A köztudatban a Waffen-SS-ről olyan általános kép alakult ki, mintha egy teljesen gépesített, igen korszerűen felszerelt és kiképzett, nemzetiszocialista szellemben nevelt szuper párthadsereg lett volna. Ez a felfogás azonban csak részben felel meg a hadtörténeti tényeknek.

A háború végén a Waffen-SS-ben hadosztálynak kiadott legmagasabb hadrendi szám a 38-as volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi hadosztályt szerveztek volna összesen, hiszen több hadrendi számot (így például a 23-ast, a 26-ost és a 27-est) egymás után többször is kiadtak. Emellett a Waffen-SS-ben igen jelentős számú kisebb alakulat (dandár, ezred, önálló zászlóalj és osztály) került felállításra, amelyekkel a szakirodalom tekintélyes része sajnos alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik. Persze e helyütt nem célunk a Waffen-SS teljes fejlődéstörténetének tárgyalása, de arra rá kívánunk mutatni, hogy a csapatok közel sem voltak teljes mértékben gépesítve, még kevésbé korszerűen felszerelve.

A felállított vagy szervezni kezdett 39 hadosztály közül hét páncéloshadosztály volt (18 százalék) és másik hét páncélgránátos- (gépkocsizó gyalog-) hadosztály 21(18 százalék). Ezen kívül szerveztek hat hegyihadosztályt (15,3 százalék), három lovashadosztályt (7,7 százalék) és 16 gránátos- (fogatolt gyalog-) hadosztályt (41 százalék). Ebből tehát látható, hogy az SS-hadosztályok több mint 64 százalékának mozgékonysága alapvetően állati vagy emberi izomerőn alapult.

A fegyverzet tekintetében megállapítható, hogy a Waffen-SS alakulatait általában csapatnemüknek megfelelően, a német szárazföldi haderő hasonló kötelékeinél rendszeresített gyalogsági fegyverekkel, gyalogsági nehézfegyverekkel, tüzérségi eszközökkel, gépjárművekkel és egyéb felszerelésekkel látták el. A Heer azonban 1942-ig sikerrel akadályozta meg, hogy a vetélytársnak tekintett Waffen-SS páncélos haditechnikához is hozzá juthasson, mivel a fegyverzet elosztását a német szárazföldi haderő fegyverzetügyi hivatala (Heereswaffenamt) végezte. Az SS-csapatok 1942-ig harckocsikat nem is vethettek be. A gépkocsizó SS-hadosztályok egyetlen páncélos elemét sokáig csak egy-egy rövid csövű StuG. III rohamlövegekkel felszerelt üteg jelentette, amelyeket a csapatok 1940 májusa („LSSAH”) és 1941 szeptembere („Wiking”) között kaptak.

1942 tavaszától a Waffen-SS fokozatosan fegyverzeti egyenjogúságot nyert. Ez év őszén ugyanis a gépkocsizó gyaloghadosztályokat – úgy a Waffen-SS-ben, mint 1943 nyarán a német szárazföldi haderőben – páncélgránátos-hadosztályokká nevezték és szervezték át. A Wehrmacht szűnni nem akaró ellenkezése ellenére a „Leibstandarte”, a „Das Reich”, a „Totenkopf” majd a „Wiking” gépkocsizó SS-hadosztályokat harckocsikkal, rohamlövegekkel és lövészpáncélosokkal szerelték fel.

1943 elején, Harkov körzetében az ellentámadásba lendült szovjet csapatok ellen az SS már páncéloshadtest-kötelékben vetette be páncélosezreddel, Tiger E nehézharckocsikkal, rohamlöveg-osztállyal és lövészpáncélosokkal is rendelkező első három SS-páncélgránátos-hadosztályát. Az SS-csapatok harci teljesítménye kiváló volt ugyan, de a kíméletlen harcokban maguk is igen érzékeny veszteségeket szenvedtek. Ezzel együtt Hitlerben kialakult az a tévhit, hogy a Waffen-SS csapatai a keleti front minden nehézségén úrrá tudnak lenni. Nem csoda, hogy a nyárra tervezett kurszki ellentámadásban is ezeknek az SS-páncélgránátos-hadosztályoknak szánt főszerepet.

Ennek ellenére a Waffen-SS felszerelésében a háború egésze alatt meghatározó szerepet játszottak a különböző zsákmányolt fegyverek, gépjárművek és páncélosok. Ez alól még az SS-páncéloshadosztályok sem voltak kivételek.

A nem megfelelő mennyiségű, vagy éppen kifogásolható minőségű (zsákmány-) fegyverzet miatt az SS saját haditechnikai kutatást is végzett. A kutatás eredményeként tervezett fegyverek egy részét kisebb mennyiségben (csupán az SS-alakulatok számára) gyártották is, például különböző páncéltörő puskákat, géppisztolyokat és sorozatvetőket.

1944-re a Waffen-SS hét páncélos- és legtöbb páncélgránátos-hadosztálya nem csak elérte, de elméleti állománytáblája szerint több helyen meg is haladta a német szárazföldi haderő páncélos- és páncélgránátos-hadosztályainak előírt létszám- és fegyverzeti viszonyait. Az alábbi táblázat az 1944. mintájú német páncéloshadosztály és az SS-páncéloshadosztály állománytáblájának eltérő tételeit hasonlítja össze:

	SS-páncélos- hadosztály	1944. mintájú páncéloshadosztály
Teljes létszám	17 809 fő	14 727 fő	+3082 fő
Pisztoly	4362	3276	+1086
Géppisztoly	1712	1607	+105
Puska és karabély	12 285	9094	+3191
Nehézgéppuska	102	72	+30
Közepes aknavető	62	52	+10
Nehézaknavető	26	18	+8
Nehéz páncéltörő ágyú	28	13	+15
8,8 cm-es légvédelmi löveg	18	12	+6
Könnyű tábori tarack	37	25	+12
Nehéz tábori tarack	18	14	+4
Páncélgépkocsi	22	16	+6
Könnyű lövészpáncélos	63	55	+8
Közepes lövészpáncélos	241	232	+9

 

Archívum

Istóczy Győző, a magyar fajvédelem úttörője

A két páncéloshadosztály-típusban a rendszeresített harckocsik száma (91 Panzer IV és 79 Panther) megegyezett. A legfőbb különbség az volt, hogy a Waffen-SS páncélgránátos-ezredei kettő helyett három páncélgránátos-zászlóaljjal és kettővel több ezred-közvetlen századdal rendelkeztek. Ez tény a létszám és fegyverzet vonatkozásában már önmagában is jelentős eltérést eredményezett.

