Kövess minket -on és -en!

Egyre több feszültséget okoznak Sheffieldben a "Szlovákiából" kivándorolt cigányok.

A leghevesebben éppen a korábbi generációs bevándorlók tiltakoznak ellenük, de Tony Blair egykori belügyminisztere is felemelte ellenük a szavát. Az angliai Sheffieldben általában tolerálják az eltérő kultúrákat, bár gyakran hallani a szigetország bevándorlóproblémáiról, itt az utóbbi években a pakisztániak, a jemeniek és a szomáliak békében éltek egymással és a nyomokban még fellelhető őslakossággal - legalábbis a Daily Mail festette idilli kép szerint.

Bárhogy is volt, mindez immár a múlt, hiszen emgérkezett az új vész. Köszönhetően a "Szlovákiából" Page Hallba bevándorolt népes cigány famíliáknak a mintegy negyed négyzetmérföldes körzet különböző kultúrák, etnikumok összecsapásának frontvonalává vált, sőt a múlt héten már valóságos lázadás kitörésével fenyegetett.

Egy jemeni és egy "roma" fiatal utcai verekedése nagy hírverést kapott, és a munkáspárti David Blunkett, aki több miniszteri tárcát is bírt Blair kormányaiban (többek között belügyminiszter is volt, és ebben a minőségében is találkozott a bevándorlás áldásos következményeivel) is sürgette a keményebb rendőri fellépést.

A jelenleg is képviselő Blunkett nem először szólalt meg a témában. Már az elmúlt év novemberében is próbálta verbálisan megnevelni a cigányokat, a számos panasz hozzá érkező kapcsán többek között az éjszakai huligánkodást, az utcák teleszemetelését, a mértéktelen alkoholfogyasztást és megvaduló fiatalokat tette szóvá. "Rá kell bírnunk a viselkedésének és a kultúrájának megváltoztatására a beáramló cigányokat," - nyilatkozta akkor a nácizmus nyelvén megszólalva - "mert különben itt robbanás lesz."

A brit lap több mint 900 felvidéki cigány családról tud Page Hallban, akik a probléma legfőbb forrását jelentik. A sok felnőtt és a gyerekek ezrei szinte ellehetetlenítik a helyi közszolgálatokat, a helyzet a helyiek szerint a pattanásig feszült.

A legszókimondóbbak maguk is bevándorlók, vagy azok gyermekei. Jellemző a 67 éves Mohamed Rasid megnyilvánulása, aki fél évszázada települt be Pakisztánból. Lázadásoktól tart, és kijelenti: "vissza akarom kapni azt az Angliát, amelyet szeretek!" Ráadásul állítása szerint elköltözni is nehéz a probléma elől, hiába távozna most már a környékről, mert a házaik a környéken elértéktelenedtek, hála a környék új lakóinak. "Minden héten több cigány érkezik Szlovákiából és ők semmit sem tudnak a mi brit útjainkról, vagy hogy hogyan kell viselkedni."

Rasid szomszédasszonya is hasonlóképpen panaszkodik: bár gyermekkora óta Page Hallban él, most már fél lemenni a boltba is a cigánybandák miatt, a kamasz fiát sem engedi el otthonról. "A cigányok egész nap nagy csoportokban tartózkodnak az utcán. Bárcsak egy varázspálca intésével elküldhetném őket!" - folytatja.

A polgárőrség gyűlésein a környéken élők bolti étellopásokról, száritókötélről elkötött ruhákról, kertből elemelt gyerekjátékokról és természetesen a járókelőket érintő agresszív fenyegetésekről számoltak be.

A lap természetesen megemlíti, hogy túlzóak lehetnek a történetek, és felidézi vidám tavalyi riportját, mely szerint a lakosok tinédzserkorú cigánykurvákra, valamint az egész nap az utcán italozó, illetve a segélyt fogadóirodákban elverő rejtett erőforrásokra panaszkodtak.

A lakosság nem elégszik meg a képviselői kérésre folyamatosan járőröző rendőrséggel sem, még keményebb fellépést várnak. A kevés őshonos brit, aki még a környéken maradt, az újakkal szemben a régi bevándorlók csoportjaival vállal közösséget.

