Kövess minket 
-on és 
-en!
Nemrég nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint London már az 1960-as években szabadon engedte volna Rudolf Hesst, de a Szovjetunió nem járult hozzá a brit kezdeményezéshez.
Hess, aki birodalmi miniszteri rangban Adolf Hitler helyettese volt, 1941. május 10-én az általa vezetett repülőgéppel, egyedül Skóciába repült, azzal a céllal, hogy még a Szovjetunió elleni német hadjárat kezdete előtt megpróbáljon különbékét kieszközölni Londonnal. Hesst azonban skóciai leszállása után a brit hatóságok elfogták, bebörtönözték, majd a II. világháború után a nürnbergi nemzetközi ítélőszék életfogytiglani börtönre ítélte.
Az egykori német vezető a nyugat-berlini Spandau börtönében töltötte egész hátralévő életét, 1987 augusztusában, 93 évesen elkövetett állítólagos öngyilkosságáig. (Hogy az öngyilkosságról szóló verzió mennyire hihető, arról lásd a lenti kapcsolódó anyagainkat - a szerk.) A brit nemzeti levéltár csütörtökön nyilvánosságra hozott dokumentumaiból állítólag kitűnik, hogy a brit kormányok évtizedeken át próbálták elérni Hess szabadon engedését, emberiességi megfontolásokból.
Több egymást követő brit kormány külügyminiszterei – köztük Alec Douglas-Home, James Callaghan, Douglas Hurd és Lord Carrington – is rendszeres petíciókkal fordultak ennek érdekében a Szovjetunióhoz. Carrington 1979-ben különösen erőteljes hangvételű felhívást intézett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterhez, „embertelennek és értelmetlennek” nevezve, hogy „ezt az öregembert hagyjuk a börtönben meghalni”. Margaret Thatcher miniszterelnök is írt egy hivatalos kérvényt 1982-ben Leonyid Brezsnyevnek a Spandauban akkor már több mint másfél évtizede egyedüli fogolyként raboskodó Hess szabadon bocsátása végett. Moszkva azonban minden alkalommal elvetette a brit kéréseket, azzal az érvvel, hogy nehéz lenne megértetni a háborúban súlyos szenvedéseket átélt szovjet néppel egy ilyen magas rangú egykori nemzetiszocialista vezető szabadlábra helyezését.
A spandaui börtön igazgatása a négy győztes szövetséges nagyhatalom – a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország – közös felelősségi körébe tartozott, és a foglyok sorsáról szóló döntésekhez is konszenzusra volt szükség. Spandauban Hess mellett több más német vezető is raboskodott – köztük Karl Dönitz, aki a teljes összeomlásig rövid időn át Hitler utódja volt -, de valamennyien évtizedekkel Hess halála előtt szabadultak.
Rudolf Hess halála után a nyugat-berlini börtönépületet lebontották, nehogy zarándokhellyé váljon, a helyén bevásárlóközpont épült.
Bővebben: Adolf Hitler békeajánlatát vitte az angoloknak Rudolf Hess 1941-ben, fél évszázad börtön járt érte
|
|
|
|
|
|
