Kövess minket -on és -en!

Ha az utolsó pillanatban nem születik meg a második bécsi döntés, a honvédség megtámadta volna Romániát.

Teleki Pál viszont sikerrel taktikázott, így 1940. augusztus 30-án Észak-Erdély vér nélkül tért vissza Magyarországhoz. A trianoni békediktátum aláírása után a magyar lakosság és a kormányok elsődleges céljává az elcsatolt területek visszaszerzése vált. Az első sikert 1938-ban könyvelhette el Magyarország, amikor az I. bécsi döntéssel a Felvidék déli, túlnyomó részt magyarok lakta 11 ezer négyzetkilométeres sávja tért vissza.

Egy évvel később a Nagynémet Birodalom csapatai bevonultak Prágába, a magyar honvédség pedig visszavette az ugyancsak önállóságát kinyilvánító Kárpátalját.

Ekkor már másfél éve tartott hazánk fegyverkezési egyenjogúsága, a kisantant országokkal szemben így is 20 éves lemaradást kellett behozni. Megjelent viszont a lehetősége a területi revízió katonai eszközökkel való kivívására is, amit leginkább a honvéd vezérkar sürgetett, a Teleki-kormány inkább a „békés újraegyesítés” híve maradt.


Egymásnak feszülve a határon

1940-ben Magyarország és Románia ugyanazon szövetségben, ám potenciális ellenségként tekintett egymásra. Utóbbit csak megerősíti, hogy 1939 őszén, a háború első napjaiban Románia mozgósítást rendelt el nyugati határvidékén, amire hazánk is csapatösszevonásokkal felelt. A német diplomáciának komoly erőfeszítésébe került megakadályozni, hogy a honvédség ne indítson azonnali támadást Erdélyért.

Teleki Pál 1940. április 17-én levélben javasolta egy német-olasz-magyar tanácskozás összehívását, amelyben rendezhetnék a Romániával fennálló területi vitákat. Hitler válasza egyértelmű volt: szükségtelen az egyeztetés, a térségben a legteljesebb nyugalom kívánatos, Magyarország Románia elleni esetleges katonai akciója teljesen ellentétes a német érdekekkel.

A két ország ettől függetlenül növelte a készültséget és egyre gyakoribbá váltak  a határvillongások is. Amikor pedig a Szovjetunió június 26-án felszólította Romániát Besszarábia és egyes bukovinai területek átadására, a magyar vezetés is nyíltan megfogalmazta Erdély iránti igényét. Ekkor már teljes volt a mozgósítás, Románia másfél millió főt tartott fegyverben, Magyarország is felvonult a határ teljes hosszán. A honvédség létszáma ekkor mintegy 550 ezer fő volt, Erdélyben körülbelül 430 ezer román katona állomásozott.


Mindent, vagy semmit

A magyar siker még egy 1938 őszén készült honvéd vezérkari „esélylatogatás” szerint is elenyésző volt. De cseppet sem reménytelen, hiszen a legfőbb, francia szövetségesétől megfosztott Románia Magyarország, Bulgária és a Szovjetunió területi követeléseinek harapófogójába szorult. Az ország állami léte került veszélybe, csak a tárgyalásokban bízhatott, és egyedül a németektől remélhetett támogatást, akiknek szükséges volt a nyugalomra a térségben.

Német nyomásra tehát a magyar és a román fél egy asztalhoz ült, ám az augusztus 16-24. között tartott egyeztetések kudarca egy percig sem volt kérdéses. Románia katonai fölénye tudatában nem engedett a „túlzottnak” tartott magyar követeléseknek, Magyarország pedig nem fogadhatta el a minimális területi engedményeket és a lakosságcserét – a székelyeket például az átengedett határ menti sávra toloncolták volna.

Teleki Pál miniszterelnök ekkor mindent feltett egy lapra. Augusztus 26-án a határra rendelte a teljes honvédséget, 28. hajnalra pedig kitűzte a Románia elleni támadás időpontját. Tudta, a Führer nem engedheti meg, hogy „hátországában” felfordulást, bizonytalanságot okozzon egy fegyveres konfliktus. Ezért vagy azonnal, vagy remélhetőleg még a hadjárat befulladása előtt közbelép.


