Kövess minket -on és -en!

No, nem a legvadabb antiszemita országban, a tomboló fasizmus mintaállamában, az antiszemita Magyarországon, hanem az européer toleranciaországban, Franciaországban.

„Zsidók, Franciaország nem a tiétek!” – skandálták kormányellenes tüntetők, miközben a Marseillaise-t, a francia himnuszt énekelték- számol be a “furcsa jelenségről” a Heti válasz. Vérfagyasztó videó borzolja a kedélyeket francia földön: még január végén készült, azóta kering a világhálón, de a franciák azóta is képtelenek napirendre térni fölötte.

Az Európai Unió Alapvető Jogok Ügynöksége szerint a francia zsidók negyven százaléka félelemben él, nem akarja nyilvánosan is zsidóként azonosítani magát, s ötvenhat százalékuk számára pedig ismerős a szöveg: „a zsidóknak túl sok hatalmuk van”. Ez az adat a 2013-as esztendő történései és felmérései nyomán készült, ám idénre – bár még viszonylag az elején járunk az esztendőnek – a helyzet tovább romlott. Egyre gyakoribb a fordított náci köszöntés, amelyet Franciaország híres antiszemita humorista-komikusa, Dieudonné talált ki és népszerűsített, majd globális média-szenzáció is lett belőle, miután az egyik francia focista, Nicolas Anelka leutánozta.

A The Washington Post pár héttel ezelőtt arról adott hírt, hogy növekszik a francia nyelvű zsidó közösségek lélekszáma Izraelben. „Miközben az elmúlt tíz esztendőben apadt a bevándorlás Izraelbe, Franciaország az egyetlen, amelynek zsidó polgárai egyre nagyobb számban érkeznek” – fogalmazott a washingtoni napilap. S hozzátette: tavaly háromezer-kétszázhetven francia telepedett le Izrael Államban, s ez – 2012-höz képest – 63 százalékos növekedés. A zsidó-ellenes előítéletek erősödésével folyamatosan csökken a zsidó közösségek száma és lélekszáma Franciaországban – írja az amerikai Tablet magazin.

„Valaha egymilliónyi francia volt az utcán, hogy tüntessen az antiszemitizmus ellen. Most hárommilliónyian vannak a Facebook-on vagy a Twitteren azok, akik támogatják Dieudonnét” – ezt már a Huffington Postnak nyilatkozta David Tibi, 44 éves párizsi fogorvos, aki mindent bezár, és távozik Franciaországból. Júniustól már Tel-Aviv egyik elővárosában lakik a családjával.

Habár a nemzetközi sajtóban napi szinten foglalkoznak a francia zsidók sérelmeivel, az ellenük elkövetett atrocitásokkal, azt csak elvétve említik meg, hogy ezek az akciók szinte kizárólag a Franciaországban élő, 6 milliós lélekszámú arabokhoz és iszlamista négerekhez köthetőek, akik a palesztinok melletti szimpátiájukat és Izrael ellen érzett haragjukat is le akarják vezetni ezekben a támadásokban. A fehér bőrű franciákat egyébiránt ugyanúgy terrorizálják a színes bőrűek, mint a zsidó származású állampolgárokat, de ez általában már nem éri el a nemzetközi-, de még a helyi sajtó szerkesztőinek ingerküszöbét sem.

(Hunhír.info – Heti válasz nyomán)

Kövess minket -on és -en!

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Az Észak-Karolinai Egyetem (UNC) hétfőn bejelentette, hogy azonnali hatállyal fizetett kényszerszabadságra küldi Dwayne Dixont, az Ázsiai és Közel-Keleti Tanulmányok tanszék professzorát – számolt be a Fox News.

A Falange hívei közül mintegy 700-an vonultak végig a spanyol fővároson az alkotmány ellen tüntetve, fasiszta jelszavakat skandálva.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Az athéni fellebbviteli bíróság szerdai jogerős ítéletében bűnszervezetnek nyilvánította a nemzetiszocialista gyökerű Arany Hajnal pártot, és helybenhagyta az öt és fél évvel ezelőtti elsőfokú ítéletet, amely 42 tagjukat bűnösnek találta.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.