Kövess minket 
-on és 
-en!
Sztepan Szviridov, az “Antifasiszt” nevű online politikai magazin újságírója egy igen érdekes elmélettel állt elő arról,
hogyan fog megszűnni az ukrán államiság a következő évek során. Az újságíró szerint ez már csak idő kérdése, és emellett azt is valószínűsíti, hogy Magyarország fogja elindítani Ukrajna végső felbomlását. Szviridov rövid áttekintést ad az – orosz – olvasóknak arról, miért van Magyarországnak legitim követelése arra vonatkozóan, hogy Kárpátalját visszakapja.
“A trianoni egyezmény eredményeként Magyarország elvesztette területeinek 72%-át, lakosságának 64%-át – beleértve 3 millió magyart -, elveszítette tengerpartját, haditengerészetét, erdeinek 88%-át, ásványkincseinek 83%-át, bankrendszerének és hitelintézeteinek 67%-át.” Szviridov szerint a magyar külpolitika Németország felé orientáltsága a második világháború során kizárólag annak köszönhető, hogy Hitler lehetővé tette a még friss történelmi sebek begyógyítását az elveszített területek visszacsatolásával. Mint az újságíró is emlékeztet, ez egyáltalán nem csak területi követelés, Magyarország gazdasági lehetőségeinek több mint háromnegyede le lett szakítva az országról.
Szvidirov gondolatmenetének folytatása kifejezetten érdekes, mivel hazánk politikai életét külső szemlélőként figyelő politikai elemzőként úgy látja, hogy a magyar külpolitika ugyanazokat a törvényszerűségeket fogja követni, mint az első és második világháború közti időszakban. Írásában említi a tapolcai időközi választást, amit Magyarország külpolitikájának középtávú alakulása szempontjából egy lényeges pontnak tekint, mivel ennek kapcsán felsorolja a Jobbik Kárpátaljával kapcsolatos követeléseit, valamint utalást tesz a Jobbik támogatottságának növekedésére, – majd arra is, hogy 2018-ban Magyarországon országgyűlési választások lesznek. A politikai elemző láthatóan a Jobbik kormányra jutásával számol, ugyanis ettől a ponttól a magyar külpolitika alakulását annak megfelelően számítja, amit Vona Gábor orosz sajtóorgánumoknak adott – magyar nyelven több alkalommal nem megjelent – nyilatkozataiból valószínűsít. Szviridov a Jobbik erősödését ecsetelgetve végül eljut oda, hogy Ukrajna számára addig volt garantált az államiság, amíg orosz szövetséges volt, mert azt egyedül az orosz katonai erő elrettentő ereje garantálta, Oroszország támogatása híján pedig Ukrajna további létezése nem biztosított.
A publicisztika szerint az orosz lakosság tisztában van azzal, hogy Ukrajnában annak a mozgalomnak jogutódja szivárgott be a hatalomba, ami a második világháború idején együttműködött Németországgal, és emiatt az orosz közvélemény részéről többé semmilyen támasza nincs az ukrán államiság fenntartásának. Szvidirov kifejti, hogy “a 2018-as országgyűlési választásokat követően egy Jobbik-kormány első lépése lehet, hogy helyreállítja a történelmi igazságot és visszacsatolja Kárpátalját”.
A szerző ezt egy – jelen helyzetben – megvalósítható lépésnek tartja, és kifejti, hogy az ukrán hadsereg semmit nem tudott kezdeni több tízezer beszivárgóval a Donbassz régióban, és nem tudna kezdeni Kárpátalján sem, ahol a 2018-as választási győzelmet követően magyar részről is megjelenhetnek az “udvarias emberek” (így nevezték a Krím-félszigeten megjelenő, azonosító nélküli fegyvereseket, akik biztosították a térséget, amíg a Krím lakossága megtartotta a népszavazást az Ukrajnától elszakadásról és Oroszországhoz csatlakozásról).
A szerző szerint tehát évek kérdése, és magyar részről is megjelenhetnek az “udvarias emberek”, Oroszország pedig ha retorika szintjén támogatja is Ukrajna területi egységét, a gyakorlatban már nincs támogatottsága a jelenlegi Ukrajna fenntartásának. Szviridov kifejti, hogy a következő választási ciklusban az Európai Unió már nem fog több pénzt fektetni Ukrajnába, ami gyakorlatilag fekete lyukként szívja magába az európai forrásokat, Kijev pedig nem tud néhány hónapnál tovább kitartani. Szerinte az ukrán államcsőd egyenes következménye, hogy Kárpátalja leszakad Ukrajnáról, onnantól pedig napok kérdése, és a lengyel hadsereg “humanitárius beavatkozást” kezd a lengyel többségű területeken. Szviridov szerint ennek egyik kiváltó oka az lesz, hogy Kijev felfegyverezte a banderiánus Jobb Szektort és más szélsőjobboldali csoportokat, melyeket nem tudnak kontroll alatt tartani, és a problémák súlyosbodásakor terrorizálni kezdik majd az Ukrajnában élő kisebbségeket – elsősorban magyarokat és lengyeleket.
Onnantól pedig nincs megállás, – a szerző szerint – a Lvov régió csatlakozik Lengyelországhoz, Kárpátalja Magyarországhoz, majd a többi orosz többségű terület – Harkov, Odessza, Kerszon és Nyikolajev – lerázza magáról az oroszellenes politikát és kérelmezni fogja, hogy visszacsatlakozhasson Oroszországhoz. A szerző szerint onnantól, hogy Ukrajnában államcsőd következik be, a kisebbségi területek leszakadása elkerülhetetlen, az egyetlen kérdés csak ez lesz, hogy megmarad-e Ukrajna államisága. Erről viszont egy orosz-lengyel-román konferencia fog dönteni, és Ukrajna számára a legjobb forgatókönyv, hogy Kijev mellett két ukrán megyével megmaradhat az ukrán államiság, de ez is elsősorban Oroszország jóindulatán múlik majd.
|
|
|
|
|
|
(Hídfő.ru nyomán)