A román külügyminiszter elájult

A német vezér és kancellár nyomására az 1940. augusztus 30-án megszületett II. bécsi döntés szerint Magyarország csaknem a teljes, a kétoldalú tárgyalásokon követelt területet megkapta. Visszatért a Partium és Erdély északi része, a Székelyföld, összesen 43 492 négyzetkilométer 2,46 millió lakossal, amelyből 1,344 millió (54,6 százalék) volt magyar, 1,068 millió román (43,5 százalék) és 47 300 fő (1,9 százalék) német.

A hír sokkolta a román vezetést és közvéleményt, több forrás megemlíti, hogy a tárgyalásokon részt vevő Mihail Manoilescu román külügyminiszter eszméletét vesztette, amikor meglátta az új határokat. Horthy pedig kiadta hadparancsát: Előre, a keleti Kárpátok gerincéig!

Az eufóriát és az újabb sikeres etnikai revíziót leszámítva azért látni kell, hogy hazánk kapta a szegényebb, ám magyar többségű részt, miközben nem lehetett elégedett a Dél-Erdélyben maradt magyarok és történelmi városok, kultúrtájak visszaszerzése nélkül. Románia bár területi engedmények árán, de megtarthatta a gazdag városokat, ipari központokat, és elkerülte a háborút. A legtöbbet Németország nyert: megőrizte a stabilitást és szövetségeseit az akkor még reményekkel teli és sikeres háborús hadjáratok alatt.

Kövess minket -on és -en!

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Adolf Hitler helyett Charlie Chaplin színész fényképe szerepel a szerb BIGZ tankönyvkiadó nyolcadikos történelemkönyvében – írja a Szabad Magyar Szó a Nova szerb portál alapján.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

A francia állami vasúttársaság (SNCF) munkatársai a párizsi Austerlitz pályaudvaron hétfőn két emberre rálőttek és megsebesítették őket, köztük egy férfit, aki egy horogkeresztet festett egy falra.

A Csíkszentdomonkos és Marosfő körüli harcokban estem fogságba 1944. szeptember 12-én a 23. határvadász zászlóalj tisztjeként. A gyűjtőtáborok – Brassó, Focsani, Moszkva – után Magnyitogorszkban tettek ki a vasúti szerelvényből.

A Magyar Nemzeti Arcvonal egykori vezetője nem a börtönben akar meghalni, ártatlanságát hangoztatja. Megszólalt több érintett is.

Amerika az úgynevezett megállított érzelmi fejlődés (Arrested Emotional Development/AED) járványszerűségében szenved. Lényegében permanens infantilizmusról van szó, és a következők valamilyen kombinációja jellemzi: függőség, kapzsiság, éretlenség, félelem, hibáztatás, szégyen, neheztelés és düh.

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

A dokumentum azt állítja, hogy a nemzetiszocialista Németország vezetősége 1944-ben az angol-amerikai erők és a Szovjetunió közötti szakításra várt, hogy az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a tengely oldalára állítsa.

Néha érdemes egy-egy szürreális, szatirikus nézőpontot előrántani a "kalapból", mert ezekből szemlélve meglehetősen megvilágító erejű látleletet kaphatunk a valóságról.

A tengerentúli nemzetiszocialista szimpatizánsok Adolf Hitler számára építtették a kaliforniai luxus-főhadiszállást, a háború kitörése miatt azonban a Führer végül soha nem jutott el oda.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

Fogságba esésem első percei veréssel teltek. Miközben a sorfalat álló angol katonák előtt elvonultunk, a géppisztoly agyával ütöttek, majd rugdaltak bennünket, gyorsabb haladásra késztetve a mintegy 300 embert.

A szlovák Specializált Büntetőbíróság bírója bűnösnek találta Marián Magátot „szélsőséges gondolatbűncselekmények” elkövetésének vádjában.

Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.