Kövess minket -on és -en!

Néhány nappal ezelőtt bejelentették lemondásukat, most távoznak az ĽSNS-ből a nacionalista párt volt alelnökei, és velük együtt több parlamenti képviselő is.

Minderről Milan Uhrík EP-képviselő, a párt pragmatikus szárnyának korábbi vezéralakja számolt be egy videóban, írja a felvidéki Új szó.

Uhríkkal együtt távozik Milan Mazurek, a párt radikális szárnyának legismertebb arca, Ondrej Ďurica, a nemzetiszocialista szkinhed énekesből lett szóvivő, illetve Miroslav Urban és Eduard Kočiš – valamint meglepetésre Kotleba egyik legközelebbi embere, Miroslav Suja is. A szakadás a pártban azután következett be, hogy egy 1488 eurós jótékonysági csekk miatt több mint négyéves börtönbüntetés elé néző Marian Kotleba a párt alapszabályának módosításával teljesen átvette az irányítást az ĽSNS felett, és gyakorlatilag elmozdíthatatlanná vált a párt éléről.

Uhríkék távozása tehát várható volt – Marian Kotleba pártelnök Martin Beluskýval és Rastislav Schlosárral az oldalán egy, Facebookra feltöltött videóban kiállt az alapszabálymódosítás mellett, mondván, a közgyűlésnek egyáltalán nem volt ellenvetése.

"Aki menni akar, menjen. Mi senkit sem tarunk magunknál erővel" – üzente Kotleba. 

Milan Uhrík a távozásról szóló videóban azt mondta: egyikük sem tervez kiszállni a politikából. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy új pártot hoznak létre, vagy csatlakoznak egy másik szélsőjobboldali párthoz, ám arról beszélt, hogy politikai pályájukat úgy akarják folytatni, hogy tevékenységük ne ítélje őket "örökös ellenzéki" szerepre. "Professzionálisabban, okosabban, hatékonyabban fogunk dolgozni, határozottan, de a semmire sem jó provokáció nélkül. Az olyan politika, mely nem hoz eredményt, értelmetlen" – jelentette ki Uhrík jelezve, hogy pragmatikusabb irányba akarnak elmozdulni.

Ha saját pártot alapítanak, az komolyan meggyengítheti az ĽSNS-t, hiszen a párt legismertebb arcai és húzónevei kezdenének új projektbe. Kotlebának ugyanakkor épp azért sikerült az előretörés, mert egyesítette a szétaprózódott szélsőjobboldalt egy politikai projektbe. A szavazótábor az évek során nem nőtt jelentősen, így kétséges, hogy a választóbázis elbírna, és parlamentbe juttatna két erősebb pártot is.

Kövess minket -on és -en!

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Tizenkét hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság azt a 34 éves férfit, aki az idei ausztrál nemzeti ünnepen (Australia Day) a zsidókat kritizáló beszédet tartott és nemzetiszocialista nézeteket népszerűsített egy sydney-i tüntetésen.

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Charles Augustus Lindbergh (1902–1974) svéd bevándorlók leszármazottjaként látta meg a napvilágot Amerikában.

Miközben a világ lélegzetét visszafojtva figyeli az USA és Izrael Irán elleni háborújának most éppen „béketárgyalással” álcázott állását, a közel-keleti terrorállam Libanont bombázza, ráadásul az „Örök sötétség” (sic!) hadműveleti név alatt.

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg.