Kövess minket -on és -en!

Néhány nappal ezelőtt bejelentették lemondásukat, most távoznak az ĽSNS-ből a nacionalista párt volt alelnökei, és velük együtt több parlamenti képviselő is.

Minderről Milan Uhrík EP-képviselő, a párt pragmatikus szárnyának korábbi vezéralakja számolt be egy videóban, írja a felvidéki Új szó.

Uhríkkal együtt távozik Milan Mazurek, a párt radikális szárnyának legismertebb arca, Ondrej Ďurica, a nemzetiszocialista szkinhed énekesből lett szóvivő, illetve Miroslav Urban és Eduard Kočiš – valamint meglepetésre Kotleba egyik legközelebbi embere, Miroslav Suja is. A szakadás a pártban azután következett be, hogy egy 1488 eurós jótékonysági csekk miatt több mint négyéves börtönbüntetés elé néző Marian Kotleba a párt alapszabályának módosításával teljesen átvette az irányítást az ĽSNS felett, és gyakorlatilag elmozdíthatatlanná vált a párt éléről.

Uhríkék távozása tehát várható volt – Marian Kotleba pártelnök Martin Beluskýval és Rastislav Schlosárral az oldalán egy, Facebookra feltöltött videóban kiállt az alapszabálymódosítás mellett, mondván, a közgyűlésnek egyáltalán nem volt ellenvetése.

"Aki menni akar, menjen. Mi senkit sem tarunk magunknál erővel" – üzente Kotleba. 

Milan Uhrík a távozásról szóló videóban azt mondta: egyikük sem tervez kiszállni a politikából. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy új pártot hoznak létre, vagy csatlakoznak egy másik szélsőjobboldali párthoz, ám arról beszélt, hogy politikai pályájukat úgy akarják folytatni, hogy tevékenységük ne ítélje őket "örökös ellenzéki" szerepre. "Professzionálisabban, okosabban, hatékonyabban fogunk dolgozni, határozottan, de a semmire sem jó provokáció nélkül. Az olyan politika, mely nem hoz eredményt, értelmetlen" – jelentette ki Uhrík jelezve, hogy pragmatikusabb irányba akarnak elmozdulni.

Ha saját pártot alapítanak, az komolyan meggyengítheti az ĽSNS-t, hiszen a párt legismertebb arcai és húzónevei kezdenének új projektbe. Kotlebának ugyanakkor épp azért sikerült az előretörés, mert egyesítette a szétaprózódott szélsőjobboldalt egy politikai projektbe. A szavazótábor az évek során nem nőtt jelentősen, így kétséges, hogy a választóbázis elbírna, és parlamentbe juttatna két erősebb pártot is.

Kövess minket -on és -en!

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

A német külügyminiszter, Johann Wadephul közölte, hogy a jövő héten ismét felveszik a kapcsolatot Magyarországgal, mert jobb fogvatartási körülményeket kívánnak elérni a szélsőbalos erőszakkal vádolt Maja T. (eredeti nevén Simeon Ravi Trux) számára – írja a Die Welt.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

Egy most előkerült rendőrségi dokumentumból kiderül, hogy a több a híres német orvos, doktor Josef Mengele 1959-ben megpróbált Argentínából visszatérni Németországba – írja az MDR német televízió értesülései nyomán a világsajtó.