Hihetetlen mennyiségű II. világháborús ereklyére lehet bukkanni a keleti fronton

Kövess minket -on és -en!

Számos kincsvadász próbál szerencsét a történelmi csatatereket, hogy némi „szuvenírre” tehessen szert.

A legnagyobb esély arra, hogy találjanak valamit, minden bizonnyal az egykori keleti front mai országainak (Ukrajna, Fehéroroszország, Oroszország, Baltikum) területén van. 1941 és 1944 között több mint négyszáz szovjet, valamint német hadosztály küzdött élet-halál harcot a hatalmas kiterjedésű sztyeppén, ahol olykor 1600 kilométer széles volt a frontvonal. E négy év alatt közel 27 millió szovjet állampolgár és katona, valamint négymillió német katona esett el a Kelet-európai-síkságon, ahol a teljesség igénye nélkül még a magyar, olasz, spanyol, holland, román, szlovák, horvát, lengyel, francia nép fiai is vérüket, valamint felszereléseiket áldozták.

A tömeges deportálásokat, pogromokat, kitelepítéseket, népirtásokat, véres csatákat, horrorfilmbe illő városostromokat hozó kegyetlen mészárlás során több millió tonnányi muníció, különféle fegyver és egyéb eszköz vagy jármű fogyott, amelyeknek egy tekintélyes része még mind a mai napig a helyszínen található, és arra vár, hogy felfedezzék. A The Vintage News portál – a tavalyihoz hasonlóan idén is – összegyűjtött néhány relikviát, amelyek az utóbbi időben kerültek elő a keleti frontról.

Jelentések

Archívum


Archívum

Kövess minket -on és -en!

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Bűnösnek mondta ki a Leeds-i Koronabíróság azt a 16 éves Northumberland-i fiút, aki tagja volt a „The Base” (Az Alap) nevű, Nagy-Britanniában betiltott nemzetiszocialista szervezetnek.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben volt, amikor magyar területekről elhurcolt civilek hozzátartozói a kormány közbenjárását kérő levelek ezreit küldték a Külügyminisztériumba.

Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

1924-ben hunyt el az az ember, aki a németek ügynökeként érkezett Oroszországba 1917-ben, s akit halála óta nem temették el. Torz eszméi, melynek alapján társaival Szovjetunió néven új államot alapítottak, legalább százmillió ember halálához vezettek.

A Németországban 1938. november 9-én zajlott a Kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból szertehulló üvegszilánkokról kapta.

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy Nyugaton üdülőben őrizték a foglyokat. Néhány adalék Neu-Ulmból. Tudtommal itt 80 000 ember volt, tízezrenként elkülönítve.

1939. szeptember 17-én a Vörös Hadsereg támadásba lendült, hogy megszerezze a Molotov-Ribbentrop-paktum által szovjet érdekszférába sorolt lengyel területeket.

1942. augusztus 29-én, mindössze kilenc hónapi fejlesztőmunka után vetették be először harctéri körülmények között a leningrádi fronton a német Henschel cég félelmetes nehézpáncélosát, a Panzerkampfwagen VI. Tigert, közismert nevén a Tigrist.

A Franciaország északi partjainak közelében található Csatorna-szigetek volt egy olyan terület volt a II. világháború alatt, amely brit fennhatóság alól a németek irányítása alá került.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Ha rövid időn belül nem történnek hatékony intézkedések a gátját vesztett afrikai népszaporulat megfékezésére, akkor a fekete kontinens demográfiai katasztrófának néz elébe, amely azonban paradox módon elsősorban nem rá nézve ígérkezik végzetesnek, hanem inkább a kiáradó emberfölöslege befogadására kárhoztatott Európa számára.

Ez az írás annak az előadásnak a leirata, melyet Léon Degrelle Waffen-SS tábornok adott az Institute of Historical Review (USA) számára, 1982-ben.