A berlini izraeli nagykövetségi szóvivő szerint Izrael a német bűntudat fenntartásában érdekelt

Kövess minket -on és -en!

Egy újságírókkal folytatott kötetlen beszélgetés során Izrael németországi nagykövetségének szóvivője kijelentette:

országának nem érdeke a németekkel való kapcsolat teljes rendezése - adja hírül a Háárec. A Berlinben izraeli újságírókkal megejtett beszélgetés során Adi Farjon nagykövetségi szóvivő kerek-perec kijelentette: a cionista államnak nem az az érdeke, hogy normalizálódjon a két ország közötti kapcsolat, hanem az, hogy fenntartsák a németek lelkébe elültetett bűntudatot a "holokauszt" miatt.

Szavai még a tisztességesebb izraeli újságírókat is kiakasztották. "Teljesen meg voltunk döbbenve" - mondta a Háárecnek egy újságíró hölgy, aki részt vett az "eligazításon". "A szóvivő teljesen egyértelműen azt mondta, hogy izraeli érdek a német bűntudat fenntartása. Sőt, még azt is hozzátette, hogy enélkül számukra csak egy ország lennénk a sok közül."

Szavait más újságírók is megerősítették, akik ugyancsak részt vettek az eseményen. Azt is elmondták, hogy maga a nagykövet, Jakov Hadas-Handelsman is megjelent a beszélgetés egy részén, akárcsak több olyan nagykövetségi dolgozó, akik nem értettek héberül. "Annyira kínos volt, alig tudtunk hinni a fülünknek. Ülünk, majszoljuk a mogyorót, a szóvivő háta mögött ott van két német nő, akik egy szót sem értenek héberül, és a nagykövetség személyzete arról beszél nekünk, hogy ők a német bűntudat fenntartásán dolgoznak, és nem érdekük, hogy a két ország viszonya normalizálódjon" - mesélte egy másik újságíró.

Archívum

Az pedig, ami a fentiek kiszivárgása után következett, nem tartozik a világ legmeglepőbb fejleményei közé: az izraeli külügyminisztérium egyszerűen letagadta az elhangzottakat, mondván, a szóvivőt hamisan vádolják az elhangzottakkal. Éppen csak azt nem állította, hogy a megdöbbenésüknek hangot adó izraeli újságírók antiszemita indíttatásból rágalmazzák a nagykövetséget... Ez az év egyébként nagy összeborulásokat tartogat a félnótás zsidóimádóvá züllesztett német és az azt a végletekig kihasználó izraeli kormány között.

Idén ünneplik ugyanis a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulóját - mely, amint láttuk, igen sok jót hozott a Fritzeknek: olyan gyümölcsöző bűntudatuk van, mint még senkinek kerek e világon. Ráadásul a Führer hajdani birodalma mára a háborús bűnös terrorállam egyik legnagyobb támogatójává vált, és ez nem csak a tengeralattjárók és más fegyverek rendszeres ingyenes szállításában nyilvánul meg. Rendszeresen kiáll a holokausztozás pajzsa alatt az emberi jogokat lábbal tipró ország mellett, még abban is támogatja őket, hogy - az EU törekvésével szemben! - továbbra is gond nélkül exportálhassanak olyan termékeket, melyeket a megszállt Ciszjordániában készítenek a palesztinokat szórakozásból gyilkolászó telepesek.

Ennek a csodálatos 50. évfordulónak a részeként Norbert Lammert, a Bundestag elnöke Izraelbe látogatott, s a szerdai beszédében a kneszetben a két ország közötti "intenzív barátságot" egy "történelmi csodának" nevezte. Válaszában a kneszet elnöke megsimogatta az alázkodó nyomorult buksiját, mondván, igen, Németország valóban igaz barátja Izraelnek...

(Kuruc.info)

Kövess minket -on és -en!

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

A történészek által Göringnek tulajdonított alábbi levél először az angliai „The Independent Nationalist”-ban jelent meg.

A második világháborúban elesett német katona földi maradványait tárták fel Kecskeméten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai.

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A nemzetiszocialista aktivista, Marla-Svenja Liebich, korábban Sven Liebich, nem kezdte meg börtönbüntetését a chemnitzi női börtönben. A hatóságok most körözik - közölte az ügyészség. Liebich ellen végrehajtási parancs van érvényben.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

A német Wehrmacht katonái 1940. június 14-én egyetlen lövés nélkül foglalták el a „fény városát”.

Az alsó-ausztriai Horn táborába kerültek kiszállítása a Szovjetunióba hónapokig tartott. Hozzátartozott ahhoz az ausztriai lágerlánchoz (Zwetl, Stockerau stb.), amelyből az amerikaiak beleegyezésével mintegy 60 000 hadifoglyot kiszállítottak a Szovjetunióba jóvátételi munkára.

Az 1920. június 4-én bekövetkezett trianoni tragédiát követően a két világháború közötti megcsonkított Magyarországon nem lehetett nem beszélni a területi revízióról.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

Az első világháború romjain Németország új megmentőre várt. Egy 50 éves bajor költő és drámaíró, Dietrich Eckart úgy érezte megtalálta a megoldást.

A „világforradalom” néven ismert kommunista stratégia (1917–1924) egy kommunista világkormány létrehozását célozta, a proletár tömegeket az akkori uralkodó osztály ellen uszítva, hogy a helyébe egy kozmopolita bankárok által támogatott marxista vezetőréteget, valamint deklasszált társadalmi elemek egymást elvtársnak tituláló hordáját ültesse.

A tömeges deportálások megindítása szervesen összefonódott a magyarországi szovjet hatalom kiépítésének szándékával, s abban a magyarországi kommunisták tettestársként működtek közre.

A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván által létrehozott irreguláris egységről a Rákosi- és Kádár-rendszerben főleg az úgynevezett „fehérterrorban” való részvételük kapcsán esett szó.

Mondják, hogy akik életükben jó és értékes cselekedeteket hajtottak végre, vagy éppen magasabb rendű dolgoknak áldozták életük java részét, azok sosem halnak meg igazán.

Százakat taposott össze a tömeg Sztálin temetésén. Vaszilij Grosszman író úgy emlékezett arra a napra, mint amikor az emberek az igézettség állapotában, a misztikus eleve elrendelés szellemében rohantak a pusztulásba.