Kövess minket -on és -en!
A Légió Hungária történetének eddigi legnagyobb delegációjával, közel 30 legionáriussal és hozzánk közel álló bajtárssal látogatott el Szófiába, hogy Hriszto Lukov tábornok előtt tisztelegjen.
Hriszto Lukov egy olyan alakja az európai történelemnek, akire nem alaptalanul büszkék a nacionalisták Bulgáriában, és az sem véletlen, hogy az előtte tisztelgő felvonulás komoly nemzetközi hírnévre és támogatottságra tett szert az elmúlt két évtizedben.
Aki elmerül a tábornok életútjában láthatja, hogy Lukov háborús hős volt, aki a két világháború közt tapasztalatait az oktatás területén osztotta meg a következő generációval, de politikai síkon is sikeres volt, melyet mind hadügyminiszterként, mind mozgalmárként elért érdemei bizonyítanak.
A bolgárok Lukov helytállásának köszönhetik többek közt, hogy Kjusztendil városa nem lett elszakítva hazájuktól, de az I. világháborút követő években az Ő nevéhez fűződött a tüzérségi fegyvernem oktatásának reformja. 1935-ben lett hadügyminiszter. Ekkor Bulgária a nizzai egyezményben előírt korlátozások alatt állt, melyek a hadsereg méretét is szabályozták. Lukov megtalálta a megoldást, és rövid idő leforgása alatt fejlődésnek indult a bolgár honvédelem. 1938-ban járt le kinevezése, és ekkor fordult a mozgalmi aktivitás irányába. Jelleméről sok mindent elmond, hogy politikusi pályafutása alatt a hadsereg jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban személyes vagyont nem halmozott fel, ugyanabban a puritán Szófia szélén álló házban lakott, mint megbízatása előtt.
Jobboldali világnézetéből fakadóan a III. Birodalommal szimpatizált, így mind politikusként, mind mozgalmárként kereste annak a lehetőségét, hogy kapcsolatokat építhessen német diplomatákkal.
Mozgalmi pályafutásának csúcsa, hogy a Bolgár Nemzeti Légiók Szövetségének vezetője lett, mely szervezet irányítása alatt 75.000 tagot számlált. A szélsőjobboldali szervezet olyan erőt képviselt a Bolgár Királyságban, hogy a tengelyhatalmakkal szövetségben álló ország is tartott tőlük, így hivatalosan betiltották, de az érdemi működésüket nem akadályozta a tiltás.
Lukov és a szervezet ereje sokakat aggasztott, hiszen a tábornoknak komoly támogatottsága volt a hadsereg köreiben, a Bolgár Nemzeti Légiók Szövetsége pedig a társadalom minden rétegét áthatotta.
1943 február 13-án két zsidó származású fegyveres partizán támadta meg Lukovot saját háza előtt. Annak ellenére, hogy az első lövés talált, Lukov rávetette magát a partizánokra. Ekkor további két lövés dördült, melyek végzetesnek bizonyultak. Hriszto Lukovval saját háza előtt végeztek a partizánok.
A LukovMarsh története
A LukovMarsh-ot első alkalommal 20 évvel ezelőtt szervezték meg bajtársaink a Bolgár Nemzeti Unió (BNU) tagjai. A felvonulás hatalmas változásokon ment keresztül, volt olyan év is, amikor a Bolgár Honvédség fúvószenekara vezette fel a menetet, mely nem egy alkalommal többezres létszámúra duzzadt, de - ahogy azt Magyarországon mi is tapasztalhatjuk, - az aktuálpolitika változó széljárása nem feltétlenül kedvez az ilyen eseményeknek.
Az elmúlt években növekedett a nemzetközi nyomás az illetékes szerveken, hogy tiltsák be az eseményt. Amerikai és izraeli liberális politikai körök szólaltak fel a felvonulás ellen. A pereskedés a szervezők és a különböző hivatalok közt állandóvá vált, illetve évről évre minimális létszámú antifa ellentüntetések is tarkították az eseményeket. Ez utóbbi, az idei évben sem maradt el. Az antifák „mini-pride” eseményt szerveztek, mellyel mérsékelten konzervatív körök haragját is kiváltották, akik szintén ellentüntetést szerveztek a néhány tucat szélsőbaloldali aberrált ellen. A rendőrség hermetikusan zárta el őket a felvonulás résztvevőitől, és egyáltalában Szófia lakosságától. Aki nem találkozott a közösségi médiában terjesztett beszámolóikkal gyakorlatilag azt sem tudja, hogy jelen voltak.
2023 – „Az illegális menet” éve
A Becsület Napjához hasonlóan a LukovMarsh történetében is eljött az év, amikor nem sikerült megkerülni a szervezőknek a tiltást. Azonban az elnyomás csak még nagyobb energiát hozott felszínre a BNU aktivistáiból, így gyakorlatilag egész februárban a tábornok emléke előtt tisztelegtek. Előadásokat, flashmobokat, gyertyagyújtásokat szerveztek, melyekre a hatóságok is egyre erőteljesebben reagáltak.
Ilyen körülmények közt jött el február 25-e, amikor egy olyan jogi szituáció állt elő, amit a rendőrség a saját álláspontja megerősítéseként tudott alkalmazni. A legfelsőbb bíróság a megemlékezés tényleges dátuma után napokkal, március 1. hozza nyilvánosságra állásfoglalását azzal kapcsolatban, hogy jogos volt-e a felvonulás betiltása, így 25-én a rendfenntartó szervek a totális tiltást alkalmazták.
A BNU erre egy gyors reagálású tüntetés bejelentésével válaszolt, melynek „Az illegális menet” címet adták. A rendőrség megtiltotta a tábornok nevének skandálását, tilos volt az őt ábrázoló transzparensek kihelyezése, sőt még az olyan kitűzők és ruhadarabok viselését is megtiltották, melyeken szerepel Lukov neve vagy arca. A menet résztvevői közt 300 bolgár nemzeti zászlót osztottak ki a szervezők, és antikommunista rigmusokat skandáltak.
A vonulás a névtelen katona sírjánál ért véget, ahol a BNU vezetői Zvezdomir Andronov és Plamen Dimitrov osztották meg gondolataikat a bolgár nacionalistákkal, akiket számos külföldi delegáció támogatott a menet során. A teljesség igénye nélkül jelen voltak Németország, Franciaország, Csehország, Olaszország és természetesen Magyarország fiai.
Sajnos a rendőrség hermetikusan lezárta Lukov egykori házának környékét, így ide nem jutottunk el, de másnap BNU-s bajtársaink gyertyagyújtást szerveztek az épülethez. A rendőrség ekkor is csak 3-4 fős csoportokban engedte a házhoz a megemlékezőket.
Szolidaritás a Karpatszki Sziccsel
Mivel számos olyan szervezet gyűlt össze Szófiában, akiket személyes bajtársi viszony fűz a Karpatszki Szics mozgalomhoz egy közös szolidaritási akció keretei közt fejeztük ki támogatásunkat az ukrán honvédő és antisoviniszta harcosok irányába. Bízunk benne, hogy a háború minél hamarabb véget ér, és megszoríthatjuk bajtársaink kezét!
Forrás: Légió Hungária