Kövess minket -on és -en!

Ingyen kínálja fel doktor Joseph Goebbels vidéki villáját, az úgynevezett Haus am Bogenseet a berlini önkormányzat. 

Stefan Evers pénzügyminiszter a német hírügynökségnek azt mondta, hogy bárki, aki akarja, megkaphatja ajándékba a Nagynémet Birodalom propaganda-miniszterének ingatlanját.

A The Guardian beszámolója alapján már bő egy évtizede vitatkoznak azon, hogy Adolf Hitler közeli munkatársának és jóbarátjának villáját lebontsák-e vagy esetleg újrahasznosítsák. A Berlintől északra, mintegy 40 km-re, a Bogensee tó közelében található, immár megromlott állapotban lévő birtoktól mindeddig sikertelenül próbált megválni a helyi önkormányzat, emiatt is kínálták fel „ajándékba”. Evers ugyan azt mondta, hogy bárkinek átadják, az nem egyértelmű, hogy magánszemélyekre is érvényes az ajánlat. Azt is hozzátette, hogy ha „ingyen sem kell”, akkor lerombolják, úgy ahogyan azt korábban már kilátásba helyezték.

A kiváló szervező és szónok propagandaminiszter Paul Joseph Goebbels volt a Führer egyik legközelebbi bizalmasa, villáját 1939-ben építette Wandlitz mellett. A 17 hektáron elterülő birtokot a háború után rövid ideig kórházként használták, majd a kelet-német kommunista párt ifjúsági szervezetéé lett. Az ingatlan 1990-ben lett ismét tartományi tulajdon, de nem használták semmire.

Kövess minket -on és -en!

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

Az Egyesült Államok példáját követve az Antifa mozgalom terrorszervezetté minősítését kezdeményezte a magyar kormány az Európai Unióban – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben.

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.