Egy teljesen feltöltött 1944-es SS-páncéloshadosztály összes fegyverének egyperces tűztevékenységével 65.893 kg lőszert lőtt ki. Ugyanez az érték egy Heer-páncéloshadosztály esetében csak 47 624 kg volt. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy állománytáblájuknak megfelelően feltöltött SS-páncéloshadosztályokat utoljára 1944. júniusában, Normandiában vetettek be.

A gyakorlatban a két páncéloshadosztály-típus harcértéke között nem volt olyan jelentős a különbség. Összehasonlításul vizsgáljuk meg a magyar hadszíntéren harcoló 3. SS-páncéloshadosztály és a Heer 3. páncéloshadosztályának 1945. január 15-én jelentett, meglévő fegyverzetét:

 

	3. SS-páncélos- hadosztály	3. páncélos- hadosztály
Panzer IV harckocsi	21	31	+10
Panther harckocsi	24	44	+20
StuG. III rohamlöveg	31	10	-21
Jg.Pz. IV vadászpáncélos	15	9	-6
Könnyű lövészpáncélos	29	61	+32
Közepes lövészpáncélos	52	116	+64
Önjáró tarack	18	17	-1
Puskák és karabélyok	10 553	7454	-3099
Géppisztolyok	1112	946	-166
Gépkarabélyok	-	59	+59
Könnyűgéppuskák	514	346	-168
Nehézgéppuskák	46	35	-11
Közepes aknavetők	45	41	-4
Nehéz aknavetők	29	21	-8
Könnyű gyalogsági lövegek	10	-	-10
Nehéz gyalogsági lövegek	4	7	+3
Önjáró gyalogsági lövegek	7	-	-7
2 cm-es légvédelmi gépágyúk	30	44	+14
242 cm-es négycsövű légvédelmi gépágyúk	9	2	-7
3,7 cm-es légvédelmi gépágyúk	17	-	-17
8,8 cm-es légvédelmi lövegek	17	5	-12
Könnyű tábori tarackok	24	8	-16
Nehéz tábori tarackok	14	10	- 4
10 cm-es tábori ágyúk	4	-	- 4
Nehéz páncéltörő ágyúk	16	14	- 2

 

Egyébként a Heerben és Luftwaffe-ban is voltak különleges hadrendű, kiemelt páncélos- és páncélgránátos-alakulatok (például a „Grossdeutschland”, „Feldherrnhalle” és a „Hermann Göring” hadosztályok, vagy a páncélos-tanhadosztály), amelyek mindig a legkorszerőbb fegyverzetet kapták, s hadrendjük erősebb volt az átlagnál.

Az SS-lovashadosztályok átszervezését éppen Magyarországon rendelték el 1944 decemberében. Az ekkor rendszeresített új állománytábla alapján a lovashadosztályok és a szárazföldi haderő lovasdandárainak összehasonlítása a következő képet mutatta:

 

Fókusz

97 évesen ítélhetik el a stutthofi koncentrációs tábor egykori titkárnőjét népirtás miatt

SS-lovashadosztály	Heer-lovasdandár	Többlet
Teljes létszám	10 799 fő	10 983 fő	a Heer javára
Lovak	7110	8335	a Heer javára
Karabély	6436	5400	az SS javára
Géppisztoly	2874	3488	a Heer javára
Könnyűgéppuska	279	391	a Heer javára
Nehézgéppuska	54	58	a Heer javára
Közepes aknavető	36	58	a Heer javára
Nehéz aknavető	8	8	-
Nehéz páncéltörő ágyú	22	9	az SS javára
2 cm-es légvédelmi gépágyú	13	13	-
Könnyű tábori tarack	33	37	a Heer javára
Nehéz tábori tarack	4	-	az SS javára
Tehergépkocsik	450	531	a Heer javára
Személygépkocsik	241	283	a Heer javára
Vontató járművek	64	69	a Heer javára
Motorkerékpárok	226	166	az SS javára

 

A páncélgránátos-hadosztályok 1943 októbere után mind a Waffen-SS-ben, mind pedig a német szárazföldi haderőben általában olyan gépkocsizó gyaloghadosztályokat jelentettek, amelyek gyalogsága páncélozatlan gépjárműveken jutott el a harc színterére, és ott már gyalog harcolt tovább. A két páncélgránátos-ezred hat zászlóalját a tüzérségen, felderítőkön, utászokon, híradó katonákon és légvédelmi tüzéreken kívül egy (általában rohamlövegekkel felszerelt) szervezetszerű páncélososztály és egy vadászpáncélosokkal is rendelkező páncélvadászosztály támogatta.

A SS hegyihadosztályai és gránátoshadosztályai nagyjából megfeleltek a német szárazföldi haderő hegyihadosztályainak és gyaloghadosztályainak, jóllehet az 1944-1945-ben felállított SS-alakulatok zöme állandó felszerelés- és fegyverzetbeli hiányosságokkal küzdött.