Történelmi mélypontra esett az olasz születési ráta 2018-ban, az ország XIX. századi egyesítése óta soha nem volt még ilyen alacsony.
Mindeközben az idegenek száma csaknem 5,5 millióra nőtt, megközelítve az össznépesség tíz százalékát. Egyre fokozódó ütemben zajlik az olasz vidék elnéptelenedése, és az így megüresedett területre afrikai és közel-keleti (néger–arab) migránshullámok özönlenek.
Különösen az általános iskolákban drámai a változás mértéke. Torinóban, az ország negyedik legnagyobb városában például vannak olyan elemi iskolai osztályok, amelyekben már egyetlen olasz tanuló sincs, és az iskolákban az idegenek aránya eléri a 60 százalékot. Mindez nyilvánvalóan rányomja bélyegét az oktatás színvonalára is. Costanzo Ranci gazdasági szociológus, egy friss tematikus jelentés szerzője szerint a tanulók teljesítményének szintje törvényszerűen lezuhan, amint az iskolában az idegenek részaránya meghaladja a 30 százalékot, amely így egy kritikus küszöb. Paradoxon, hogy sok bevándorló kiveszi a gyerekét azokból az iskolákból, amelyekbe túl sok bevándorló gyerek jár, ahogyan az is, hogy éppen a multikulturalizmus cégére alatt növekszik az iskolai szegregáció és vele együtt a fajtudatosság, más néven rasszizmus.
Egy 2019-es felmérés szerint minden tizedik olasz szerint a rasszista indítékból elkövetett cselekedetek mindig „jogosak”, 45 százalékuk pedig a körülményektől függően ítéli őket indokoltnak. Ez volt egyébként az első alkalom a hasonló felmérések egy évtizedes történelme során, hogy a megkérdezettek többsége több-kevesebb megértést tanúsítson a rasszizmus iránt, nyilvánvaló empirikus kölcsönhatásban a növekvő bevándorlás brutális következményeivel az életminőségükre és biztonságérzetükre nézve.
A maradék 45 százalék homokba dugja a fejét, és ideológiai alapállásból eleve elítéli a rasszista önvédelmet, holott Olaszország, amely – Franciaország és Britannia után – Európa harmadik legnagyobb bevándorlónépességének ad otthont, immár az „afrikanizálódás” teljesen valós kockázatával kénytelen szembesülni.
A tömeges afrikai bevándorlás, a rendkívül alacsony őshonos népszaporulat és a muszlim beáramlók viszonylag magas natalitása miatt az évszázad végére az össznépesség fele muzulmán vallású lehet. A folyamatban lévő népességcserét jól illusztrálja, hogy az utóbbi egy évtized alatt több mint a négyszeresére nőtt a jövevények száma Olaszországban.
Évente csaknem kétszer annyi (615 ezer) őshonos olasz hal meg, mint amennyi születik (380 ezer). Az olaszok születési arányszáma a legalacsonyabbak között van világviszonylatban, átlagéletkoruk viszont legmagasabb az EU-ban (46,7 év). Itáliában egy évszázada még átlagosan öt gyermeket szültek a nők, manapság 1,3-at, ráadásul minden negyediket már most is bevándorló anya hoz világra. (A népesség szintjének fenntartásához 2,1-es születési rátára lenne szükség, az EU átlaga 1,55.)
Az Eurostat hivatalos (tehát „optimista”) becslése szerint 2080-ban az akkoriban már csak alig 53 milliós olasz népesség egyötödét (többnyire fekete) bevándorlók fogják alkotni. A jelenleg 60 milliós ország 2050-re el fogja veszíteni népessége 17 százalékát, az évszázad végére pedig a felét.
Ez a demográfiai válság persze valamennyi európai országot sújtja, sőt általában is a világ fehér népességét. Általános tendencia az is, hogy a baloldali pártok mindenhol cinikusan fegyvert kovácsolnak belőle saját hatalmi ambícióik érvényesítése érdekében, az afrikai és muszlim inváziós erők kollaboránsaiként a hatalom tartós, sőt akár végleges megragadására törekedve, az adott ország etnokulturális arculatának végleges megváltoztatása árán. Politikájuk teljes mértékben a nemzetközi fináncoligarchia elvárásaihoz igazodik, amely kölcsönöket nyújt a nyugati országoknak a gondviselő állam, különösen a nyugdíjrendszer és a – főleg a bevándorlók eltartását és jólétét szolgáló – szociális kiadások finanszírozásához. Márpedig a Wall Street számára pár száz millió európai lecserélése pár száz millió afrikaira Európában nem jelent semmilyen elvi problémát. Egyértelmű, hogy a baloldalnak a Nyugaton zajló „nagy népességcsere” a garantált és szisztematikus választási győzelem biztosítéka a bevándorló-muszlim szavazatoknak köszönhetően. Számos aspektusból egyébként a jelenlegi globalista-neoliberális baloldal sokkal radikálisabb és veszélyesebb, mint a XX. századi internacionalista-kommunista volt, mert olyan faji politikát képvisel, amely a fehér többség felszámolását célozza valamennyi európai országban.
Többé már nem az életmódja miatt reakciósnak és retrográdnak tekintett burzsoá társadalmi osztály likvidálásáról van szó, hanem a biológiai lényegük miatt (esszenciálisan) reakciósnak és retrográdnak tekintett fehér népek (ön)felszámolásáról. Demokrácia és demográfia kéz a kézben halad ebben az irányban. A baloldalnak ez maga a haladás. Azok, akik képesek kőkorszaki szakikat importálni Afrikából milliószámra azzal az ürüggyel, hogy égetően szükség van az állítólagos szakértelmükre az európai nyugdíjrendszer fizetőképességének fenntartásához, minden disznóságra képesek.
