Kövess minket -on és -en!

Számos európai emberi jogi szervezet komoly erőfeszítéseket tesz azért,

hogy a fekete-afrikai országokban a mai napig gyakorolt barbár szokás ellen fellépjen, Svédországban, Norrköping városában megdöbbentő felfedezést tett egy iskolaorvos. Kiderült, hogy a helyi általános iskola leány tanulói közül több, mint hatvannak (!) távolították el nemi szervei bizonyos részeit a szülei. Volt olyan osztály, ahol a 30 kislányból 28-nak hiányzott a csiklója, a szeméremajka vagy mind a kettő.

A brutális és fájdalmas csonkítást a primitív afrikai niggerek azért alkalmazzák, hogy biztosítsák törzsük nőtagjainak hűségét leendő férjükhöz. A levágott testrészek hiányában ugyanis a nők nem képesek a szex élvezetére, ezért véleményük szerint nem fognak később félrelépni. Az már nem érdekli az ostoba szavannabarmokat, hogy ezeket a testrészeket nem tévedésből teremtette a Jóisten, eltávolításuk súlyos hormonzavarokat és betegségeket okoz. A megcsonkított lányok, akik 4 és 14 év közöttiek, valamennyien állandó fájdalmakról, vizelési és menstruációs zavarokról és más panaszokról számoltak be.

A svéd törvények 1982 óta tiltják a női nemi szerv megcsonkítását. 1999 óta azt is büntetik, ha a beavatkozást más országban hajtják végre. Számos esetben ugyanis a lányokat a svéd törvényeket kijátszva hazavitték szüleik fekete-afrikai hazájukba, és ott ejtették meg a brutális "műtétet", természetesen messze nem steril körülmények között. A bűncselekményt négytől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendelik büntetni.

Külön érdekesség, hogy a botrányról beszámoló svéd lapok minden esetben "svéd kislányokat" emlegettek cikkeikben, és a szerkesztőknek meg sem fordult a fejükben, hogy a svéd kislányok nem feketék, és a szüleik hazája nem Nigéria vagy Ghána. A megcsonkítottak arányszáma is jól jelzi, milyen sikeresen beérett a skandináv országban a liberális vetés, hiszen ha egy kisiskolás osztályban 30 gyermekből 28-nak ilyen "beilleszkedettek" a szülei, vajon mire számíthat Svédország  tizenöt-húsz év múlva?

(Deres.TV)

Kövess minket -on és -en!

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

Az Olasz Zsidó Hitközségek Uniója (UCEI), valamint a Milánói, Bolognai és Római Zsidó Hitközségek felháborodva ítélik el a milánói, bolognai és római demonstrációkon történteket, amit erőszakos antiszemita incidensek zavartak meg.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Egy alsó-ausztriai vendéglő április 20-án – Adolf Hitler születésnapján – felvette az étlapjára a diktátor egykori kedvenc ételét, a tojásos nokedlit. Az eset hatalmas botrányt kavart – írja a Heute.at.

1945 februárjáig Európa egyik legszebb barokk városát, az Elba menti Firenzeként is emlegetett Drezdát megkímélte a második világháború vérzivatara, és elkerülték az 1943 nyara óta folyamatos, a Németországot romba döntő szövetséges terrorbombázások.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Október elején újabb botrány kavarta fel az amerikai konzervatív médiát. Candace Owens nyilvánosságra hozott egy üzenetváltást, amelyet állítása szerint Charlie Kirkkel folytatott két nappal halála előtt.

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).