Felesége előtt gyújtották rá az autót a niggerek, mert Trumpra szavazott

888

Kövess minket -on és -en!

Amerika végre kezd valamit az elharapózó fehér felsőbbrendűséggel.

Íme, eljött a várva várt béke Amerikában: a diktátor megbukott a választáson, a BLM-tüntetők és antifasiszták végre visszavonulhatnak fészkükbe, az egyetlen félelem már csak az, hogy a szélsőjobboldali Trump-szimpatizánsok randalíroznak az utcán. Mint ez a fehér pár, akik arra vetemedtek, hogy egy chicagoi utcán léteztek.

A helyi woke feketék persze rögtön kiszúrták őket, és "Basszátok meg Trump-kurvák!" felkiálássel nekitámadtak az agresszoroknak. A feleséget kirángatták az autóból, majd rágyújtották a férfire ("Mit szólsz feszfej? Ég a kocsid!"). Az autóba biztonságból többször bele is hajtottak sajátjukkal.

Jelentések

 
Mikor a feleség segíteni akart a férjének, fejét az autóhoz verték, majd a földre lökték, és ott rúgták, ahol érték "Kussolj Trump-kurva!" felkiáltások közepette. Szerencsétlen nő elhaltan mondogatta, hogy dehát ő csak a férjének akar segíteni. Azt nem tudni, hogy a férfi miért nem szállt ki a kocsiból, miközben feleségét lincselték néhány méterre, ez egy jó kérdés, de végső soron nem ez a lényeg. A lényeg, hogy öröm látni, amint Amerika végre kezd valamit a valós fenyegetéssel, a fehér felsőbbrendűséggel.

Kövess minket -on és -en!

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

Donald Trump a maga bumfordi módján nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült Államok fel akarja számolni az Európai Unió maradék politikai-gazdasági önállóságát.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

A Nordic Sun Kulturális Központ idén februárban nyitotta meg kapuit. Azóta a szélsőbaloldal támadásainak kereszttüzében áll. Idén márciusban több napon át tartó rongálás-sorozat vette kezdetét, amelyet a Momentum erzsébetvárosi szervezete vállalt magára.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Akkor is így köszöntött a tavasz és a március. A budai hegyek felől hideg, még a télre emlékeztető szél söpört végig a pesti utcákon.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Úgy látszik, hogy az ünnepek közeledtével a német rendőrök szeretnek sportot űzni abból, hogy kiröhögtessék magukat a józanul gondolkodó polgárok által.

Churchill már egy 1941. október 25-i beszédében a háború egyik céljaként jelölte meg az ellenség politikai és társadalmi elitje körében végzett tömeges kivégzéseket.

A White Australia párt – más néven a Nemzetiszocialista Hálózat – a „gyűlöletkeltő” minősítés felfüggesztését kéri a legfelsőbb bíróságon, miközben politikai párttá kíván alakulni.

1945 tavaszán Németország az egyre növekvő veszteségek miatt kénytelen volt felszólítani a legfiatalabbakat is, hogy lépjenek be a Wehrmacht soraiba.

Ma Amerikában szinte mindenért és bármiért börtön jár. Az amerikaiakat olyasmiért is letartóztathatják és bebörtönözhetik, amiért a világ normális részein legfeljebb rendre intik vagy megszólják az embert.

Nem mondok újat, mert mindenki a saját szemével láthatja, hogy a “fehérség” – legalábbis a fehér országokban – kezd kimenni a divatból. Minden tekintetben.

Napjaink tömegemberét folyamatosan üzenetekkel bombázza a tömegmédia. Ez a médiatikus információáradat fokozatosan olyan szubjektív képzetet (a szó szoros értelmében vett kényszerképzetet) kelt benne a valóságról, amely valóságosabbnak tűnik neki, mint maga a tényleges (objektív) valóság.

Nyolcvannyolc éves korában, 2017-ben hunyt el Tanigucsi Szumiteru, aki miután életveszélyes égési sérüléseket szenvedett a Nagaszakira mért 1945-ös atomtámadásban, egész életét a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésének szentelte.

JFK meggyilkolása közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.

Miközben a Föld népessége (lényegében Afrikának köszönhetően) folyamatosan növekszik, a fehérek létszáma egyre csökken, mindenekelőtt egy bizonyos fehérellenes lobbi szisztematikus erőfeszítései következtében.

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Nincs olyan harckocsi a II. világháború történetében, mely a Tigrisnél jobban jelképezné a hitleri Németország páncéloserejének ütőképességét.

Igen ritka az olyan – különösen modern kori – történelmi személyiség, akit hazájában szinte osztatlan elismerés övez.

Franciaországban már évek óta egy alacsony intenzitású etnikai háború zajlik, az idegen megszállók által évente felgyújtott 40 ezer gépkocsival, hogy rendszeres ámokfutásaiknak csak az anyagi természetű pusztításait említsük.