonló hatást találtak, ha nem az afrikai állampolgárokat, hanem a kontinensen született szülőtől származó néger focistákat vizsgáltak. Még nagyobb volt a teljesítménynövekedés, ha olyan csapatok afrikai játékosairól volt szó, amelyeknél előző évben több „rasszista” ügyben kellett eljárnia a szövetségnek. Ők csaknem tízszázalékos teljesítményjavulást mutattak a zárt kapus meccseken.

Pár hónappal később Fabrizio Colella is hasonló eredményre jutott hasonló mérési módszerrel, de ő bőrszín alapján automatikusan besorolt minden játékost, végül fehérekre és nem fehérekre csoportosítva őket.

Nála általában a nem fehér játékosok teljesítménye nőtt, csak kisebb mértékben. Itt az is látszódott például, hogy közöttük ez a pozitív hatás nem vonatkozott a csatárokra, és inkább a többiekhez képest gyengébb képességű focistáknál jelentkezett.