Szovjet bábáskodással született meg az „első német munkás-paraszt állam”

Kövess minket -on és -en!

1949. október 7-én jött létre a Német Demokratikus Köztársaság a második világháborút követően szovjet megszállás alá került Németország keleti felén. A két német állam csak 1990. október 3-án egyesült ismét.

Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió a második világháború utolsó hónapjaiban, a jaltai konferencián egyeztek meg abban, hogy Németországot a franciák bevonásával megszállási övezetekre osztják majd fel, Berlin fölött együtt gyakorolják az ellenőrzést.

A legfőbb hatalmat a három hatalom veszi át az ország leszerelése, megszállása és a nemzetiszocializmus maradványainak megsemmisítése érdekében. Az egész Németországra vonatkozó kérdésekben döntő Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. június 5-én jött létre.

Archívum

A szovjet zónában 1945-ben "demokratikus antifasiszta koalíció" alakult, majd a szovjet megszálló hatóságok 1946-ban kierőszakolták a munkáspártok: a szociáldemokraták (SPD) és a kommunisták (KPD) egyesülését.

A Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) 1946 októberében minden tartományban többséghez jutott a választásokon, kivételt csak az ekkor még nem megosztott Berlin jelentett, ahol az SPD külön indult és a voksok majdnem felét kapta.

Az egykori háborús szövetségesek viszonya 1946-tól megromlott. A szovjet és a nyugati zónák határát lezárták, 1948 márciusában a szovjet és a nyugati fél közti ellentétek miatt beszüntette tevékenységét a Szövetséges Ellenőrző Tanács.

1948. június 20-án a francia, angol és amerikai megszállási övezetekből létrejött Trizóniában valutareformot hajtottak végre. A német márka bevezetését a Szovjetunió a potsdami egyezmény megsértésének értelmezte, és blokád alá vette Nyugat-Berlint.

A blokád csak 1949. május 12-én ért véget, s néhány nappal később, 1949. május 23-án kihirdették a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvényét.

Erre a fejleményre már felkészültek Kelet-Németországban. 1947-ben megalakult a Népi Kongresszus, amely 1948 márciusában 100 tagú Néptanácsot választott. Nagyjából az NSZK létrejöttével egy időben megválasztották a Népi Kongresszus tagjait, ekkor azonban már csak az NSZEP dominálta egységes listákra lehetett szavazni.

A Népi Kongresszus május 29-én elfogadta a "demokratikus német állam" alkotmányának tervezetét. Időközben Sztálin utasítására az NSZEP "új típusú párttá" alakult, a marxizmus-leninizmus és az osztályharc elmélete mellett kötelezte el magát, és a demokratikus centralizmus alapján szerveződött újjá.

A párt, élén az asztalosból lett keményvonalas funkcionárius Walter Ulbrichttal, ellenőrzése alá vonta a társadalmi és tömegszervezeteket is.

Archívum

1949. október 7-én a Néptanács berlini ülésszakán kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot, és annak ideiglenes parlamentjévé, Népi Kamarává nyilvánította önmagát. A kormányalakítással Otto Grotewohlt, az NSZEP képviselőjét bízták meg, az NDK első elnöke Wilhelm Pieck lett.

Az "első német munkás-paraszt állam" létrejöttével véglegessé vált Németország megosztottsága, a két német állam csak a kelet-európai szocialista rendszerek bedőlése után, 1990. október 3-án egyesült ismét.

Kövess minket -on és -en!

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Megjelent az Antifa szervezeteket terrorszervezetté nyilvánító kormányrendelet, amiről péntek reggel beszélt a Kossuth rádióban Orbán Viktor. 

Egy aktív életmód- és önvédelmihálózat az edzés és testvériség szellemében ismerteti meg az amerikai tinédzsereket a nemzetiszocialista, fajvédő ideológiával. 

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

A német Ferdinand Zeppelin építette meg az első merev testű, kormányozható és motorral hajtott, a levegőnél könnyebb hidrogéngázzal töltött járművet.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

A Magyar Királyság számára 1941-ben, az 1944-es esztendőben pedig már a visszacsatolt Székelyföldön is érezhető volt a háború előszele, hiszen az eleddig érintetlen székely alakulatok is sorra kapták a mozgósítási parancsokat.

Egy viharvert aktatáska hevert évtizedekig elfelejtve a kiskőrösi helytörténeti gyűjteményben. A benne talált családi fotók boldog vidéki nyarakról és a Horthy-korszakban egyre magasabbra lépkedő pénzügyi szakemberről már böngészhetők a Fortepanon.

Az Egy nő Berlinben (A Woman In Berlin) című film a német újságíró, Marta Hillers naplójából készült, és bemutatja mindazokat a borzalmakat, amelyeket a Vörös Hadsereg katonái követtek el a Harmadik Birodalom fővárosában 1945 áprilisában és májusában.

A hadművelet a „Konrad” fedőnevet kapta, amely a hadművelet kiindulási pontjára, Komáromra (németül Komorn) utal.

Az alakulat felállítását fogatolt gyaloghadosztályként 1939. október 3-án rendelték el. A tisztek és altisztek a rendőrség soraiból kerültek ki, a legénységi állományúak pedig sorköteles újoncok voltak.

A 17 másodpercnyi, fekete-fehér felvétel 82 év után került elő 2015 júliusában. Az amatőr filmen az látszik, ahogy az akkor hétéves Erzsébet nemzetiszocialista karlendítést tesz.

Az 1945 előtti korszak egyik legtisztább, legnagyobb képességű magyar államférfia, Bárdossy László volt az első, aki vértanúhalált halt a Rákosi Mátyás és Nagy Ferenc által állított kivégző oszlopok előtt.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta a Magyarországhoz az első bécsi döntés után visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens után Magyarország belépett a második világháborúba.

Minden iszlamista terrortámadás után az a médiamantra ömlik még a csapból is, hogy a valódi áldozatok tulajdonképpen a muszlimok.

A Nap égi útjának motívuma, mely a világmindenség örök körforgását is jelképezi, az emberiség egyik legősibb jelképének számít. E szimbólum jelentésére tökéletesen illeszkedik a „napforgás” szó, amely a magyar nyelv első tudományos igényű szótára, a Czuczor-Fogarasi (1862) meghatározása szerint így hangzik: „A Napnak látszatos mozgása, keringése, melyet a Föld körül és az úgynevezett állatkörön tesz.”