Kövess minket -on és -en!

Elmélyülő külső és belső konfliktusok, olyan súlyos társadalmi törésvonalak, melyet még Magyarország is megirigyelne, etnikai krízis, romló közbiztonság. Igen, ezek az Amerikai Egyesült Államok mindennapjai, de Joe Biden kormányának (már amennyiben elfogadjuk, hogy beszámítható és ő irányít) vannak fontosabb dolgai is, például a Nordic Resistance Movement (NRM) kriminalizálása.

Alapvetően is aggályos, hogy az USA pökhendi módon fenntartja a jogot arra, hogy más országok (jelen esetben kontinens) szervezeteit listázgassa, de terroristának minősíteni és szankcionálni a Nordic Resistance Movement-et ráadásul minden alapot is nélkülöz.

A Biden-adminisztráció egyik alappillére a „fehér felsőbbrendűség” ellen való lankadatlan küzdelem, ez adta ezúttal is a „jogalapot” a szervezet (és vezetői) szankcionálására. Olyan ez, mint a „demokrácia szállítása”, az NRM – nevéből adódóan – északi országokban aktív, mint már írtam Európában. Svédországban van a székhelyük, de vannak szervezeteik Izlandon, Dániában, Nlorvégiában és Finnországban is, igaz utóbbiban 2020-ban indexre kerültek.

"Az Egyesült Államok továbbra is mély aggodalmát fejezi ki a faji vagy etnikai indíttatású erőszakos szélsőséges fenyegetés miatt világszerte, és elkötelezett amellett, hogy szembeszálljon az erőszakos fehér felsőbbrendűség transznacionális szereplőivel” – ezt már Matthew Miller külügyminisztériumi szóvivő böfögte fel, aki még azért is hápogott, mert a szervezet „nyíltan antiszemita, rasszista, bevándorlásellenes és LMBTQ-ellenes”.

Nem tudni, pontosan milyen tényekre alapozzák, de a minisztérium szerint a szervezet és annak vezetői „erőszakos támadásokat” hajtottak végre politikai ellenfelek, újságírók, tüntetők ellen, „erőszakos képzéseket” tartottak (például késharc, te jó ég!!!), illetve lépéseket tettek fegyverek és robbanóanyagok begyűjtésére is.

Mindezek értelmében a döntés befagyasztja a csoport amerikai kintlévőségeit, és úgy általában megtiltja az amerikaiaknak, hogy kapcsolatba lépjenek a mozgalommal.

A Reuters emlékeztet arra is, hogy Joe Biden lelkes antirasszista, ami nyilván meg is látszik az Egyesült Államok pillanatnyi helyzetén. Amíg a demens öreg bácsi és csatlósai a „belföldi fehér terrorizmus” (plusz most már külföld is) ellen harcolnak, addig lassan, de biztosan ki is húzzák a fehérek lába alól Amerikát.

A lépésre egyébiránt reagált a NRM is, Fredric Vejdeland, az egyik vezető emlékeztetett, hogy a mozgalom törvényesen bejegyzett szervezet, és amennyiben tényleg terrorista akciókat hajtanának végre, már rég felszámolták volna, ez azonban nincsen napirenden sem az Európai Unióban, sem pedig az egyes országokban. Végül találóan azt üzente a Biden-féléknek, hogy „akik az egyik embernek terroristák, másnak szabadságharcosok”.

Mindezzel párhuzamosan mintha összehangolt módon ásná tovább saját sírját a Nyugat. Bidenék északi szomszédja szinte majdnem napra pontosan ugyanakkor minősítette terrorszervezetnek az Iráni Forradalmi Gárdát. Most aztán nem lennék a perzsák helyében!

Kövess minket -on és -en!

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Görögország legfelsőbb választási bírósága kizárta a parlamentből a Spártaiak párt három képviselőjét, arra hivatkozva, hogy megtévesztették a választókat a 2023-as választásokon – jelentette az ERT görög közszolgálati televízió igazságügyi forrásokra hivatkozva.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.