1942. október 3-án volt minden hordozórakéta ősatyja, a V–2 első sikeres startja. A Vergeltungswaffe–2 egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta volt, amit a Nagynémet Birodalom szakemberei fejlesztettek ki a Balti-tenger egy kis szigete, Usedom egy településén, Peenemündében.

A fejlesztést egy német mérnökgéniusz, Wernher von Braun vezette. A V–2 elődjének számító, A betűjelű rakétákon már a harmincas években is dolgoztak a német mérnökök (akkor még Kummesdorfban), a negyedik A-rakéta, az A4 volt a későbbi V–2 közvetlen elődje. A 14 méter magas, 13 tonnás rakéta üzemanyaga etanol-víz keverék volt, az égést folyékony oxigénnel táplálták.

A V–2 1942 márciusában startolt először, és pár másodperc után fel is robbant, az első sikeres indításra október 3-ig várni kellett. Az állandó tökéletesítéseknek köszönhetően 1944 szeptembere és 1945 márciusa között a németek már a háborúban is bevethették, több mint háromezer alkalommal (elsősorban Angliában és Belgiumban). A rakéta irányítórendszere azonban nem volt elég pontos, így fegyverként nem lehetett jól használni célpontok ellen, amit az is mutat, hogy az indított rakéták közül csak 1100 érte el a célját. 

Az űrhajózás szempontjából 1944 eleje is fontos dátum (pontosabb adat nem ismert): egy teszt során egy V–2 189 kilométeres magasságig emelkedett, és ezzel az első, ember alkotta tárgy lett, ami a világűrbe jutott. A háború végén von Braunt (aki egyébként az SS őrnagya volt) a híres Gemkapocs-hadműveletben 150 kollégájával és több tucat V–2-vel együtt az Egyesült Államok elrabolta és a saját céljai érdekében állította munkába. A Németország összeomlása utáni hetekben a hadsereg egyik speciális egysége Peenemündéből, a Harmadik Birodalom szövetségesek kezére került szupertitkos rakétafejlesztési bázisáról összesen 70 komplett V-2 ballisztikus rakéta birtokába jutott, több ezer oldalnyi értékes dokumentációval együtt. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy - versenyt futva az oroszokkal - az amerikaiaknak sikerült foglyul ejtenie Peenemünde agytrösztjét, Wernher von Braun professzort, a német rakétaprogram szakmai főnökét, és a V-2 kifejlesztésében közreműködő 40 német rakétamérnököt is.

Esetükben az amerikaiak nem voltak finnyásak, nem számított, hogy Von Braun illetve kollégái is a háborús bűnös szervezetnek minősített SS kötelékébe tartoztak; valamennyiüket Amerikába vitték, ahol mesés fizetést, gyorsított eljárással amerikai állampolgárságot és a kutatásaik folytatásához minden csúcstechnikával felszerelt telepet kaptak annak érdekében, hogy közreműködjenek az amerikai rakétaprogram megvalósításában. A szovjeteknek kisebb agyak jutottak, viszont a peenemündei létesítményekre és alkatrészekre ők tették rá a kezüket.

A V-2 volt az első ember alkotta eszköz a kozmoszban

A háborús hírszerzés adatai és az amerikai oldalra állított német rakétamérnökök információi alapján a katonai vezetők már régebb óta tisztában voltak azzal, hogy a V-2 a kor viszonyaihoz képest egészen különleges, rendkívüli teljesítményű eszköz, amely képes átlépni az atmoszféra és a világűr provizórikus határát jelentő 100 kilométeres magasságot, az úgynevezett Kármán-vonalat. Még a második világháború idején, 1944. június 20-án a peenemündei telepről felbocsátott MW 18014 lajstromszámú V-2 rakéta bizonyíthatóan elérte a 176 kilométeres maximális magasságot, így a háború menetének megfordítására szánt "csodafegyver" lett az első olyan eszköz az emberiség történetében, amely kijutott a kozmoszba.