Kövess minket -on és -en!

A Norvég Kutatási Tanács több mint 1,2 millió dollárt költ egy olyan projektre, amelynek célja annak feltárása, hogy az ország hogyan járult hozzá a „fehérség” globális elterjedéséhez a gyarmatosítás és a festés révén.

A „Hogyan tette Norvégia fehérebbé a világot (NorWhite)” című kutatási projekt, amelynek a Bergeni Egyetem ad otthont, a „fehérséget” „napjaink egyik legfontosabb társadalmi és politikai problémájaként” írja le.

„Az akadémiai körökön belül és kívül világszerte a lázadás és a megbánás akciói igyekeznek megbirkózni rasszista múltunkkal. A művészet- és építészettörténeten belül a fehérség tanulmányozásának kulcsfontosságú munkáiban a fehérséget a kiváltság kulturális és vizuális struktúráiként értelmezik” – nyitja a projektet, amelyet Ingrid Halland docens vezet. Honlapja a kormány 12 millió koronás finanszírozási támogatásával büszkélkedik.

A projekt honlapja szerint a cél „a fehérség politikájának egy sajátosan eltérő csataterével foglalkozni a művészetben és az építészetben”.

A kutatók szerint a fehérségnek két oldala van: a rendszerszintű rasszizmus és annak „materializálódása” a társadalomban esztétikaként.

„A projekt alapját két alapvető premissza képezi: A fehérség nem csupán kulturális és társadalmi állapot, amely a bőrszínhez, a kiváltságokhoz és a szisztematikus kirekesztéshez kötődik, hanem mindenhol materializálódik körülöttünk. Másodszor, nem lehet megérteni ezt a materializálódást anélkül, hogy ne értenénk meg magának a színnek a társadalmi, technológiai és esztétikai feltételeit” – olvasható a projektben.

„Bár Norvégia nem hagyományos gyarmati hatalom, ez a projekt megmutatja, hogy az ország globálisan vezető szerepet játszott a fehér, mint felsőbbrendű szín meghonosításában” – folytatódik a tájékoztató, anélkül, hogy megmagyarázná, mi lehet egy „nem hagyományos gyarmati hatalom”.

Az államilag finanszírozott projekt a továbbiakban leírja, hogy a norvég vegyészek 1916-ban forradalmasították a fehér festéket, és kifejlesztettek egy olyan formát, amely sokkal jobb fedőképességgel rendelkezik, mint amit korábban használtak. Így országszerte számos nevezetes épületet fényes fehérre festettek.

A nemzet tudósainak eredményei azonban nem feltétlenül pozitívak Halland és a többi kutató számára.

„A NorWhite a történelmi, kritikai, esztétikai és művészeti módszerek, valamint a nyilvánosság bevonásával és tájékoztatásával való összefonódásával egy összetett és kihívásokkal teli történetet tár fel arról, hogy egy helyi norvég innovációnak hogyan lettek bolygóméretű következményei” – folytatták.

A továbbiakban egyértelmű célt fogalmaztak meg: kideríteni, hogyan „tette Norvégia fehérebbé a világot”.

„A NorWhite általános célja, hogy kritikusan és vizuálisan vizsgálja a norvég technológia- és innovációs történelem egy összetett és feltáratlan részének kulturális és esztétikai előfeltételeit, amely – ahogyan a projekt állítja – fehérebbé tette a világot”.

Figyelemre méltó, hogy a projektet a Titania AS és a Kronos Titan szponzorálja – az a két vállalat, amelynek a nevéhez fűződik e fényes, titánfehér szín előállítása és népszerűsítése.

Kövess minket -on és -en!

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

Tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a 34 éves férfit, aki az idei ausztrál nemzeti ünnepen (Australia Day) a zsidókat kritizáló beszédet tartott és nemzetiszocialista nézeteket népszerűsített egy sydney-i tüntetésen.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Rendkívüli közleményt adott ki az ügy kapcsán a Bundeswehr, mert „szélsőségesség, antiszemita megnyilvánulások és szexuális visszaélések” gyanúja miatt indult átfogó vizsgálat a német hadsereg egyik ejtőernyős alakulatánál.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

Lina Engelt még 2023 májusában ítélte egy drezdai bíróság öt év és három hónap börtönre bűnszövetkezet tagjaként elkövetett súlyos testi sértést okozó támadások miatt. 

Joszif Visszarionovics Sztálin (1878-1953) kegyetlen diktátorként a világtörténelem egyik leghírhedtebb vezetője volt, aki személyi kultuszt épített ki maga körül, és milliókat küldött Gulag kényszermunkatáborokba.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.