A cigányok természetesen jól ismerik a betanult sémát, és rasszizmust kiáltanak. Az egyik asszony arról beszél, hogy ők azok, akik félnek, méghozzá a gyűlölet miatt, és roppant meglepő módon nem tetszik neki, hogy a náci rendőrök bizony megállítják őket mindennap. Az arabokkal, pakisztániakkal szemben pedig a keresztény vallásával takarózik, mondván az ebből fakadó különbségek miatt nem szeretik őket, az alkoholfogyasztást és mulatást tekintve - itthon is jól ismert - eltérő kultúrájuk miatt. (Kérdés, hogy az agresszió, a lopás, az igénytelenség és a prostitúció is a "keresztény" erkölcsiségükből következik-e.)

Persze a helyi közösségi központban próbálkoznak a "romaintegrációval", legalábbis angol nyelvtanfolyamokat szerveznek a beilleszkedést elősegítendő. Ahogy olyan felfoghatatlan rendpárti követelményekkel is szembesítik őket, minthogy ne szemeteljenek, vagy ne engedjék a gyerekeiket  egyedül ranadalírozni az utcán éjjelente.

A környék új lakosaival régi-új egészségügyi problémák is megjelentek. A rosszul táplált purdék haja hullik, túlzsúfoltságban élő csecsemők között akdnak férgesek és hepatitisesek, továbbá egyre jellemzőbb a tuberkulózis és a már-már feledésbe merült angolkór.

A 65 éves Mohamed Akra arra panaszkodik, hogy az adófizetők tartják el a munkakerülő jövevényeket, a rendőrség pedig a politikai korrektség árnyékában nem mer határozottan fellépni. Eközben több segély reményében különösen szaporának bizonyulnak.

A problémát sokan, így Rasid is a könnyen felmarkolható havi 2000 fontos segélyben látja, és köztudomásúnak számít, hogy az újonnan érkezőknek szinte az első útja a megfelelő intézményekbe vezet, hogy minden gyerek után minden létező támogatást bevasalhassanak.

A brit lap zárszavában természetesen szomorúan sajnálja a Kelet-Európában generációk óta elnyomott "romákat", és ironikusnak találja, hogy a jóléti Nagy-Britanniába megérkezve más korábbi migránsok kirekesztésével találják szembe magukat.

(Kuruc.info, Daily Mail nyomán)

Kövess minket -on és -en!

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé.

Archív filmfelvétel került elő a Magyarország történő német bevonulásról, ami 1944. március 19-én történt. A film tanúsága szerint a magyarok barátságosan fogadták a szövetséges csapatokat.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.

Május elsején a Bikás parkban majálisozott a Mi Hazánk Mozgalom. Tompos Márton, a Momentum elnöke kezdte el verni a tamtamot a közösségi oldalán, hogy az eseményen több karlendítést látott, és egy illetőn Adolf Hitlert ábrázoló tetoválás volt.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

A dokumentum azt állítja, hogy a nemzetiszocialista Németország vezetősége 1944-ben az angol-amerikai erők és a Szovjetunió közötti szakításra várt, hogy az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a tengely oldalára állítsa.

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

„Cinkos, aki néma!” felkiáltással szerveznek rendőrségi engedéllyel és biztosítással antifasiszta tüntetést Budapestre február 8-án.

Hitler ambíciózus tervét a háború megnyerése után szerette volna megvalósítani, a 180 ezer fős építmény megtervezése az építészzseni Albert Speer feladata lett volna.

Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

A Mussolini család egykori vidéki háza Olaszország északkeleti részén, Emilia Romagnában található, Forli városában. Az épület tele van a Duce relikviáival: a telefon, amelynek segítségével a római kormányt hívta, egyenruhája, imádott motorbiciklije.

Talán furcsán hangzik tőlem, de kezdem megsajnálni az izraelieket. Szomorú és szánalmas azt látni, hogy mi mindent kell elszenvedniük a Hamász, a Hezbollah és a húszik részéről.