Michael Munn brit filmtörténész a John Wayne: Az ember a mítosz mögött című könyvében a szerző azt a rendkívül figyelemreméltó állítást teszi, hogy Joszif Sztálin szovjet diktátor meg akarta öletni a színészt antikommunista szerepvállalása miatt.
Sztálin szemében Wayne hírneve és befolyása olyan nagy volt, hogy halála segített volna véget vetni az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a hollywoodi filmiparra jellemző kommunistaellenességnek. Munn szerint – aki még az 1970-es években magával Wayne-nel is készített interjút – a korszakban egyre nagyobb befolyást szerző Joseph McCarthy szenátor és a kongresszus alsóházában 1938-ban létrehozott Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság hatékonyan akadályozták Sztálin azon titkosszolgálati terveit, hogy a filmiparon és a rádión keresztül juttasson el a Szovjetunió számára kedvező üzeneteket az amerikai lakosság körébe.
Wayne a bizottság és McCarthy hangos támogatója volt, így ő is a szovjet vezér célkeresztjébe került. Az 1940-es és 1950-es évek folyamán a szenátor és a képviselőházi bizottság gyakran demagóg boszorkányüldözésbe hajló vizsgálódása a szakszervezeteken, a szövetségi kormányzaton és a haderőn kívül Hollywoodban is sokak karrierjét lehetetlenítette el – így járt az 1930-as évek több nagy színésze is, mint például Burgess Meredith és John Garfield is.
A nyomasztó légkörben a filmipar sok szereplője neheztelt is Wayne-re álláspontja miatt. Gyakran hangzott el irányába, hogy sok más, hasonló kaliberű színésszel (mint például Jimmy Stewarttal) ellentétben John Wayne otthon töltötte a második világháborút, és nem szolgált semmilyen minőségben a fegyveres erőknél, miközben sorra készültek főszereplésével a hazafias hangvételű háborús filmek. Az igazság az, hogy ez a helyzet nem Wayne hibája volt – többször is jelentkezett a fegyveres erők különféle ágaihoz, azonban felülről érkező nyomásra mindenhonnan elutasították – túl fontosnak tartották alakját a háborús toborzást elősegítő propagandagépezet számára.
A színész csak a háború után tudta meg, hogy egyik jelentkezése ráadásul sikeres volt: a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) világháborús elődje, a Stratégiai Szolgálatok Hivatala (OSS) elfogadta volna őt, azonban az erről szóló levelet tartalmazó borítékot producerei eltüntették, mielőtt Wayne tudomást szerzett volna róla. Imázsa azonban – mind a vásznon, mind azon kívül – elegendő volt ahhoz, hogy Sztálin a halálát akarja.
Wayne meggyilkolására intézkedéseket is foganatosítottak a szovjetek – 1951-ben Sztálin egyre mélyülő paranoiája közepette két ügynököt küldött az Egyesült Államokba e célból, akik meg is jelentek Wayne irodájánál a Warner Brothers Los Angeles-i stúdiójában. Munn leírása szerint a két férfit végül letartóztatták, ami után politikai menedékjogért folyamodtak az Egyesült Államokban. John Wayne azonban továbbra is veszélyben volt – a Szovjetunió több valódi „alvó ügynöke”, azaz amerikai kommunista is tervezte megölését. A színész szerencséjére a terveket lefülelte népes kaszkadőrgárdája, akik a beszámolók szerint „elüldözték a kommunistákat a városból.”
Wayne életére a későbbiekben is törtek – Munn-nak egy 1974-es interjúban elárulta, hogy egy, az amerikai csapatok számára szervezett 1966-os vietnámi útja során egy orvlövész lövést adott le rá, eredménytelenül. Munn emellett idézi Sztálin utódját, az amerikai filmek és különösen Wayne iránt híresen rajongó Nyikita Hruscsovot is, aki egyik amerikai látogatása során – legalábbis a színész állítása szerint – elárulta neki: „Az egy Sztálin őrült utolsó öt éve alatt meghozott döntés volt. Amikor Sztálin meghalt, visszavontam azt a parancsot.”
Akár az is elmondható, hogy John Wayne-nek tulajdonképpen szerencséje volt: Sztálin nem kevés sikeres merényletet rendelt el neki nem tetsző személyek ellen. Sok vélt és valós ellensége esett áldozatul ügynökeinek – közülük leghíresebben a korábbi vezető bolsevik Lev Trockij, akit Mexikóban vadásztak le a diktátor ügynökei. Egy jégcsákánnyal.
