Kövess minket 
-on és 
-en!
Sikeresen lezajlott a Pax Hungarica Mozgalom, a Magyar Nemzeti Arcvonal, és a Hungária Skins által szervezett Becsület Napja megemlékezés a Kapisztrán téren.
A kegyeleti megemlékezésen több hazafias szervezet is koszorúzott, a hungarista szervezetek közös koszorút helyeztek el. Bár a tér sarkában károgott körül-belül 50 antifasiszta ellentüntető, ez nem zavarta meg a több száz megemlékezőt, akik pontban 3 órakor hallhatták, amint kezdetét veszi a rendezvény egy „történelmi időutazással", ugyanis lejátszották Otto Wöhler tábornok, a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának egykori buzdító szavait a német és magyar katonák számára.
A magyar és német himnusz meghallgatása után pedig tényleges kezdetét vette a megemlékezés. A nap első felszólalója Retkes Tamás, író és történész testvérünk volt, aki méltatta a hősök kitartását, és felhívta a figyelmet arra, hogy a mai napig sokan elfelejtik, hogy a Szálasi Ferenc és kormánya, és nem az arrogánsnak beállított német megszállók, hanem a vörös hadsereg becstelenített meg több ezer magyar lányt és asszonyt, akik ellen a kitörésben részt vett hősök is harcoltak. Retkes testvér után következett Vésztői Gyula, a Magyar Nemzeti Arcvonal képviseletében. Vésztői bajtársunk felsorolta azokat a kortüneteket, amelyek ma Európát sújtják, párhuzamba helyezve a kitörés hőseinek bátorságával, hiszen nekünk is hasonló elszántsággal kell felvennünk a küzdelmet - hiszen ma Európát újra megszállók fenyegeti, utvalva ezzel a migráns-válságra.
Ezután mikrofon elé lépett Lantos János, a Pax Hungarica Mozgalom helyettes vezetője, aki kibontotta azt a gondolatot, hogy az évek során hogy lett a nemzeti jobboldal identitást képző elemévé a Becsület Napja. Míg 1997-ben csak a hungaristák emlékeztek, addig mára eljutottunk odáig, hogy a teljes jobboldal magáénak vallja az eseményt, ami mindenképpen a XXI. századi Hungarista Mozgalom sikere is. Az, hogy ez sikerült, annak okát abban látja, hogy a Becsület Napja üzenetének szellemisége az örök isteni értékekben lakozik. Azokban az értékekben, amelyeket a túloldalon lévő antifasiszták nem érthetnek meg, s nem felejtett el üzenni azoknak sem, akik a napokban meggyaláztak egy kitörés-emlékművet, nemes egyszerűséggel „büdös csatornapatkányoknak" nevezve őket. Zárszóként úgy búcsúzott, miszerint; „dicsőség a hősöknek, a magyarságért és a fehér fajért!"
A nap egyik üde színfoltja volt, hogy a konnacionalista gondolat jegyében idén első alkalommal szólalt fel Becsület Napján a Szlovák Testvériség képviselője is. Roppant összeszedett és logikus beszédének egyik fő vezérfonala az volt azon túl, hogy méltatta a hősök emberfeletti teljesítményét, hogy rámutatott, a sovinizmus és a nacionalizmus kizárják egymást, és minket nem a gyűlölet, hanem a szeretet mozgat. Külön kifejezte háláját, hogy meghívást kapott a rendezvényre, és megtiszteltetés volt számára magyar bajtársai közt emlékezni. Egyébként a rendezvény után a hungarista mozgalom néhány képviselője bajtársi hangulatban és egyetértésben folyatott beszélgetést szlovák vendégeinkel a két nemzet sorsát, valamint a jövőt illetően is.
|
|
|
|
|
|
Egy régi, katonai szertartást követően K. Péter lelkész szólt az egybegyűltekhez, aki külön kiemelte a hősiesség örök értékét és méltóságát, valamint alapvetőségét az Európa erkölcsét alapjaiban meghatározó kereszténységben.
Végezetül elhelyeztük a megemlékezés koszorúit, meghallgattuk a Szózatot és az Ébrejd magyart. Elmondható tehát, hogy célunkat elértük, méltó helyen emlékeztünk az 1945-ös budavári kitörésre, leróttuk kegyeletünket. A rendezvény után pedig kezdetét vette az emléktúra.
