Kövess minket -on és -en!

Néhány nappal ezelőtt bejelentették lemondásukat, most távoznak az ĽSNS-ből a nacionalista párt volt alelnökei, és velük együtt több parlamenti képviselő is.

Minderről Milan Uhrík EP-képviselő, a párt pragmatikus szárnyának korábbi vezéralakja számolt be egy videóban, írja a felvidéki Új szó.

Uhríkkal együtt távozik Milan Mazurek, a párt radikális szárnyának legismertebb arca, Ondrej Ďurica, a nemzetiszocialista szkinhed énekesből lett szóvivő, illetve Miroslav Urban és Eduard Kočiš – valamint meglepetésre Kotleba egyik legközelebbi embere, Miroslav Suja is. A szakadás a pártban azután következett be, hogy egy 1488 eurós jótékonysági csekk miatt több mint négyéves börtönbüntetés elé néző Marian Kotleba a párt alapszabályának módosításával teljesen átvette az irányítást az ĽSNS felett, és gyakorlatilag elmozdíthatatlanná vált a párt éléről.

Uhríkék távozása tehát várható volt – Marian Kotleba pártelnök Martin Beluskýval és Rastislav Schlosárral az oldalán egy, Facebookra feltöltött videóban kiállt az alapszabálymódosítás mellett, mondván, a közgyűlésnek egyáltalán nem volt ellenvetése.

"Aki menni akar, menjen. Mi senkit sem tarunk magunknál erővel" – üzente Kotleba. 

Milan Uhrík a távozásról szóló videóban azt mondta: egyikük sem tervez kiszállni a politikából. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy új pártot hoznak létre, vagy csatlakoznak egy másik szélsőjobboldali párthoz, ám arról beszélt, hogy politikai pályájukat úgy akarják folytatni, hogy tevékenységük ne ítélje őket "örökös ellenzéki" szerepre. "Professzionálisabban, okosabban, hatékonyabban fogunk dolgozni, határozottan, de a semmire sem jó provokáció nélkül. Az olyan politika, mely nem hoz eredményt, értelmetlen" – jelentette ki Uhrík jelezve, hogy pragmatikusabb irányba akarnak elmozdulni.

Ha saját pártot alapítanak, az komolyan meggyengítheti az ĽSNS-t, hiszen a párt legismertebb arcai és húzónevei kezdenének új projektbe. Kotlebának ugyanakkor épp azért sikerült az előretörés, mert egyesítette a szétaprózódott szélsőjobboldalt egy politikai projektbe. A szavazótábor az évek során nem nőtt jelentősen, így kétséges, hogy a választóbázis elbírna, és parlamentbe juttatna két erősebb pártot is.

Kövess minket -on és -en!

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

1944 május 4-én a magyar királyi 2. páncéloshadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy elrendelte, hogy a tavaszi hadjárat idején - a magyar csapatok tűzerejének növelésére - a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a magyarok megkapják.

Brüsszelben a különleges egységek tartottak házkutatást a NATION nevű belga nacionalista párt volt vezetőjénél, Hervé Van Laethemnél. Otthonát átkutatták, őrizetbe vették, majd hosszas kihallgatás után végül vádemelés nélkül elengedték, de a telefonját és a laptopját lefoglalták.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

JFK meggyilkolása közvetlen hatással volt az amerikai cionista lobbira, az USA közel-keleti politikájára és Izrael militarizálódására egyaránt.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.