Egy idős amerikai zsidó férfi, Werner Meritz azt állítja, hogy ő és a csapata fogta el és kínozta meg Julius Streicher újságírót, Adolf Hitler barátját és bizalmasát egy ausztriai faluban 1945-ben.

(Háárec nyomán)

Meritz egy amerikai rádióműsornak nyilatkozva mondta el, hogy három napig egy istállóba zárva tartotta Streichert, akit le is vetkőztetett, és rá is vizelt a testére.

Werner Meritz németországi zsidó családból származik, és 1938-ban el is vitték a buchenwaldi munkatáborba. Onnan aztán három hónap után sikerült megszöknie, majd még a háború kitörése előtt az Egyesült Államokba ment.

Ott az amerikai hadsereg beválogatta egy titkos programba, aminek a lényege az volt, hogy német anyanyelvű európai emigránsokat használtak a foglyul ejtett németek kikérdezésére, hiszen ők jobban ismerték a helyi viszonyokat és a német kultúrát, így "jobban meg is értették a nácikat".

Meritz elmesélte ezt már 2006-ban is, amikor a Virginia állambeli Fort Hunt Park őrei felfedezték, hogy a világháború idején ott működött az amerikai hadsereg és a titkosszolgálat P.O. Box 1142. kódnevű titkos vallatóközpontja. Itt a többnyire zsidó vallatók több németet is át tudtak állítani az amerikaiak oldalára, itt sikerült meggyőzni például az átállásról Wernher von Braun rakétatudóst is, akinek később nagy szerepe lett a Holdra szállásban.

Werner Meritz viszont a háború végén kapott egy csapatot, mellyel Európába ment harcolni, és folytatni a németek vallatását.

Elmondása szerint Ausztriában sikerült foglyul ejtenie Julius Streichert. Streicher a zsidóellenes propaganda egyik legfőbb szervezője volt, szerkesztőként dolgozott a neves Der Stürmer című lapnál.

Meritz azt mondta, hogy bár az amerikaiak arra képezték ki, hogy a vallatásai során ne engedje felszínre törni magából az erőszakot, és inkább férkőzzön a foglyok bizalmába, Streicher elkapásakor "eltört benne valami". Levetkőztette a németet, és bezárta egy pajtába. A társaival közölte, hogy ez az ember most az ő foglya, és nagyon durva dolgokat fog tenni vele, mert „ez egy rendkívül gonosz náci”. Három napig tartotta ott, kényszerítve, hogy meztelenül aludjon a hideg földön, egy alkalommal pedig le is vizelte. Meritz Streicher egész testére vizelt, még az arcába is. Ez alatt a három nap alatt a foglyát kizárólag krumplihéjjal etette, amit szintén lehugyozott, mielőtt odaadta volna Streichernek.

Később Meritz átadta Streichert egy amerikai katonai rendőrségi osztagnak, hogy aztán hónapok múlva a társai halálra ítéljék Nürnbergben.

Az amerikai rádióműsorban nyilatkozó történész szerint igaz lehet Meritz beszámolója, a Julius Streicher elfogásáról készített katonai feljegyzések ugyanis nagyon hiányosak. És bár általában egy másik amerikai katonának tulajdonítják az újságíró elfogását, Meritznek tényleg volt lehetősége megtenni mindazt, amit állít.

Annyi biztos, hogy az amerikaiak fogták el az osztrák-német határ közelében lévő Waidring faluban. Julius Streicher először azt állította, hogy ő csak egy festő, aki semmit nem tud a politikáról, és álnevet mondott az amerikaiaknak, de néhány kérdés után megtört.

Nürnbergben Streicher rengeteget beszélt arról, hogy akik foglyul ejtették, rettenetesen bántak vele, miközben heréit teniszlabda méretűre verték, csikkeket nyomtak el a testén, beleköptek a szájába, arra kényszerítették, hogy a vécéből igyon, és hogy megcsókolja egy fekete katona lábát.