Kövess minket -on és -en!

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében idén szeptemberben immáron kilencedik alkalommal léphettek a megemlékezni vágyók a honvédő hősök nyomába.

Ezen túra minden alkalommal egy valódi nemzeti radikális összefogást valósít meg, ugyanis kiváló ellenőrzőpontok létesítésével a nemzeti oldal szervezetei – néhol egymást felülmúló igyekezetükkel – egyre színvonalasabb, és élményalapúbb lehetőséget biztosítanak a túrázók számára, ugyanakkor mindeközben nem helyezik háttérbe a kegyeleti megemlékezési jelleget sem. A IX. Attila Védvonal Emléktúra így idén is egyedülálló emléket állított azoknak, akik a legdrágábbat adták a hazájukért. Dicsőség a hősöknek!

Az alábbi képek a különböző állomásokat mutatják be. A helyszínek és a résztvevő szervezetek alább:

Dunakeszi (indítás): HVIM
Fóti rakétabázis: HVIM
Fóti- Somlyó: Mi Hazánk Ifjai
Szent László Kilátó: Szent László Aranyos Szegellete
Szár-hegy – Makrai Ales pihenő: European Patriots Unite
Bolnoka gerinc: Betyársereg
Isaszeg, áteresz: Mi Hazánk
Isaszeg – temető parkolója (19 km-es start): HVIM
Isaszeg, katonasírok: MÖM
Isaszeg, Öreghegy: Farkasok
Bajtemetés (Péceli Rakétasiló): Légió Hungária
Debreceni 16. Rohamtüzérosztály Emlékkeresztje: Vircsik András Baráti Kör
Maglód Árpád Vezér park: HVIM Maglód

Kövess minket -on és -en!

A soha nem létezett zsidó-keresztény kultúrát (amely egy filoszemita politikai termék) megvédeni igyekvő Magyar Péter egy keménynek gondolt odamondással kezdte beszédét a közmédia épülete előtt.

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Ausztrália szigorú „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényeket fogadott el, beleértve a terrorista bűncselekmények és a „gyűlöletszimbólumok” felmutatása esetén kiszabható kötelező minimumbüntetést.

1941 őszén úgy tűnt, hogy a zsidó-bolsevik fenevadat  is eltiporja a Wehrmacht, amely 1941. október 2-án indította meg az offenzívát a főváros, Moszkva ellen.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Felmérések szerint az amerikai nép nem akar háborút. Legalábbis momentán még nem, de csak médiakampány kérdése az egész. Kezdetben a második világháborúba is vonakodott belépni, aztán a sajtónak köszönhetően már égett a vágytól, hogy Sztálin segítségére siessen.

Cikkünkben az amerikai, a német, a szovjet és más haderők harcászati felderítési alakulatait, módszereit és hírszerzését hasonlítjuk össze az alapvető jellemzőiket tekintve.

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.