A finn katona, aki a Waffen-SS-ben és az amerikai hadseregben is a kommunizmus ellen harcolt

Kövess minket -on és -en!

Amikor Larry Thorne-t 1954-ben közlegényként besorozták az amerikai hadseregbe, már jelentős háborús tapasztalattal rendelkezett.

A második világháborúban azonban – még Lauri Törni néven – nem a szövetségesek, hanem a tengelyhatalmak oldalán harcolt a szovjetek ellen.

Az 1919-ben Finnországban született Lauri Törni 19 éves volt, amikor besorozták hazája hadseregébe. Már a téli háború idején is harcolt a szovjetek ellen, és rövid idő alatt a századosi rangig küzdötte fel magát. A finnek 1941 júniusában a tengelyhatalmak oldalán folytatták Szovjetunió elleni harcukat (ezért nevezték folytatólagos háborúnak a szovjetek ellen 1941. június 25-től 1944. szeptember 19-ig zajló fegyveres konfliktust). Törni 1941 júniusában Bécsbe utazott, hogy elvégezzen egy héthetes Waffen SS-tanfolyamat, majd júliusban visszatért Finnországba.

1942-ben egy aknarobbanástól súlyosan megsérült, de ez sem okozott törést a karrierjében, és 1944-ben háborús érdemeiért megkapta a legmagasabb finn katonai kitüntetést, a Mannerheim-keresztet. Az 1944. szeptember 19-i szovjet-finn fegyverszünet után sem volt hajlandó feladni a harcot. 1945. januárjában csatlakozott a szovjetellenes ellenállási mozgalomhoz, és Németországba utazott újabb kiképzésre, majd márciustól egy német Waffen SS-alakulat kötelékében már ismét a szovjetek ellen harcolt. Nemsokára egy lübecki brit hadifogolytáborba került, ahonnan azonban megszökött, és 1945 júniusában visszatért Finnországba. Hazájában nem fogadták tárt karokkal: árulás vádjával letartóztatták, és hatéves börtönbüntetésre ítélték. Bár a szovjetek szerették volna, ha példás büntetésben részesítik, 1948 decemberében elnöki kegyelemben részesült.

Törni Svédországon és Dél-Amerika érintésével 1950-ben végül az Egyesült Államokban kötött ki. Politikai menekültként New Yorkba utazott, ahol az ottani finn-amerikai közösség segítette. 1953-ban megkapta a tartózkodási engedélyt, egy évvel később pedig a külföldi állampolgárok besorozását lehetővé tevő Lodge-Philbin Actnek köszönhetően Larry Thorne néven csatlakozott az amerikai hadsereghez (a „zöldsapkásokhoz”, vagyis a Különleges Erőkhöz került). Felettesei rájöttek, hogy háborús tapasztalatainak remekül hasznát vehetik, és kinevezték a Fort Bragg-i katonai iskolában oktatójának (a síeléstől kezdve a gerilla-hadviselésig számos dolgot tanított). 1957-től főhadnagyként, 1960-tól pedig már századosi rangban szolgált.

1962-ben, a Különleges Erők 10. Csoportjának tagjaként egy, az iráni hegyekben lezuhant, titkos haditechnikai felszerelést szállító repülőgép felkutatásával bízták meg. Bár korábban három mentőakció is kudarcba fulladt, Thorne hajthatatlanságának köszönhetően az általa vezetett alakulatnak sikerült megtalálni a holttesteket, és kimenekíteni a haditechnikát. A sikeres akciót követően Thorne a Különleges Erők legendája lett. 1963 novemberében Dél-Vietnamba vezérelték, ahol bátorságáért többek között a Bronz Csillag kitüntetést is megkapta.

Thorne második vietnami kiküldetése azonban már végzetesnek bizonyult. A vietnami Katonai Segítségnyújtási Parancsnokság Kutatási és Megfigyelési Csoportjának katonai tanácsadójaként október 18-án éppen az első, sikeres határon túli (laoszi) küldetéséről tért vissza, amikor a rossz látási viszonyok következtében lezuhant CH-34 típusú helikopterével. Mivel holttestét évtizedeken keresztül nem találták meg, sokan úgy gondolták, túlélte a balesetet, és Észak-Vietnamba került hadifogolyként vagy bujkál valahol. A találgatások egészen 1999-ig folytak, amikor fogai segítségével végül sikerült azonosítani Thorne maradványait.

Kövess minket -on és -en!